A napraforgó tápanyagellátása

A napraforgó a búza és a kukorica után a harmadik legnagyobb területen termesztett növényünk. Évenkénti vetésterülete az utóbbi időkben  500 000 ha körül alakult.  Területi felfutása részben a magasabb termést elérő hibridek piacra kerülésével magyarázható. Jövedelmezősége jelentős mértékben az elért termés mennyiségétől és a mindenkori piaci ártól függ. Az újabb hibridek igényei alapvetően megváltoztatták a korábbi napraforgó termesztési technológiát, ez azt eredményezte, hogy a napraforgót is - a korábbiaktól eltérően - költség igényesebb / intenzívebb/ technológiával lehet csak eredményesen termeszteni. Az intenzívebb termesztési technológiának meghatározó tényezője a tápanyagellátás.

A napraforgó hazánkban a következő években is hasonló szerepre számíthat. Területnövekedéssel számolni - a vetésváltási elvárások miatt,- nem nagyon lehet, a saját és részben a repceterület nagysága behatárolja az évenkénti vethető terület mértékét. Változás várható a termesztési célt illetően, egyrészt az ipari feldolgozás lehetősége a napraforgónál is fenn áll, másrészt ismét igény mutatkozik a magas savtartalmú napraforgó mag iránt. Ez abból a szempontból fontos, hogy a magas olajsavas napraforgó átvétele szigorúbb minőségi feltétekéhez kötött, tehát termesztése további odafigyelést követel.
A február 14.-én közreadott gyorsjelentésben az  összes szántó területből mintegy 600 000 ha károsan átnedvesedettként tartunk nyilván. Az eddig lehullott viszonylag kevés csapadék, javulást eredményezett, de félő, hogy egy újabb esős periódus tovább növeli a nehezen, és későn művelhető területeket. Ezeken a földeken a fenti okok miatt, mint vethető növény a napraforgó jöhet szóba, ezért növekedhet a vetésterület.  .

A napraforgó termesztésének eredményessége is a termés mennyiségtől, és az egyre inkább előtérbe kerülő minőségtől és termésstabilitástól függ. A napraforgónak jelenleg mintegy fele kerül minőségi bonifikációval értékesítésre, de várható a minőségi elvárások további növekedése. A termésátlagok évenkénti ingadozást mutatja az 1. sz. ábra 1991. és 2010. közötti években.

 

1. sz. ábra

 

A napraforgó termésingadozása a többi növényhez viszonyítva viszonylag kedvezőnek mondható, különösen, ha az utóbbi 10 évet tekintjük. Ez a korábbi évekhez képes azért is mondható jónak, mert a termésátlagok is jelentősen emelkedtek. Míg 1991-től 2000-ig nem volt 2 tonnát meghaladó termés - az átlagtermés ebben az időszakban 1,68 t/ha - addig 2001-től 2010-ig gyakorlatilag nem volt 2 tonna alatti átlag, ebben az időszakban az átlagtermés 2,23 t/ha volt.

Más oldalról megközelítve, a problémáját ott látom, hogy a jó és rossz évjáratok terméseredményei között csak mérsékelt eltérések vannak, aminek oka a jó évjáratokban fellépő egészségügyi problémák kezelésének alacsony hatásfokában rejlik. Csapadékszegény években a napraforgó élelmessége folytán is viszonylag elfogadható termést ad, és kevésbé okoznak problémát a különböző gombabetegségek. Csapadékos évjáratokban pedig azért nem terem jóval többet, mert a föllépő nagyobb mértékű gombafertőzésektől nem tudjuk megvédeni. Éppen ezért a napraforgó termesztésben kiemelt jelentőségűnek tartom a növényvédelmen belül a kórokozók elleni védekezést. Ez azért is fontos, mert már rendelkezésre áll több olyan készítmény, amely képes megfelelő védelmet biztosítani.

A hatékony növényvédelem mellett nagy szerep jut a tápanyag ellátásnak is úgy a termés mennyiség, minőség és a termésbiztonság területén. A harmonikus tápanyag ellátás biztosíthat kellő mennyiség mellett, elvárt minőséget. Csak nitrogénnel napraforgót is kockázatos termelni, részben a fokozott növény egészségügyi és részben minőségi problémák miatt.

