Az őszi káposztarepce tápanyagellátása

Az olajnövények, ezen belül repcetermesztés jelentősége a viszonylagos jó értékesítési lehetőségek következtében megnőtt. Területi felfutása részben a magasabb termést elérő fajták, hibridek piacra kerülésével magyarázható. Az újabb fajták, hibridek igényei alapvetően megváltoztatták a termesztési technológiát – a korábbiaktól eltérően- költségigényesebb technológiával lehet eredményes a termesztésük, vagyis a technológiai sor minden egyes eleme kielégítő ellátást biztosítson a repce számára.  Az intenzív termesztési technológia meghatározó tényezője a tápanyagellátás, így annak tervezését, kivitelezését legalább akkora gondossággal kell végezni, mint a fajtaválasztásét és a növényvédelmét.

Az őszi káposztarepce országos vetésterület alakulása:

Az őszi káposztarepce a következő években is hasonló szerepre számíthat hazánk növénytermesztésében. Területi növekedésével – a vetésváltási elvárások miatt- nem nagyon lehet számolni. A vethető terület nagyságánál a saját és a napraforgó vetésterülettel kell kalkulálni, hogy a legalább négy év utáni visszakerülés biztosítható legyen. A két növény együttes vetésterülete több mint 800 ezer hektár, és ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos területek nem alkalmasak egyik növény eredményes termesztéséhez sem, beláthatjuk, hogy ez a terület nagyság a termesztés felső határa / 1. sz. ábra/. A területi felfutás egyik oka, hogy megtanultuk a repcét termeszteni.

1. sz. ábra

Az őszi káposztarepce országos termésátlag alakulása:

A repce termésátlaga az utóbbi években - a megduplázódott vetésterület mellett is - jelentősen megemelkedett / 2. sz. ábra/. A váltató időjárási viszonyok ellenére a termésátlagok emelkedését és stabilizálódását nem csak a hibridek elterjedése az oka, hanem az, hogy a hibridekkel a termesztési technológiában is váltás történt. Ez azért lényeges, mert a megnövekedett területen egészen biztosan, hogy olyan termelők is kezdtek repcét termeszteni, akik eddig még nem tették, ráadásul olyan területeken, amelyek nem biztos, hogy ideálisak a repcetermesztésre.
Feltételezem, hogy a többi növény termesztésénél is hasonló lenne a helyzet a termésátlagot, a termésstabilitást és az eredményességet illetően, ha közel hasonlóan betartanánk a javasolt termesztéstechnológiát.

2. sz. ábra

Költségek alakulása:

A repcetermesztésben bekövetkezett szemléletváltás, mely szerint, a repcét nem az igénytelenség megtestesítőjének tekintjük, hanem mindjobban megismerve az igényeit - és azokat biztosítva - beláttuk, hogy csak a termesztés intenzifikálásával lehet jövedelmezően termelni. Ennek eredményeként a repce a korábban a legrosszabb területen és a legkisebb költséggel termelhető növényből intenzív, és a szántóföldi növények között egyik legnagyobb költséggel termelt növénnyé vált.

Felvetődhet a kérdés, hogy megéri-e az intenzív termelés? A választ az 1-2 ábrák adják, melyek a területnövekedést és a termésátlag emelkedést tükrözik. Látjuk, hogy az utóbbi évek legkisebb termésingadozással termeszthető növényévé vált a repce.

Nem részletezve, kiragadva az agrotechnikai tényezők közül a tápanyag ellátás szerepét meg kell állapítani, hogy a repce fajlagosan a leg tápanyag igényesebb növény. Csak nitrogénnel nem termeszthető eredményesen. A technológia váltás eredménye, hogy a termesztés költség szerkezete is jelentősen megváltozott. Míg a korábbi években az anyag költség nem érte el az összes költség felét, addig jelenleg az anyagráfordítások értéke - az emelkedő üzemanyag és egyéb általános költségnövekedések ellenére – meghaladja azt. Az anyagköltségen belül hasonló tapasztalható, ha a tápanyag ellátásra fordított hányad arányát vizsgáljuk. Szintén azt állapíthatjuk meg, hogy az ilyen célra fordított összeg a műtrágya árak alakulásától függően az anyagköltség akár 60-65%-át is kiteszik.

A változások tehát egyértelműen megkövetelik egyrészt, hogy a döntés előkészítési folyamatokban a tápanyag ellátásra legalább szakmai figyelmet fordítsunk, mint a kisebb költséghányadot kitevő fajta és növény védőszer felhasználásra, másrészt a tápanyag ellátás milyensége nagy jelentőséggel bír a termés mennyiségének és minőségének alakulásában.
Akár a termelés jövedelmezőségét eldöntheti, hogy a költségek jelentős hányadát kitevő rész hatékonysága milyen.

