Kalászos gyomirtás - tévhitek és realitás

A repce termesztés előtérbe kerülésével egyre több gazdát foglalkoztat a kalászos előveteményben kijuttatott gyomirtó szer esetleges utóhatása a repce kelésére, illetve fejlődésére.

Amint az ismert, egyes szulfonilkarbamid gyomirtó hatóanyagok a talajban csak lassan bomlanak le, s így hatással lehetnek bizonyos érzékeny kultúrákra, többek között a repcére is. A legelső szulfonilkarbamid gyomirtó a klórszulfuron volt, melyet Magyarországon 1984-ben vezettek be. A klórszulfuron perzisztens, az alkalmazását következő évben csak gabona vethető. Egy másik perzisztens hatóanyag a metszulfuron, melyet az USA-ban és más országokban már 1986 óta forgalmaznak. Hazánkba viszont csak 2002-ben került be, mint "új" hatóanyag. A metszulfuron kevésbé perzisztens, mint a klórszulfuron, de bizonyos körülmények között toxikus lehet az őszi káposztarepcére.

A Bayer CropScience által forgalmazott és a gyakorlatban széles körben alkalmazott Sekator OD gyomirtó szer nem tartalmaz ilyen perzisztens hatóanyagokat. A Sekatorban található amidoszulfuron (100 g/l) esetén már az első metabolit sem herbicid hatású, így a kémiai felezési idő azonos a biológiai felezési idővel. Élő talajban a felezési ideje 20-25 nap. Ez azt jelenti, hogy az amidoszulfuron esetében semmilyen utóhatás nem várható a repce vonatkozásában.

A Sekator OD másik hatóanyaga a jodoszulfuron (25 g/l) talajban való lebomlása összetettebb. A lebomlás fő mozgatója a megfelelő nedvességű talaj baktériumflórája. A jodoszulfuronnak mintegy 8 elsődleges bomlásterméke lehet, bizonyos esetben lehet köztük olyan is, amelyik gyomirtó hatással rendelkezik. Az elsődleges metabolitok azonban megfelelő körülmények között (optimális nedvességállapotú élő talaj) gyorsan továbbalakulnak közömbös vegyületekké, végső soron vízzé, széndioxiddá és más egyszerű vegyületekké.

A Sekator és a Huszár engedélyezési időszakában a növényvédelmi hatóság a velencei - akkori nevén - növényvédő állomáson elvégzett egy vizsgálatsorozatot, melyben azt vizsgálták, hogy a két gyomirtó szer talajra való kijuttatása után különböző nedvességi állapotok mellett mennyi ideig áll fenn csírázásgátló hatás. A gyakorlatban természetesen a posztemergens gyomirtó szernek csak elenyésző része jut a talajra, így ezekben a vizsgálatokban benne volt a szükségesnek ítélhető túlbiztosítás is. A bio-tesztekben többek között őszi káposztarepcével, lencsével, cukorrépával, kukoricával dolgoztak. Mivel egyetlen esetben sem találtak kedvezőtlen hatásokat az utóveteményekre 60 napon túl, a Sekator és a Huszár készítmények engedélyokiratába nem került bele utóveteményre vonatkozó előírás. Ma sincs benne. Idézzük fel a Sekator OD engedélyokiratának technológiai részét:

"Előírt növényvédelmi technológia:
A készítményt a kultúrnövény három leveles állapotától a két szárcsomós fenológiai állapotáig lehet kijuttatni. A magról kelő kétszikű gyomnövények 2-4 leveles, a Galium aparine 1-3 levélörvös fejlettségükkor a legérzékenyebbek a készítményre. A Cirsium arvense ellen annak tőlevélrózsás állapotában a leghatékonyabb a készítmény. A gyomirtó hatás fokozására hatásfokozó permetezési adalékanyaggal tankkombinációban célszerű kijuttatni. A készítmény egy tenyészidőszakban csak egy alkalommal juttatható ki."

Természetesen a fejlesztés több mint egy évtizedes időszakában a gyártó cég (a Bayer CropScience egyik elődcége) maga is számos kísérletsorozatokat állított be a lebomlási görbe vizsgálata céljából. Példaként az 1. ábra négy németországi kísérlet átlagát mutatja. A kísérletek során normál és dupla dózisban Huszárt permeteztek csupasz talajra (ahogy már írtuk, valós helyzetben csak egy kis része éri el a talajt a kiadott dózisnak), majd forgatás vagy művelés nélkül repcét vetettek különböző időpontokban.

