A későn lekerülő növények utáni teendők

Az olyan későn lekerülő növények, mint a kukorica és a cukorrépa betakarítása e cikk írásakor 92 illetve 73%-on áll. A kukorica vetésterülete mintegy 1220e ha a cukorrépáé nem több mint 15 e ha.  A termésátlag meghaladja az előző két év átlagát. A nagy termés nagy szártömeggel jár, ennek bedolgozását és lebomlásának feltételeit meg kell teremteni. Míg a múlt évben a túl nedves talaj miatt voltak problémák, addig ebben az évben csapadék hiány miatt a száraz, kemény talaj okoz művelési nehézségeket. A betakarítási munkák előrehaladtával további teendők merülnek fel a terület későbbi hasznosításától függően, az őszi szántás állása 38%.

A termesztés technológia meghatározója a tápanyag ellátás, a tápanyag gazdálkodás. A terület egy részére őszi vetésű növények más részére tavaszi vetésű növények kerülnek. Mindkét lehetőségnél meg kell teremteni a feltételét a következő évi növénytermesztés eredményességének a megfelelő mennyiségű és minőségű termék előállításával, és egyben biztosítani a fenntartható termesztés hosszú távú feltételeit a termés biztonsága érdekében.

A gyorsan változó világ a mezőgazdasági termékek minőségével szemben fokozott követelményeket támaszt, de ezek nem minden esetben tükröződnek a termény felvásárlási árában. A minőség sok esetben csak keresletet és gyorsabb eladási lehetőséget biztosít.  A modern termelőeszközök, biológiai és kémiai szerek ára fokozatosan emelkedik. A jövedelmezőség a termés minőségének megtartása illetve emelése mellett a mennyiségi növekedést is megköveteli. Ezért feladatunk a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások maximális kihasználása. Nemegyszer olyan technikai fejlesztéseket alkalmazunk, amelyek nem párosulnak a hatékonyság megfelelő színvonalú javulásával, és nemcsak a gépek esetleges drágasága, hanem a többi feltétel hiánya, vagy alacsony színvonala miatt. Pedig az anyagi természetű ráfordítások hatékony felhasználására számos lehetőség kínálkozik. A felhasználás során a hangsúlyt a hatékonyságra tegyük, és ne a mindenáron való takarékosságra. Mind inkább fokozódik a döntések megalapozottságának jelentősége és igénye, a tápanyag gazdálkodás területén is.

Nem tudományos alapon megközelítve és nem a teljességre törekedve, a tápanyag gazdálkodás fogalmába értem azokat az eljárásokat, melyekkel a talaj természetes tápanyag szolgáltató képességét mind jobban ki tudjuk használni. A tápanyag gazdálkodás körébe tartozik az okszerű vizsgálatokra alapozott műtrágya és szerves trágya kijuttatáson kívül, a vetésváltás, mely a talaj fizikai tulajdonságaira gyakorolt hatásán túl hozzájárul a kiegyenlítettebb tápanyag felvételhez, a szerves anyag pótlásához, és nem utolsó sorban ebbe a fogalomkörbe tartozik a talajművelés.  Ezen tevékenységek szakszerű, egymásra épülő, összehangolt végrehajtásával teremtjük meg az ideális feltételeket a termesztett növények és a talajban élő mikroorganizmusok számára. Ez a feltétele a hosszan fenntartható, jövedelmező gazdálkodásnak.

Ezek után nézzük meg, milyen lehetőségeink vannak a későn lekerülő elővetemények után és ezeken a területeken mikor és milyen műtrágyákat használjunk.

Kukorica vagy cukorrépa után elvetett őszi kalászosoknál már okafogyott arról beszélni, hogy mit kellet volna tenni.   A jelenlegi helyzetben, ha őszi kalászos alaptrágyázás nélkül került elvetésre, pótlólag lehetőségünk van arra - különösen, ha egyéb növényvédelmi kezelés is szükséges- hogy lombtrágyát is kijuttassunk. Javasolt olyan lombtrágyaféleség használata, amely több tápelemet tartalmaz, ezáltal is elősegítve a növény fejlődését, felkészülését a télre. Még megtehetjük a télvégi, kora tavaszi időszakban, amint a környezeti tényezők és a jogszabály adta lehetőségek megengedik, hogy magas nitrogéntartalmú, jó vízoldékonyságú komplex műtrágyával elvégezzük az első fejtrágyázást.

Lehetőségeink akkor, ha tavaszi vetésű növényt tervezünk kukorica vagy cukorrépa után:

Minden esetben oldjuk meg a cukorrépa tarlómaradványok terítését vagy a kukoricaszár minél kisebb részekre történő aprítását akár a betakarítással egy menetben, szárzúzóval vagy tárcsával.  A kellő aprítás egyrészt az alapművelés minőségét javítja, másrész a szármaradványok bomlását segíti. A szármaradványok lebomlását célszerű ezt elősegítő anyagokkal gyorsítani.

