A kukorica tápanyagellátása

Hazánk vetésszerkezetében a kukorica több mint 30 százalékos részarányt képvisel. Az egyre inkább szélesedő ipari felhasználás miatt továbbra is a szántóföldi növénytermesztés meghatározó tényezője lesz, úgy a területnagyságot, mint a jövedelmet illetően. Ebben az évben vetésterülete - silóval és vetőmag előállítással együtt - várhatóan meghaladja az egymillió háromszázezer hektárt.  Termesztésének sikere meghatározhatja a szántóföldi növénytermesztés eredményét, egy-egy mezőgazdasági üzemen belül a gazdálkodás jövedelmezőségét. A jövedelmező termesztésben kiemelkedő szerepe van a termésbiztonságnak. A termésbiztonság növelhető a biológiai és az agrotechnikai eszközök optimalizálásával, melynek alapvető fontosságú eleme a tápanyagellátás.

A változó piaci feltételek egyre inkább megkövetelik a növénytermesztési technológiák hatékonyságának növelését. Ez kívánatos egyrészt az egyes gazdaságoknak a jövedelem növekedés biztosítása miatt, másrészt az ipari feldolgozás szempontjából kedvező lehet az évenkénti termésingadozás mértékének jelentős csökkentése. A termésingadozásnak több oka lehet, azonban a változó éghajlati tényezők mellett a nagymérvű ingadozások alapvetően az agrotechnikai hiányosságoknak tudhatóak be. Összehasonlításképpen tekintsük át és vizsgáljuk meg a kukorica termésátlagok alakulását 1970-2010-es években /az 1. sz. grafikon/.

1. sz. grafikon

 * előzetes adat

Figyelemfelkeltő eltérések a két időszak között:

1. sz. táblázat

Évek átlaga

Az 1970-től 1990-ig tartó időszakban is voltak kedvezőtlen évjáratok, de terméscsökkentő hatásuk kisebb mértékben jelentkezett, részben a jobb agrotechnikának köszönhetően. Ha figyelembe vesszük az időközbeni technikai és genetikai fejlődést az 1991-2010 évek eredményeinek úgy terméseredményben, mint termésstabilitásban jobbnak kellene lennie, mint az előző időszaknak. Ezt igazolják a nemzetközi eredmények is.
A szántóföldi növénytermesztés nem függetleníthető a környezeti tényezők befolyásától. Továbbra is itt kell gazdálkodnunk, és olyan eredményeket kell elérni, amelyek biztosítják a megélhetést és a bővített újratermelés feltételeit. Keresni kell azokat az eljárásokat, melyekkel az esetleges kedvezőtlen hatásokat mérsékelni tudjuk, jövedelmünket ilyen évjáratban is elfogadható szinten kell tartanunk, és a termés elegendő alapanyagot kell hogy biztosítson a feldolgozó ipar számára.

A termesztés eredményességét több tényező befolyásolja.  Berzsenyi és Győrffy 2001-es adatai szerint, melyek a Martonvásáron beállított kukorica tartamkísérleten alapulnak, az okszerű tápanyag-utánpótlás 31 %-ban határozza meg a termesztés sikerét, így az a termést legjobban befolyásoló elem a fajtaválasztás mellett (2. ábra).

2. ábra

A növénytermesztési tényezők hatása a kukorica termésére tartamkísérletben (Martonvásár, 1960-2000) Berzsenyi és Győrffy 2001

nbsp;

A kukoricatermésre az egyes agrotechnikai tényezők különböző mértékben hatnak, de meg kell jegyezni, hogy ezek a tényezők egymástól nem függetleníthetők, a jövedelemoptimalizáláshoz ezeket a tényezőket egymáshoz viszonyítva is optimalizálni szükséges. A lehetőségeink behatároltak, nem tudunk minden évben mindent biztosítani a növényeknek az igényük szerint.  De vegyük figyelembe, hogy az egyes technológiai elemek hatása együttesen értelmezendő a Leibig által megfogalmazott alapelvek szerint. Ez azt jelenti, hogy a termést mindig a legszűkebben rendelkezésre álló tényező határozza meg. A termésbiztonság tehát a jövedelem szempontjából akkor a legkockázatosabb, ha az egyik termelési tényezőt a legmagasabb szinten biztosítjuk, míg a másikat meg alacsony szinten. Úgy járunk el helyesen, ha a befolyásoló tényezők egymáshoz viszonyítva közel azonos szintűek.

