RAPOOL tavaszi technológiai ajánlások repcetermesztők számára

A 2011-ben elvetett őszi káposztarepce állományok rendkívül változatos képet mutatnak országszerte. A talajelőkészítés ill. a vetés valamint a kelést követő időszakban uralkodó száraz körülményeket a téli csapadék eddigi alakulása sem tudta számottevően kompenzálni. Jelentős területeken döntöttek már a termelők a repce területek kitárcsázása mellett, sok esetben pedig még nehéz döntés előtt állnak, figyelembe véve az állományok kritikus helyzetét.  Jelen állapotban, a magas szinten stabilizálódni látszó terményárak láttán jogosnak tűnő kérdés az őszi káposztarepce esetében is a tavaszi állománykezelések  optimális szintjének „újraértelmezése”. Az alkalmazott stratégiák lehetséges tárháza a jóval magasabb műtrágya és növényvédőszer felhasználástól egészen az eddigi  alkalmazott, alacsonyabb ráfordítású technológiai színvonal változatlan  hagyásáig terjedhet. A két véglet közötti középutat biztosíthatja, ha az eddigieknél nagyobb gondossággal kerülnek meghatározásra az egyes technológiai lépések. A nagyobb gondosság elsősorban jóval gyakoribb szántóföldi és állományszemlékkel valósítható meg, mert csak ez teremtheti meg az alapot az őszi káposztarepce valódi igényeinek legjobban megfelelő, a nagyobb hozamot és magasabb jövedelmezőséget  biztosító technológiai lépések alkalmazásának.

Kitárcsázni vagy meghagyni?

Tél végén, még a vegetáció megindulása előtt meg kell becsülni az állomány termőképességét. Ez persze annál nehezebb, minél gyengébb maga az állomány. A legjobb, ha  egy 40X40 cm-es területen megszámoljuk a keret által határolt területen az életképes növények számát. Majd ezt 7-tel megszorozva megkapjuk az 1 m2-re eső növényszámot.

Következő lépésben a növények állapot kell meghatározni. Az ősz folyamán túlfejlett 10-12 leveles növények éppúgy kitettek a téli fagykárokkal szemben, mint a fejletlen 2-4 leveles egyedek. A túlfejlett állományok elveszítik szinte teljes levélzetüket, amennyiben azonban a tenyészőcsúcs még ép, úgy ezek a növények egy újbóli levélképzést követően  termést hozhatnak. 5-10 növény/m2 állománysűrűségnél is képes a repce elfogadható szintű termés képzésére. A téli fagytól károsodott tenyészőcsúcs jól felismerhető a puha, elfolyósodó, később kiszáradó szövetekről.

A károsodott növények regenerációjához természetesen több időre van szükség, ezért sem tudják ezek az állományok termőképességük csúcsát elérni. Fagykárok hatására sérülhet a repce gyökere is, emiatt ezek a növények könnyen kihúzhatóak a talajból. A regeneráció megindulását, új gyökerek képződését jelzik a gyökerek fehéres végződései.

A terület kitárcsázásáról vagy meghagyásáról meghozandó döntésnél tehát mérlegelni kell a növények számát,  állapotukat, továbbá értékelni kell elhelyezkedésüket is. Mielőtt túl gyorsan döntenénk a kitárcsázás mellett  vegyük figyelembe a repce rendkívüli regenerálódóképességét (1. tábl.).

1. tábl. vetésidő kísérlet 1993/94 Futterkamp

 Alsó határértéknek használjuk az alábbi növényszámokat: 5 erőteljes vagy 10 közepesen vagy 15 gyengén fejlett növény/m2. Ezeket az alacsonynak tűnő növényszámokat különösen hibridek esetén célszerű alkalmazni, hiszen a hibridek akár 15-20 növény/m2 esetén is csúcstermés elérésére képesek. Ha csak a tábla egy részének kitárcsázása mellett döntünk, úgy alakítsuk a területet, hogy a későbbi növényápolási, növényvédelmi beavatkozások elvégzése gond nélkül és gazdaságosan kivitelezhető legyen.