Milyen és mennyi tápelemre van szüksége a repcének és mikor?

Szakirodalmi adatokból gyűjtve a repce 1 tonna terméshez a következő mennyiségben vesz fel a talajból az egyes tápelemekből / 1. sz. táblázat/.

1. sz. táblázat

Egy tonna termés előállításához szükséges tápelemek.

Forrás: Szirtes V.

A műtrágyázás célja a szükséges tápelemekkel való ellátás, a jövedelmező termesztés alapja a megfelelő mennyiségű és egymáshoz viszonyítva megfelelő arányú tápelemek biztosítása.  A mennyiségben és arányaiban optimális tápanyagok megfelelő időben és ütemben kell hogy rendelkezésre álljanak / 3-4 sz. ábrák/.

3-4 sz. ábra

A repce tápelem felvétele 3,5 t/ha termésnél
Forrás: A. Merrien, CETIOM

Lehetőségek a tápanyagellátás területén:

Mint minden döntés-előkészítésnél, figyelembe kell venni a szakmai és nem utolsósorban a pénzügyi lehetőségeket. A piaci körülmények ezen a területén is megkövetelik a megalapozott döntéseket. A tápanyag ellátást alapvetően két pillére alapozzuk, az egyik a talaj természetes tápanyag szolgáltató képessége a másik ennek a kiegészítése, melynek legfontosabb módja a műtrágyázás. A természetes tápanyag szolgáltató képesség növelésének érdekében minden lehetőséget meg kell ragadni és alkalmazni, hogy adott viszonyok között a lehető legkevesebb műtrágyázási költséggel is harmonikus ellátást biztosítsunk a növényeknek. A természetes szolgáltató képesség megítéléséhez elengedhetetlen a talajaink rendszeres mintavételezése, vizsgálata. Az eredmények figyelembe vétele elengedhetetlen a reális termésszint meghatározáshoz és az okszerű műtrágya használathoz / 5. sz. ábra/.

5. sz. ábra

Egy-egy üzemen belül is eltérő minőségű talajokon gazdálkodunk, a hatékonyság érdekében hagyjunk fel azzal a gyakorlattal, hogy a repcéket a talajadottságok figyelmen kívül hagyásával üzemen belül, azonos módon műtrágyázzuk. A hatékonyság növelésének további lehetősége, hogy a repcének, mint növénynek az egy tonna terméshez szükséges tápelem igényét csak irányszámnak tekintjük. Célszerű figyelembe venni a fajtatulajdonosok ajánlását az egyes fajták, hibridek tápanyag ellátásánál /6. sz. ábra/.

6. sz. ábra

Mennyi műtrágyát használjunk?

A talajvizsgálatra alapozott szaktanács figyelembe veszi a talaj természetes tápanyag szolgáltató képességét és a tervezett termés szintet, így ez alapján kerül a kijuttatandó műtrágya hatóanyag aránya és mennyisége meghatározásra.  Ha a megállapított mennyiség meghaladja a pénzügyi lehetőségeinket, akkor a hatóanyag arányok megtartása mellett csökkentsük a mennyiséget. Figyelembe kell vennünk, hogy az különböző tápelemek nem helyettesítik egymást. Egy –egy tápelem másikhoz viszonyított magasabb adagja fokozhatja az elemantagonizmust, ami hatékonyság csökkenést eredményez.

Milyen műtrágyát használjunk alaptrágyázásra?

 Használhatunk mono műtrágyákat, ennek hátránya a több menetes kijuttatás. Az pedig idő, pénz, energia. Egy műtrágya kijuttatás költsége a jelenlegi árakon számolva mintegy 10 kg hatóanyag ára, melyet csak úgy elfüstölünk a levegőbe. Kevert műtrágyák: MAP –Káli keverékkel nem tudjuk biztosítani a szükséges nitrogén mennyiséget a MAP tág NP aránya miatt, ezért  az kiegészítésre szorul.
Komplex műtrágyák: a háromszor 15-ös műtrágya őszi felhasználásra ritka esetben gazdaságos az 1:1:1 táparánya miatt.   Nem lehet optimalizálni a nitrogént a foszfor vagy a kálium mennyiségéhez. A repce ősszel nem igényel több nitrogént, mint 20-40 kg-ot hektáronként. Az 1:1:1 aránnyal vagy a kálium kevés vagy a nitrogén és a foszfor sok.
Alkalmasak az alacsony nitrogéntartalmú komplex műtrágyák, melyek különböző foszfor- káli arányokkal beszerezhetőek az adott tábla igényének megfelelően. Kaphatók mikroelemekkel kiegészített készítmények, melyek további lehetőséget adnak a jövedelmező termesztéshez. A harmonikus tápanyag ellátásnak fontos szerepe van a termesztés biztonságosabbá tételében is, jelentősen fokozódik a növények télállósága.