1. ábra. Repce és napraforgó károsodási % csupasz talajra való kezelést követően
 

A "tudósok" számára a károsodás az ilyen kísérletekben nem a növények kipusztulását, vagy a kelés teljes elmaradását jelenti, hanem azt, hogy a növényeken valamilyen tünet (a szulfonil-karbamidok esetében jellemzően a növekedési pontoknál való sárgulás és a növekedés lelassulása) jelentkezik. Szakszóval ezt nevezik fitotoxicitásnak. A fitotoxicitás (csírázásgátlás, sárgulás) mértéke - még e provokatív kísérletsorozatban is - a 120. napra nullára csökkent a teljes Huszár dózis esetén. A Sekator OD kijuttatásával 3,75 g/ha jodoszulfuron dózist alkalmazunk. Ennek - a legrosszabb esetben is - mondjuk az ötödrészét, azaz 0,75 grammot juttatunk a talajra. Ez kevesebb, mint 1/10 része a kísérletekben alkalmazott dózisnak.

Mégis, hogy az alkalmazás teljesen biztonságos legyen, a többszörös túlbiztosítás elvét alkalmazva, a termék címkéjére gyártói ajánlásba foglalva javaslatokat tettünk az utóveteménnyel kapcsolatban. Mivel - ahogy azt láttuk - az engedélyokirat NEM tartalmaz az utóveteményre vonatkozóan semmilyen szabályozást ez nem hatósági előírás, csupán ajánlás, javaslat.

Idézet a Sekator OD címkéjéből:
"Gyártó ajánlás
Utóvetemény, újravetés: Normális csapadékviszonyok esetén (legalább 100 mm csapadék a kijuttatás és az érzékeny kultúra vetése között) lencse, cukorrépa, napraforgó, repce és kukorica vethető, amennyiben a Sekator kijuttatása és a vetés között 120 nap eltelik, és a területet megszántották. Áttelelő hagyma vetése nem javasolt. Egyéb növények esetében csíráztatási próba végzése ajánlott. Extrém száraz, aszályos nyár után érzékeny őszi kultúra vetése előtt mindenképpen javasolt a középmély szántás és a csíráztatási próba."

Újra szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez NEM hatósági előírás, hanem javaslat, melynek betartása NEM kötelező.

Nem is tartják be a gyakorlatban annak az évi mintegy 40-45 ezer ha területnek a tulajdonosai, akik a Sekatorral gyomirtózott búza után repcét vetnek. Hiszen a búza tarlót csak kevesen szántják meg repce alá. Abban a kis valószínűséggel előforduló esetben, ha 110-120 nap eltelte és elegendő talajnedvesség megléte esetén is aktív hatóanyag maradna a talaj felső rétegében valószínűleg bőven elegendő a gyakorlatban alkalmazott grúberek, kultivátorok keverő és forgató hatása.

A velencei "növényvédő állomáson" 1999-2000-ben lefolytatott hatósági vizsgálatokat 2008-ban ugyanott megismételtük üvegházi és szabadföldi kísérletekben mind Sekatorral, mind Huszárral. Itt most csak a Sekatoros kísérleteket említjük. Az első vizsgálat az ország legkorszerűbb növényvédelmi fejlesztést szolgáló üvegházában került beállításra. Az állomás szakembereivel igen részletes kísérleti tervet készítettünk, mely a következő kezeléseket foglalta magában:

- Sekator kezelés 0,15 l/ha dózisban talajfelületre és kezeletlen edények
- Repce vetés 3 kg/ha dózisban a Sekator kezelés után 60, 90 és 120 nappal
- 0 mm, 1 x 25 mm, 2 x 25 mm és 4 x 25 mm öntözés (időben egyenletesen elosztva)
- Bolygatatlan és megkevert talaj

A kísérlet 4 ismétlésben került beállításra, így összesen 144 parcella (tenyészedény) szerepelt benne. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a Sekator kezelésnek 90 és 120 nap eltelte után már semmilyen hatása nem volt a repce csírázására és kezdeti fejlődésére (2. ábra). Ugyanakkor a 60 napos parcelláknál az öntözés intenzitásától és a talajműveléstől függően kisebb mértékű csírázásgátlás volt tapasztalható.

