Gondolatok az őszi búzatermesztésről

A napi, aktuális problémák megoldása mellett, egyre inkább felmerülő kérdés az őszi vetések pontosítása, a vetésszerkezet kialakítása.  E sorok írásakor még el sem kezdődött a nyári növények betakarítása, így ilyen adatokkal még nem rendelkezünk, egyelőre latolgatjuk, hogy a múlt évi csapadékos időjárás után, mit remélhetünk az idei év csapadékszegény körülményei között.

A búzatermesztés fontos szerepet tölt be hazánk mezőgazdaságában, vetésterülete átlagosan 1,1-1,2 millió hektár körüli. Az idén ez csökkent, ami a kedvezőtlen őszi időjárásnak tudhatunk be. Az április 5.-i állapot szerint mintegy 952 ezer, ha a lejelentett terület. Ami a termésátlagot illeti kilátásaink vegyesek, és nem csak régiónként eltérőek, hanem üzemen belül is tapasztalható heterogenitás. Az eredményességet illeti elmondható, hogy - a az utóbbi időben jellemző romló jövedelmezőség mellett- a szerződéses formában is megjelenő felvásárlási árak bíztatóak. De sem az elmúlt évi sem az idei jövedelmezőségi adatok nem adnak okot sem elégedettségre sem büszkeségre.  A szántóföldi növénytermesztésen belül jelenleg az őszi búzatermesztés tekinthető a legalacsonyabb színvonalon termesztett növénynek, romló jövedelem pozíciója részben ezzel magyarázható.

Ha átvilágítjuk egy hosszabb intervallum terméseredményeit (1. sz. ábra) megállapítható, hogy a termésátlag és annak trendje csökkenő tendenciát mutat az utóbbi 30 évben, ami nem írható csupán az időjárás kedvezőtlen vagy kedvező voltára.

1. sz. ábra

A termésátlag ilyen módon alakulása a jövedelmezőség csökkenésén kívül az export versenyképességünket is jelentősen rontja nem azért, mert a kereskedők fölözik le a hasznot, hanem, mert a környezetünkben a termésátlagok nem csökkennek. A belföldi felhasználás - átlag 2,2-2,5 millió tonna - feletti részt exportáljuk, ez a megtermelt összes termés több mint felét is kiteheti. Vizsgálva 1961-2006-ig az évenkénti termésátlag változását a következők állapíthatók meg /1. sz. táblázat/:

1. sz. táblázat

Évenkénti termésátlag válzozás1961-2006 között
 

Forrás: Pepó

A 70-es évek közepére-, végére megközelítettük, elértük Franciaország és Németország termelési szintjét, jelenleg 60%-át érjük el a két ország termésátlagának.
Az alacsony termésátlag mellett további probléma a nagyon nagy évenkénti termésingadozás. A 2. sz. táblázat mutatja, - tíz éves periódusokat vizsgálva- hogy a termésátlag csökkenés mellett jelentősen nőtt a termésingadozás, mely szintén rontja a jövedelmezőséget.

2. sz. táblázat

Forrás: Pepó

Feltehetjük a kérdéseket,

• mi eredményezte az 1990 –s évekig a gyors ütemű növekedést / az akkori termesztési feltételekkel/ ?

• mi okozza, okozta a búzatermesztésben ezt a majd egy tonnányi átlag csökkenést?
• a nagy termésingadozást?
• mi, amit másképpen csinálunk?
• hol van a genetikai?
• hol a technikai előre haladás?
• csak az időjárás rovására írható a visszaesés?
• a mindenkori kormány a támogatásokon kívül adott e szakmai segítséget?
• elegendő e csak a talaj, éghajlat, agrotechnika vizsgálata a termésre ható tényezők közül, vagy vizsgálni kellene egyéb tényezők hatásait is?

A kérdések megválaszolása messze meghaladná a cikk terjedelmét, de megválaszolatlanul is részben adnak választ arra, hogy kell tenni valamit a termésnövelése és az ingadozás csökkentése érdekében.  