Milyen és mennyi műtrágyát használjunk fejtrágyázásra?

A repce koratavaszai fejlődésének - és egyáltalán a termésnek- meghatározója a nitrogén ellátottság. Mivel az őszi időszakban egészen minimális mennyiség javasolt, ezért különös hangsúlyt kell adni a tavaszi kijuttatásnak. A mennyiség mellett nagy fontossággal bír a kijuttatás ideje és megosztása. A mennyiséget az általános tanácsokon túl számszerűsíteni is lehet. A számszerűsítés a mennyiségről, a megosztás mértékéről, és számáról szól, és több tényezőt kell figyelembe venni az adott évjáratban az adott körülmények ismeretében. A kalkulált mennyiségeknél pontosabb tájékoztatást ad az ásványi nitrogén vizsgálatra alapozott mennyiségi meghatározás. Kiindulási pont lehet a repceállomány ősszel felvett nitrogén mennyiségének a megbecsülése, melyre a tavaszi biomassza tömegéből lehet következtetni / 7. sz. ábra/.  Mindez a várható termés nagyságát fogja befolyásolni.

7. sz. ábra

Az ajánlott nitrogén adag meghatározása a föld feletti biomassza függvényében / CETIOME, France/

A fejtrágya féleség megválasztásánál törekedjünk a kénes nitrogének használatára. A repce tápanyag ellátásában kiemelkedő szerepe van a kénellátásnak. Egyrészt a kén, mint tápelem, másrészt a kénellátottság nagymértékben befolyásolja a nitrogénhasznosulást. A fejtrágyázás alkalmával törekedni kell arra, hogy a nitrogén mellett hektáronként legalább 30-60 kg ként is kijuttassunk.    

Lombtrágya választás és használat:

A lombtrágya használat talán az olajnövényeknél - így a repcénél- a legáltalánosabban elterjedt. Igaz az eddigi gyakorlat szerint, ha repce lombtrágyázásról beszéltünk, akkor általában a bórra és csak a bór szükségességére gondoltunk. De mint a korábbiakban láttuk /1. sz. táblázat, 4. sz. ábra/ a repce a bóron kívül az egyéb mikroelemekből is jelentős mennyiséget - sőt némelyikből többet – igényel. A talajaink ellátottsága nem kielégítő, nagy területeken gyenge ellátottságot mutatnak a mikroelemek tekintetében is. További probléma, hogy esetenként a talajban található tápelemek felvétele akadályoztatott a növények számára.

A mikroelemek szerepe nem kisebb, mint a fő tápelemeké, különösen a magas termések elérésénél játszhatnak szerepet, mint limitáló tényező. A talajaink nem biztosítják a szükséges mennyiséget ezért pótlásuk legalább olyan fontos, hangsúlyos, mint a fő tápelemek pótlása. A lombtrágya választásnál se az legyen a vezérelv, hogy minél olcsóbb legyen, hanem az, hogy a növény igényét mind jobban kielégítsük. Nincs annál drágább megoldás, mint az olcsó vásárlás miatti jövedelemvesztés, mert a kiadott pénzzel nem a problémát oldottuk meg. A lombtrágyázás alapvető célja a mikroelem pótlás, de bizonyos körülmények között indokolt lehet a fő tápelemek kijuttatása is.  A választásnál el kell döntenünk, hogy fő tápelem, vagy mikroelem kijuttatás a lényegesebb. A milligrammban megadott tápelem tartalmat össze kell vetnünk a növény grammban megadott igényéhez.  Alapvető fontosságú a lombtrágya használatnál a kijuttatás időpontja, a megkésett kijuttatás - hasonlóan a megkésett bármilyen vegyszer kijuttatáshoz- jelentős hatásvesztéssel jár.

Összefoglalva: A repcetermesztés jövedelmezősége az elért termésátlag és a mindenkori terményáraktól függ. A terményárak alakulására nincs ráhatásunk. Tehát a jövedelmet a termelés intenzifikálásával, a termésátlagok növelésével, illetve a ráfordítások hatékonyságának a növelésével tudjuk stabilizálni illetve növelni. A tápanyag ellátási költség az egyik legjelentősebb tényező, a talaj és fajta, hibrid igényét kielégítő céltudatos vásárlással a műtrágyázásra fordított költség hatékonyságát javíthatjuk. Ez nem jár költségnövekedéssel – amire sok esetben lehetőség sincs, vagy nem is szükséges- csupán megfontolt, a célnak leginkább megfelelő termékválasztással.

Dr. Térmeg János
szaktanácsadó