Leegyszerűsítve a problémát, mint ahogyan a kukoricánál a fehérje és a keményítőtartalom összege viszonylag állandó a típusra jellemzően, ezen tudunk változtatni irányított tápanyagellátással, ha nem is nagymértékben. A napraforgónál hasonló a helyzet a fehérje és olajtartalom összefüggésében. A csak nitrogén vagy nitrogén túlsúlyos tápanyag ellátás inkább a fehérjetartalmat növeli, mint az olajtartalmat.

A napraforgót rendkívül jól alkalmazkodó és élelmes növénynek tartjuk, következésképpen eltérő ökológiai, gyengébb minőségű talajokon is termeszthető. Ezen jó tulajdonságaival gyakran nem csak élünk, hanem vissza is élünk.

 

Miből is erednek ezek a jó tulajdonságok?

A jó alkalmazkodó képessége annak tulajdonítható, hogy hormonális szabályozó rendszere gyorsan reagál a változó körülményekhez. Víz és tápanyag feltáró képessége részben annak köszönhető, hogy a kezdeti időszakban a gyökérnövekedése élénkebb, mint a hajtás növekedése. Éppen ezért a növekedés kezdetén a harmonikus tápanyagarányoknak meghatározó szerepük van a növény egész életciklusára és produktivitására nézve, mert az egyoldalúan vagy nitrogénnel túltáplált növényekben a hajtás növekedése felgyorsul a gyökér növekedés rovására. Csökken minden nemű rezisztencia és csökkenhet az olajtartalom is. Kiváló tulajdonságai ellenére is csak azt a vizet és azt a tápanyagot tudja felvenni, ami a talajban rendelkezésre áll felvehető formában. A nitrogén túlsúlyosan táplált növényt a kialakult stressz helyzet jobban sújtja, mint a harmonikusan táplált, megfelelő szöveti szerkezettel rendelkezőt. 

 

Milyen és mennyi tápelemre van szüksége a napraforgónak 1 tonna termés előállításához?

1. sz. táblázat

Forrás:Szirtes V.

 

A főbb tápelemek szerepe, jelentősége:

A napraforgó nitrogén igényének kielégítése egyaránt fontos tényező a termés mennyiségének és minőségének kialakításában. Hiánya termés csökkenést eredményez, de túladagolásának következtében: 

• fokozottabban jelentkeznek növény-egészségügyi problémák
• csökkent az olaj tartalom
• a kezdeti fejlődési időszakban túlzott hajtásnövekedés lép fel.

Foszfor igénye jelentős, szerepe van az:

• erőteljes gyökérzet kialakulásában
• kaszat méret, teltség kialakulásában
• olajképződésben
• megtermékenyülésben
• szárazanyag felhalmozásban

Kálium igénye magas, szerepe van a:

• szárszilárdságban
• szárazságtűrésben

A magas kálium igénynél kell megemlíteni, hogy klórra kissé érzékeny növény, erre tekintettel kell lenni a magas minőség elvárásnál /étkezési, magas olajsavas /ezért javasolt klór mentes, vagy a csökkentett klórtartalmú műtrágyák használata, különösen nagy adagú kálium tavaszi kijuttatása esetén.

Kalciumhiányos területeken, savas talaj pH esetén- főként, ha magnézium hiánnyal párosul- alacsony termésátlagokkal és gyengébb minőséggel számolhatunk. Ilyen területeken mésztrágyázás is javasolt.

Kén igénye jelentős, szerepe elsősorban az olajképződésben van, minőség javító tényező.
Kénben egyre inkább szegényedő talajainkon pótlása indokolt, javasolt kénes nitrogén használata.

A tápanyagellátásának tervezésénél ezeket mindenképpen vegyük figyelembe. Helyezzünk hangsúlyt a mikroelemekkel való ellátásra is, különösen lúgos talajon történő termesztés esetén, ahol a legtöbb mikroelem felvétele gátolt.