A cél elsősorban az agroökológiai és a genetikai potenciál mind jobb kiaknázása.

Az agroökológiai potenciál valamely területről gondos gazdálkodás feltételezésével elvárható mezőgazdasági hozam, a természetes tartalékok ésszerű kiaknázásával és folyamatos pótlás révén tartós, jövedelmező gazdálkodás folytatása. Meghatározó tényezők: a talaj természetes termékenysége, a domborzati, éghajlati és közgazdasági viszonyok, az adott növény számára megfelelő termelési szerkezet és az alkalmazott termelési módszerek.

A genetikai potenciál a növényeknek az a képessége, amellyel a legmegfelelőbb ökológiai körülmények között a legnagyobb fajlagos hozamot és a legkedvezőbb beltartalmat képesek elérni.
A termelői cél a genetikai potenciál mind jobb meg közelítése, akkora ráfordítások mellett, melyekkel a legnagyobb jövedelmet lehet realizálni. A jövedelemtermelő gazdálkodás, a piacon maradás feltétele az alacsony fajlagos költséggel is stabil minőséget biztosító termékek előállítása.

A termesztésre különböző tényezők hatnak, ezek hatása a nagymértékben függ a termesztési színvonal intenzitásától / 3. sz. táblázat/  

A termesztési tényezők szerepe a búzatermesztésben
(Landonin, 1999 nyomán Pepó Péter 2002)

A szántóföldi növénytermesztést adott talajon és a mindenkori időjárási körülmények kedvező, vagy kedvezőtlen hatásai mellett kell, hogy végezzük. A kedvezőtlen hatások kivédésére, mérséklésére lehetőséget ad a termesztés technológiai elemek okszerű, tudatos használata. Az ábra gazdálkodásunk lehetséges útját is mutatja, hogy az egyes technológiai elemek intenzifikálásával tudjuk csak a kedvezőtlen hatásokat mérsékelni. E hatásokat csak a termelési tényezők együttes optimalizálásával mérsékelhetjük, ha tényezők bármelyike elmarad a többi színvonalától, akkor nő a termelés kockázata.  Az egyes termesztés technológiai elemek mérséklő hatása együttesen értelmezendő a Liebig által megfogalmazott alapelvek szerint /2. sz. ábra/, hogy ugyanis a termést, azaz a jövedelmezőséget mindig a minimumban lévő tényező határozza meg.

2. sz. ábra

J. v. Liebig 1855

Az ábra mutatja, hogy a termést a legalacsonyabb szintű tényező a „gyenge láncszem” határozza meg. Ha minden tényezőt optimálisan biztosítunk, akkor érjük el a legjobb eredményt és a legnagyobb jövedelmet. Ez a pénzügyi korlátok miatt, nem minden esetben valósítható meg. Úgy járunk el helyesen, ha a befolyásoló tényezőket egymáshoz viszonyítva közel azonos szinten biztosítjuk.  A termésbiztonság és a jövedelem szempontjából a legkockázatosabb, ha termelési tényezőket színvonalbeli különbségekkel alkalmazzuk. Ezért kell a ráfordításokat a „gyenge láncszemek” javítására felhasználni. Ezek a ráfordítások többszörös megtérülést eredményeznek, mint a magas szintű elemek tovább növelése, ahol a ráfordítás megtérülése már kérdéses.

Extenzív viszonyok között is lehet eredményesen gazdálkodni, de számolni kell a nagyobb fokú bizonytalansággal és az alacsonyabb elérhető jövedelemmel. A 2. sz. számú ábra mutatja azt is, hogy az intenzív termesztés a járható út számunkra már csak abból a kényszerhelyzetből adódóan, hogy korlátozott földterületen gazdálkodunk, tehát a megfelelő jövedelem tömeg eléréséhez maximálisan ki kell használni az agroökológiai potenciál adta lehetőséget. Az extenzív gazdálkodással elérhető jövedelem nem biztosítja a korábbi évek törlesztő terheit és a későbbi fejlesztések alapját.