Meg kell keresni a termesztésben a „gyenge láncszemeket,” és a ráfordításokat ezek javítására felhasználni. Ez a magyarázata annak, hogy egy drágán megvett vetőmag önmagában még nem hozza a várt eredményt. A tényezők nem helyettesítik egymást. Hibás az olyan elgondolás is például, hogy nem adunk foszfort és káliumot, de majd egy kicsit több nitrogénnel pótoljuk.

A termesztésre ható tényezők közül kiemelten foglalkozom a tápanyag ellátás lehetőségeivel. Nem csak azért, mert a legnagyobb szerepe van a kedvezőtlen hatások mérséklésében, hanem azért is, mert a tényezők között általában „fekete báránynak”, „mostohagyereknek” tekintjük.

Szükségesnek tartom a tápanyag-ellátáson belül külön foglalkozni a műtrágyázással, mert a felhasználás - a 2010. évi emelkedése ellenére - nem éri el a 2005. évi szintet. Örvendetes a kukorica termesztés szempontjából, hogy az előző évhez viszonyítva a kálium emelkedett legnagyobb mértékben /2. sz. táblázat/.

2. sz. táblázat

A mezőgazdasági termelők részére értékesített műtrágya NPK tartalma (hatóanyagsúly: ezer tonna)
Forrás: AKI adatgyűjtés

A szántóföldi növénytermesztés erősen függ a környezeti tényezők befolyásától, melyeknek kedvezőtlen hatásait okszerű termesztés technológiával jelentős mértékben csökkenthetjük. E hatások mérséklésében a harmonikus tápanyagellátás - beleértve a makro-, mezo-, és mikroelem ellátottságot - jelentős szereppel bír.

Különösen alacsony NPK felhasználás esetében és kedvezőtlen csapadék viszonyok között kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani a mikroelem ellátottságnak. Egyrészt, mert megfelelő ellátottság esetén lényegesen javul az NPK hasznosulás, másrész nagymértékben javul a fajlagos vízfelhasználás.

Ismert, hogy a különböző növények eltérő vízfelhasználással állítanak elő egységnyi szárazanyagot. De a vízfelhasználás nagymértékben függ a tápanyag ellátottságtól is, ezt szemlélteti a 3. sz. ábra.

3. sz. ábra

A víz hasznosulása a trágyázás függvényében
(Mitscherlich és Beutelspacher)

Az ábráról látható, hogy a trágyázatlanhoz viszonyítva a makro- és mikroelemekkel ellátott növény fele annyi víz felhasználással állít elő egyégnyi szárazanyagot.
A rövid magyarázat az, hogy a növény egy adott fejlődési szakaszban a számára szükséges tápelemeket mindenáron igyekszik felvenni. A gyökereken keresztül a talaj oldatból elégíti ki a szükségleteit. A tápelemeket ugyan szelektív módon veszi fel, de ez nem annyira szelektív, hogy csak a hiányzó tápelemet, hanem közben a többi tápelemből is - esetleg a szükségletét meghaladóan - feleslegesen vesz fel. Mivel a tápelemek oldott formában jutnak a növénybe, közben a szűkösen rendelkezésre álló vizet is pazarolja.  Összességében romlik a tápanyag hasznosulás és a fajlagos vízfelhasználás.
Míg 2010-ben a sok csapadék okozott tápanyag-felvételi problémákat, figyelembe kell venni, hogy az idei év eddig kifejezetten csapadék hiányosan indul.

A mikroelem szükséglet megszerzése nem minden esetben zökkenőmentes vagy azért, mert a talajban eleve kevés van, vagy azért, mert a felvételük gátolt. Sajnos mindkét esetre fel kell készülni. A mikroelem pótlásra jó megoldás a lombtrágyázás.