A hiánytünet vizuálisan nem mindig érzékelhető, ezt láthatjuk az 2. sz. ábrán.

2. sz. ábra: Mikroelem hiánytünetek napraforgó esetében

Forrás: M. Beesley

Az ábráról kitűnik, hogy szemmel nem lehet különbséget tenni a 60 %-ban és a 100%-ban mikroelemmel ellátott növény között. De a 60-%-os ellátottság kedvezőtlen hatása a termés mennyiségre, minőségre és stressz tűrő képességre egyaránt kihat. Tehát pótlásukról gondoskodni szükséges.

 

A napraforgótermés mennyiségének és minőségének egyik legmeghatározóbb tényezője a napraforgó állomány növény-egészségügyi állapota. Egyrészt a növény-egészségügyi helyzet jelentősen javul harmonikus tápanyag-ellátás esetén, másrészt a harmonikus tápanyag-ellátás emeli a növényvédelmi beavatkozások hatékonyságát. 3-4 sz. ábra.

Kezelések:

• YaraVita Brassitrel^TM
• YaraVita Brassitrel^TM + YaraVita Bortrac
• YaraVita Brassitrel^TM + Fungicid
• YaraVita Brassitrel^TM + YaraVita Bortrac + Fungicid
• Fungicid
• Kontrol

 

3. számú ábra

Forrás: Yara

 

4. számú ábra.

Forrás: Yara

  

Napraforgó tápanyag-ellátási javaslat

Az alkalmazott tápanyag utánpótlás attól függően változhat, hogy ősszel kapott-e a terület alapműtrágyát vagy nem.

Alapműtrágyázott területen a tavaszi időszakra nitrogén kiegészítés és a lombtrágyázás marad, szükség szerint.

Alapműtrágyázásban nem részesült területen a vetés előtt vagy a vetéssel egy menetben illetve kultivátorral lehet megoldani a fő tápelemek kijuttatását, majd lombtrágyázással a mikroelemek kerülnek kiadásra a növényvédelmi munkákkal egymenetben.

Törekedni kell lehetőleg a mind kevesebb talajtaposással történő megoldásokra.
Lehetőségek, javaslatok:

• A vetés előtt műtrágyaszóróval a szükséges nitrogén mennyiség kijuttatása, majd vetőgéppel a szükséges foszfor és kálium NPK komplex formában.
• Vetőgéppel NPK kijuttatása és kultivátorral pedig a szükséges nitrogén kiegészítést adagolni. A nitrogén ilyen módon történő megosztásával mérsékelhetjük a korai nagyobb adagú nitrogén kedvezőtlen hatását

 A vetőgéppel történő kijuttatásra csak magas minőségű műtrágyát válasszunk. Ilyen célra is alkalmasak a YaraMila^TM 7-12-25; a 7-20-30 és a 13-13-21 összetételű káli túlsúlyos komplex műtrágyák.

 

Összefoglalva: A hektikusan változó környezeti tényezők a napraforgó termesztés jövedelem biztonságát csökkentik. A jövedelem kockázatot csökkenthetjük, ha a napraforgót is ugyanolyan igényes olajos növénynek tekintjük, mint a repcét. Termesztésében keressük azokat az intenzív termesztés irányába mutató eljárásokat, melyekkel a termésbiztonságot, a mennyiséget és minőséget is javítani tudjuk. A tápanyagellátás területén törekedni kell a harmonikus ellátásra. Be kell vezetni olyan más növényeknél már bevált eljárásokat, mint a fejtrágyázás. A napraforgó területek jelentős részét kultivátorozzuk, töltögetjük ez megfelelő alkalom a nitrogén kiegészítésre is. Így csökkentjük a korai nitrogén hatóanyag kedvezőtlen hatását és jobb ellátást biztosítunk a növény számára. A napraforgó tápanyag ellátási rendszerében gyakorlatnak kell lenni a lombtrágyázásnak, melynek során nem csak bór, hanem az egyéb szükséges elemek is pótlásra kell, hogy kerüljenek.

 

Dr. Térmeg János
Yara