Éppen ezért fontosnak tartom a költség szemléletű gazdálkodás helyett a jövedelem szemléletű gyakorlat alkalmazását. Ne az vezérelje a tevékenységünket, hogy egy-egy növényvédelmi munka, vagy műtrágyázás elhagyásával mennyit takarítunk meg, hanem hogy ezek biztosításával mekkora jövedelemtöbbletet érhetünk el.

A pénzügyi lehetőségek behatároltak, de mérlegeljük, mit veszítünk és kockáztatunk, ha termesztési rendszerünkben marad egy gyenge pont. Vegyük számba, mire mennyit költünk, mennyi egy hektár termelési költsége, ehhez viszonyítsuk azt az összeget, amit még növényvédőszerre, műtrágyára kellene költeni ahhoz, hogy a termelésünket biztonságossá és eredményessé tegyük / 4. sz. táblázat/.

A búza szolgáltatási tarifával kalkulált termesztési költsége

Ha állóeszköz fejlesztésre áldoztunk és nem is keveset, gondoskodnunk kell a megfelelő forgóeszköz ellátásról is ahhoz, hogy a beruházásunk hatékonyan működjön, mind gyorsabb megtérüléssel.

Különösen fontosnak, kiemeltnek kell tekinteni a tápanyag-utánpótlást, mivel a legnagyobb hatása van a termés mennyiségére és minőségére. Kevesebbet ér a legjobb fajta, a legjobb növényvédelmi technológia, ha nem párosul megfelelő szintű tápanyag ellátottsággal.

A költség összetételt vizsgálva látható, hogy az anyagköltség nagyobbik hányadát a tápanyag ellátás teszi ki. Az egész gazdálkodás eredményességét befolyásolja, hogy a legnagyobb hányadot képviselő ráfordítás hatékonysága milyen. Hiszem, hogy hatékony felhasználás, csak talajvizsgálatra alapozott műtrágyázási szakjavaslattal történhet. Talajvizsgálati eredmény hiányában a növény igényéből kiindulva csak becsülni tudjuk a kiadandó műtrágya mennyiségét.
A tábláink eltérő terméspotenciállal, a termesztett fajták eltérő igénnyel rendelkeznek, ami abban mutatkozik meg, hogy a letakarított termés mennyisége és minősége is eltérő. Ennek ellenére tábláinkat nem differenciáltan, hanem sok esetben egységesen kezeljük a vetőmag normában, a növényvédelemben és nem utolsósorban a tápanyag-utánpótlásban is.

Az egy hektárra eső költségek nem alacsonyak, ezeket csökkenteni a termés biztonságának kockázata nélkül nem lehet, további emelésükre lenne szükség, de erre sok esély nincs. Lehetőségünk a jövedelem növelésének érdekében, hogy a ráfordításokat okszerűbben, céltudatosan, tervszerűen használjuk fel a vetőmagra, növényvédőszerre és műtrágyára egyaránt.

A ráfordítások növelése nélkül nem valószínű, hogy nemzetközi viszonylatban a hátrányunkból valamennyit is behozunk, de okszerű felhasználással elérhetjük, hogy a lemaradásunk, versenyképességünk nem romlik tovább.

Összefoglalva: A búza iránti kereslet elég hektikus, ennek megfelelően a felvásárlásai árak is nagy szórást mutatnak. A keresletingadozás ellenére azt lehet mondani, hogy a búza mindig eladható volt és lesz. Az árát a mindenkori világpiaci ár határozza meg. A hazai termés jelentős részét külpiacokon értékesítjük, mégpedig olyan piacon ahol a termésátlagok növekvő tendenciát mutatnak. Versenyképességünket, a jövedelmezőséget a búzatermesztés területén is csak a termésátlagok növelésével tudjuk biztosítani. Ennek járható útja az intenzifikálás növelése mellett a jelenlegi ráfordítások okszerűbb felhasználása.

Dr. Térmeg János
szaktanácsadó