2. ábra. Sekator kezelés hatása a repce csírázására 90 napos periódus után 2 x 25 mm csapadék mellett

A szabadföldi velencei vizsgálat kezeléseit a 3. ábra mutatja.

3. ábra. Szabadföldi utóhatás kísérlet kezelései, Kápolnásnyék, 2008

A 4 ismétléses kisparcellás kísérlet 20 m x 150 m nagyparcellákon került beállításra. A kísérleti terület időjárási adatait a 4. ábra mutatja.

4. ábra. A szabadföldi utóhatás kísérlet időjárási adatai

Az őszi búza betakarítása 2008.07.16-án történt. A repce vetés ideje 2008.08.25. volt, Jumbo fajtával, 2,5 kg/ha vetőmagnormával, 4 cm mélységbe és 24 cm sortávolságra történt.

Az állomási szakemberek felmérése szerint az egyes kezelésekben a kikelt repcében szemmel látható fitotoxikus hatás nem volt. A gyomirtó szerrel permetezett területeken, a művelés módtól függően a növények száma és fejlettsége eltérő volt. A készítmény kijuttatási ideje sem a növényszámot, sem azok fejlettségét nem befolyásolta. A legkiegyenlítettebb növényállomány a szántásos, a leggyengébb pedig a direkt vetésű repcében volt.  Megállapítható volt, hogy a repcevetés előtti talajelőkészítés (szántásos, tárcsás, egymenetes) nagyobb hatást gyakorol a repce kelésére, illetve növekedésére, mint az optimális időben és dózisban kijuttatott Sekator OD, illetve Huszár gyomirtó szerek.

Ugyanebben az évben a Bayer fejlesztő mérnöke, dr. Bosák Péter szintén beállított egy utóhatás vizsgálatot Szolnok megyében, Jászárokszálláson egy magántermelő tavaszi árpa területén. A kezeléseket és az elrendezést az 5. ábra mutatja.

5. ábra. A jászárokszállási utóhatásvizsgálat elrendezése

A tavaszi árpa táblát (250 x 100 m = 2,5 ha ) felosztották 4 db 25 m széles sávra. Minden sávban egyszer kezeltek Sekator OD 0,15 l/ha dózissal. Az első kezelési időpont április 15-én volt, a következő április 30-án, majd május 16-án. Az utolsó időpontban (június 2.) az árpa már túl fejlett volt, ezért csak 100 m hosszan kezeltek, a sáv fennmaradó része kezeletlen maradt.

Az árpa betakarítása után egységesen tarlóhántást végeztek, majd a permetezésekre keresztben végezték a talajmunkát 50-75 m-es sávokban – a szántást, illetve a tárcsázást – két ismétlésben.

A repcét szeptember 2-án a művelési irányra merőlegesen (a permetezési sávokkal párhuzamosan) vetették el. Így négy különböző időhossz adódott: 139 nap, 124 nap, 108 nap és 92 nap a Sekator kezelés után. A kezeletlen sávot, mely keresztben szántva, vagy csak tárcsázva volt két ismétlésben szintén elvetették repcével.

Az őszi káposztarepce szeptember második felében – szeptember végén kezdett kelni. Október 10-én 2 – 6 leveles volt. Szulfonil–karbamid tünetek a kezdetektől egyáltalán nem jelentkeztek, a növényállomány egészséges volt.

A fenti eredmények jól összecsengenek a Bayer CropScience - a Sekator OD címkéjén is szereplő - javaslatával: megfelelő csapadékviszonyok mellett a Sekator kezelés és az őszi káposztarepce vetése között 120 napos periódus betartása ajánlott. Extrém száraz időjárás esetén érdemes csírázási próbát végezni (a lebontást végző baktériumflóra csak megfelelő nedvességű talajban képes szaporodni).

A Sekator és Huszár gyomirtó szereket az eltelt 10 szezonban kb. 2 millió hektáron használták a magyar mezőgazdászok. Statisztikai valószínűség szerint ebből mintegy 450.000 ha-on következett őszi káposztarepce. Amennyiben a két termék - az adott feltételek mellett alkalmazva - problémát okozna a repcetermesztésben, jelentős károkról kellene, hogy a gyakorlatnak tudomása legyen. Erről azonban szó sincs!

Farády László
marketing manager
Bayer CropScience