A valós mikroelem hiányra nézzük meg a kukorica számára is fontos cink ellátottságra vonatkozó térképet /4. sz. ábra/.

Forrás: Yara

Az ábráról látható, hogy az ország jelentős területén cink hiánnyal számolhatunk.
A kukorica semleges pH (6,5-7,4 pH Klapp) tartományt kedvelő növény, a mikroelem pótlás tervezésénél figyelembe kell venni a talaj pH értékét is, mivel a kukoricánál hiányzik a szélsőséges pH viszonyok közötti „önszabályozó” képesség, mint például a napraforgónál.

Nézzük, hogy szakirodalmi adatok alapján milyen és mennyi tápelem felvétele szükséges egy tonna kukorica előállításához:

3. sz. táblázat

10 tonna/ha kukorica-szemtermés esetén a föld feletti részekkel kivont tápanyagok bruttó mennyisége.

Forrás: Szirtes V.

A tápanyag igényt már nem csak a növény fajra vonatkozóan ismerjük, hanem az egyes fajták, hibridek igényét, tápanyag reakcióit is /5. sz. ábra/.

5. sz. ábra.

Forrás: Kemira Growhow

A pontosabb tápanyagigény meghatározáshoz ajánlatos a fajtatulajdonosok ajánlásait messzemenően figyelembe venni az egyes hibridek tápanyag reakcióira vonatkozóan.

Ezeknek megfelelően a tápanyagellátás a tudatos - laboratóriumi vizsgálatokra, szaktanácsra alapozott - tápanyag kijuttatás, mely a legnagyobb mértékben figyelembe veszi a növények teljes /makro-, mezo- és mikroelem/ tápanyag szükségletét. A fajtaválasztásnál és növényvédelmi technológiák alkalmazásánál sem az a vezérelv, hogy hol tudunk költséget megspórolni, vagy a kockázat növelésével gyengíteni a technológián. A termés mennyiségétől és minőségétől függetlenül is jelentkeznek szükséges magas termelési költségek, ezek nem engedik meg, hogy a rendszerben limitáló tényezők a termelés biztonságát veszélyeztessék. Tehát a tápanyag-ellátást is a tervezett célok elérése érdekében, az igényeknek megfelelően kell biztosítani a lehető legkisebb kockázat vállalás mellett és a lehető leghatékonyabban. A hatékony tápanyag ellátásban nagyobb szerep jut a harmonikus makro-, mikroelem ellátásnak, mint kiadott műtrágya mennyiségének.

Hatékony tápanyag ellátást akkor tudunk biztosítani, ha a növény tápanyag igényét egyrészt a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képessége, másrészt a kijutatott műtrágyák hatóanyaga fedezi. A tápanyag ellátási tervet a megszerezhető információk birtokában, táblára lebontva és hibrid specifikusan kell elkészíteni.

Összefoglalva: A kukorica jelenleg is a biztonságosan értékesíthető növények közé tartozik, szerepét, jelentőségét növeli az egyre inkább szélesedő felhasználási területe. Termelni, gazdálkodni egy adott területen, adott ökológiai környezetben kell, melyben adottak az edafikus és a klimatikus tényezők és azok hatásai. Mint minden szántóföldi növényére, a kukorica termésére és a termésbiztonságára is nagymértékben hatnak a környezeti tényezők.  A környezeti tényezőket, a klímahatásokat teljes mértékben nem, de jelentős mértékben csökkenteni tudjuk a termőföld-használati eszközök és eljárások tudatos módosításával, melyek nem minden esetben jelentenek költségnövekedést. A kukorica tápanyag ellátásban is alkalmazni szükséges azokat az eljárásokat /alap-, starter-, fej- és lombtrágyázás/, melyekkel a műtrágyázás hatékonyságát javítani tudjuk, és biztonságosabbá tehetjük a kukoricatermesztést a jelenben és a jövőben egyaránt.

Dr. Térmeg János