Lehetőségek a tarlóművelésben:

Szántás nélküli rendszer: egyéb technikai feltételei vannak, korán lekerülő elővetemények esetén alkalmasabb.

Szántásos rendszerek:
Tavaszi szántás: csak kényszerből, illetve szükségből alkalmazzuk, szerkezet nélküli talajokon, korai fagyok, vagy legeltetés céljára meghagyott területeken.
A szükséges műtrágyát a tarlóra szórjuk a szántás előtt, így kisebb a műtrágyaszóró okozta taposás, és mivel a szántás mélysége elmarad az őszi szántásétól, a kisebb adagú műtrágya beszántása sem eredményez nagymérvű felhígulást. A műtrágya mennyiségének és féleségének meghatározása pontosan megtörténhet, mert a kijuttatás időpontjában már ismert a vetendő növény, akár fajta specifikus szaktanácsot is kérhetünk és alkalmazhatunk.
Őszi szántás: mindenképpen törekedjünk elvégezni, mert lényegesen alacsonyabb a kockázati tényezők száma, mint a tavaszi szántásnál. Különösen az idei évben, amikor a szármaradványok mennyisége a korai kukorica fajtáknál is jelentős.

Az őszi szántást megelőzően juttassunk e ki műtrágyát, és ha igen, miből mennyit?

A kérdés megválaszolása könnyűnek tűnik, de még sem az. Érvek és kételyek az őszi alapműtrágyázással kapcsolatban:

• tanulmányainkban, szakmai könyvekben ezt tanultuk, olvastuk, hallottuk és halljuk ma is, az indokokat ismerjük. Igaz ezek az ismeretek, tapasztalatok részben nem a ma használatos műtrágyákkal, fajtákkal és termesztéstechnológiákkal születtek. Változtak a feltételek és jelentősen változtak a fajták, technológiák és nem utolsó sorban a műtrágyák is.
• az őszi alaptrágyázás gyakorlatát végeztük azokban az években, amikor arra pénzügyi fedezet, lehetőség volt. Ilyenkor nem kis adagok kerültek kijuttatásra 30-35 cm- es szántás esetén is kevésbé kellett félni a felhígulástól. Vajon mi a sorsa a 35 cm-re beszántott jelenlegi foszfor és kálium adagoknak? 
• ajánlások vannak az úgynevezett vetésforgós műtrágyázásra: egy tápanyagféleségből ritkábban, de nagyobb adag. Felvetődő kérdések: elem antagonizmus, mekkora a felvehető hányada és hatékonysága egy több éve kijuttatott műtrágyának?
• A kijuttatás időpontjában mennyire pontos a vetésterv?  A vetéstervet jelenleg kevésbé a szakmaiság, mint inkább a piaci viszonyok határozzák meg. Ha nem pontos a vetésterv, akkor nem optimális a műtrágyázás, nem beszélve az egyre inkább előtérbe kerülő faj specifikus tápanyag ellátásról /nem csak nitrogén/.
• pénzügyi mozgástér: kell-e a vetést megelőzően fél évvel korábban megvásárolni a műtrágyát?  
• szükséges-e a mai műtrágyáknak 4-6 hónapot a földben eltölteni, hogy felvehetőek legyenek a növények számára?   
• munkacsúcsok ősszel-tavasszal?
• műtrágya árak ősszel-tavasszal?

A fentieken túl még számos érvet és ellenérvet lehet felsorakoztatni az ősz alapműtrágyázás mellett és ellen, az egyes tényezők eltérő súllyal esnek latba különböző ökológiai és ökonómiai környezetben, de fontos, hogy a tápanyag gazdálkodást, mint rendszert tekintsük, és ennek egy eleme a műtrágyák alkalmazása. A döntés előkészítésnél, a végleges döntéseknél vegyünk figyelembe minden szempontot, a begyűjtött információkat az újabb ismeretek birtokában vizsgáljuk felül, szűrjük ki, hogy azokból a saját körülményeinkre melyek az igazak és melyek hamisak. A döntésünket ne csak ráfordítás oldalról közelítsük meg, hanem eredményoldalról is, hogy ugyanis mit veszítünk, mekkora bevételtől esünk el, ha a ráfordításokat nem a megfelelő módon csökkentjük.   

Összefoglalva: A későn lekerülő növényekről általában elmondható, hogy nem jó elővetemények. Ezért minden eszközt meg kell ragadni, hogy a negatív hatásokat mérsékeljük. Az eredményes termesztés feltételeit szakszerű talajmunkával, okszerű, tudatos tápanyag ellátással teremthetjük meg. 

Dr. Térmeg János
szaktanácsadó