Újra itt van az Antracol: mit ér egy gombaölő szer ha kontakt?

Az utóbbi néhány évben a gombák elleni növényvédelmi technológiákban a kontakt hatóanyagú készítmények „reneszánszukat élik”. Különösen igaz ez a klasszikusnak mondható réz és kén tartalmú készítményekre, valamint a szintetikus dikarboximid és ditiokarbamát hatóanyag csoportokra. Igaz ugyan, hogy jó néhány közülük az európai újra regisztrációs folyamat miatt végleg eltűnt a piacról, de a megmaradtak „újult erővel” aratják sikereiket.
Mint ismeretes a vegyszeres növényvédelem kezdetén a kórokozó gombák ellen először a kontakt hatóanyagok jelentek meg, majd a növényvédő szer kutatás fejlődésével a múlt század hetvenes éveitől kezdve, egyre több felszívódó hatóanyagú készítmény állt a felhasználók rendelkezésére. A gyakorlat tehát először a kontakt, később a modernebb felszívódó hatóanyagokat ismerte meg és használta nagyobb arányban. Most újra változik a trend, és hogy választ kapjunk, mi okozza a kontakt hatóanyagok huszonegyedik századi sikerét érdemes néhány szempontot megvizsgálni.

Valószínűleg már évekkel ezelőtt szemet szúrt szakmai körökben, hogy az újonnan megjelenő felszívódó hatóanyagok egyre inkább gyári kombinációkban kerülnek piacra. Ráadásul sok esetben az egy hatóanyagú felszívódó, vagy mélyhatású készítmények felhasználását tankkombinációban (általában kontakt készítményekkel) javasolták. Ezek hatására a gyakorlati növényvédelemben az akkor még olcsónak mondható kontakt készítmények szinte állandó szereplőkké váltak. A vegetáció elején kis lombfelületnél, valamint amikor az adott növényvédelmi szituáció nem igényelte a drágább felszívódó kombinációkat, egy-két kontakt készítményt a „biztonság kedvéért” mindig alkalmaztak. A későbbiek folyamán a rezisztencia megjelenése miatt, tovább javult a kontakt hatóanyagok szakmai megítélése. Mára szinte minden új hatóanyagot tartalmazó készítményben megtaláljuk a jól bevált, évtizedek óta hatáscsökkenés nélkül működő, legtöbbször kontakt partnerhatóanyagot. A mai növényvédelmi gyakorlatban sokszor előfordul, hogy erős fertőzési nyomásnál a gyári kombináció kontakt hatóanyagát (ami általában nem tartalmaz teljes dózist a kontakt partner hatóanyagból) teljes dózisra egészítik ki. A világszerte jelentkező nagyobb igény hatására egyes hatóanyagok ára a hiány miatt megnőtt, másoké a gyártási technológiák sikeres optimalizálása miatt csökkent, és bár a drágulás inkább jellemző az igény e készítmények iránt továbbra is magas.

Mi a siker titka? A megbízhatóság, az ár, a megszokás, vagy szakmai érvek? Valószínű, hogy mind hozzájárul. Manapság az ár kevésbé döntő (bár ez is terméktől függ), de néhány évvel ezelőtt mindenképpen fontos szerepet játszott. Az, hogy szokássá vált a tankkombinációk alkalmazása, gyári kombinációk kiegészítése, nem véletlen és szakmailag teljesen indokolt. A kontakt hatóanyagok „multisite” („több hatáshelyű”) aktivitásuk miatt a rezisztencia kezelés fontos eszközei. A speciális, egy biokémiai folyamatba beavatkozó („egy hatáshelyű”), sokszor felszívódó, vagy mélyhatással rendelkező hatóanyagok ugyan több előnnyel is rendelkeznek a kontakt hatóanyagokkal szemben (belső védelem, kuratív, antisporuláns aktivitások, hosszabb hatástartam, gyors hatás, stb.), de egy tulajdonságban biztos, hogy nem jobbak: a gomba-rezisztencia tartós kiiktatásában. Nyilván a hatóanyagcsoporttól, no meg az alkalmazott technológiától, illetve a technológiai fegyelemtől is függ, hogy a manapság oly rettegett rezisztencia megjelenik-e vagy nem.

Egy biztos, a rezisztencia kialakulás szempontjából a kontakt, multisite hatással rendelkező fungicidek hordozzák a legkisebb rizikót, és ezt már hosszú évtizedek óta bizonyítják. Örömteli hír, hogy 2011-től az ilyen típusú hatóanyagok köre egy olyan készítménnyel bővül, mint az Antracol 70 WG, amely abban különbözik a többi ditiokarbamáttól, hogy az említett tulajdonságokon túl, még a növény cink táplálását is megoldja.

A propineb hatóanyag első engedélyét Antracol 70 WG néven 44 évvel ezelőtt, 1967-ben kapta meg. A 2006-os szezontól ugyan közel öt évig nem volt forgalomban az Antracol a magyar piacon, de most a kényelmesebb, jobban oldódó WG formulációját újra használhatják a termelők. Az új engedélyokiratban foglaltak szerint számos kultúrában alkalmazható: szőlőben szőlőperonoszpóra és szőlőorbánc, almában, körtében, birsben és naspolyában varasodás és egyéb gombabetegségek, meggyben és cseresznyében monília és egyéb gombabetegségek, paradicsomban fitoftóra és fenésedés, burgonyában fitoftóra és alternária, dohányban peronszpóra, dísznövényekben rozsda és egyéb gombabetegségek ellen. Hatásspektruma széles, a lisztharmat típusú gombák kivételével szinte minden fitopatogén gomba beletartozik.

A propineb molekulában nagy mennyiségben található a gyorsan mobilizálódó és könnyen felvehető cink. Ugyan más ditiokarbamát molekula is tartalmazhat cinket, de kisebb mennyiségben, és kevésbé előnyös kötésben. A propineb előnye éppen abban rejlik, hogy az Antracol 2 kg/ha dózisban történő alkalmazásakor 315 g/ha könnyen felvehető, ionos formájú cinket juttatunk ki. Ez a mennyiség a kultúrnövények többségének elegendő lenne, ha mind a lombra kerülne. Például a szőlő 10 t/ha termés esetén átlagosan 257g/ha cink mikroelemet igényel egy vegetációban (Ruckenbauer, 1987). Az Antracol szőlőben engedélyezett dózisa 1,2-1,6 kg/ha, ami 189–251 g/ha könnyen felvehető ionos formájú cinket jelent. A számokból látszik, hogy amennyiben egy szőlő ültetvényben az Antracol 70 WG-t két alkalommal használjuk, akkor csak a lombfelületre kerülő Antracol bőségesen fedezheti a szőlő egész vegetációs cink igényét. E készítmény egyik erőssége, hogy a propinebben lévő cink kb. tízszer jobban szívódik fel a levél felületen keresztül, mint a szervetlen formában lévő cink [ZnCl2]. Az Antracol-t - talán éppen a cink tartalom miatt is - rendkívül jól tűrik a zöld növényi részek, ezért is szerepelhet az engedélyokiratban pl. a dohány palántakori kezelése is.

Lovász Csaba
Bayer CropScience