A döntésben természetesen nagy jelentőségű a pénzügyi kalkuláció, elsősorban a költségek oldaláról nézve. Ne a már befektetett pénzösszeget (talajművelés, vetés, vetőmag, növényvédelem, műtrágya) vegyük figyelembe. Azt kell mérlegelni, hogy a még felmerülő költségek és a várható termés árbevétele után fennmaradó jövedelem szintje megállja-e az összevetést az alternatívaként szóba jöhető tavaszi kultúrák jövedelmezőségével.

Ne feledkezzünk meg az ősszel használt gyomirtók más, tavaszi kultúrákban fellépő hatásairól. Ezen esetekre elmondható: minél korábban történt a kezelés, minél kisebb dózisban, minél több csapadék hullott a kezelések után és minél mélyebb volt a talajművelés, annál kisebb a valószínűsége, hogy az újravetett területeken az őszi gyomirtásból adódó károk jelennek meg.

A kritikus állományokban alkalmazandó stratégia

Azokat az állományokat, amelyeket a kitárcsázás veszélye fenyeget a szokásostól eltérően kell kezelni. Ha az őszi növekedés nem haladta mag a 6 leveles állapotot, akkor a növények hektáronként 20-30 kg-nál több nitrogént nem tudtak felvenni. Erős téli levélveszteségek után gyakorlatilag  nem marad tápanyag az ilyen repcében, mert az ősz folyamán felvett nitrogén a levelekben lokalizálódott. Az elfagyott részekből lebomló majd visszakerülő tápanyag pedig csak egy későbbi időpontban válik a repce számára hasznosíthatóvá. Az őszi és téli N-hiányt  - különösen egy késői kitavaszodás során – jól jelzik az idősebb levelek pirosas elszíneződése. Az új levélzet megalapozásához azonban a N mellett szükség van kénre és magnéziumra is. A hiánytüneteket mutató és gyenge fejlettségű állományokat azonban nem célszerű nagyadagú N-nel megszórni. Ajánlatosabb egy 40-50 kg/ha adagú,  a növény számára gyorsan hasznosítható (nitrát) nitrogén-utánpótlás, vagy  - ami könnyebb talajokon  különösen kedvező  – egy kéntartalmú komplex műtrágya használata. Fontos, hogy a gyenge, a tél folyamán károsodott növények a lehető leghamarabb elkezdhessék a vegetatív fejlődést annak érdekében, hogy minél több levelet és oldalhajtás kezdeményt hozzanak létre a generatív fejlődési szakasz megindulása előtt. A vegetáció korai megindítása természetesen veszélyeket is hordozhat magában, hiszen az esetleges késői fagyokkal szemben ezek a növények szinte védtelenné válnak. Ha mégis a terület kitárcsázása mellett döntünk, akkor a tavasz folyamán kijuttatott tápanyagmennyiséget teljes egészében beszámíthatjuk az új kultúra tápanyag-utánpótlásába.  Megmaradó állományoknál a második N-adagot a szárbaindulás kezdetén célszerű kijuttatni. A tavasz folyamán a repce 6 kg N-t igényel minden mázsa terméselváráshoz, kénből pedig – szintén mázsánként – 1 kg-ot célszerű számolni. Tehát, ha 25 q a tervezett hozamszint, úgy 150 kg N (levonva ebből a talajban rendelkezésre álló mennyiséget) és 25 kg  S a szükséges mennyiség.

A gyenge és nem homogén fejlettségű állományok növényvédelmi kezelése sem egyszerű. Kompromisszumot kell találni a jó és gyenge fejlettségű növények valamint a  jó és gyenge állománysűrűségű részek között. Különösen az utóbbiaknál nem tolerálható az erősebb gyomosodás. A vegetáció korai megindulásakor, különösen a max. 8 levéllel áttelelt állományoknál jó esély van arra, hogy a növények kellő számú oldalhajtást és virágkezdeményt fejlesztenek ki a szárbaindulás előtt. Késői kitavaszodás esetén a régebbi, idősebb levélnyelekből kiinduló oldalhajtás-kezdemények megőrzése a cél, mert  - főleg a hiányos állományokban  - a főhajtáson ill. a felső 2-3 oldalhajtáson nem tud kellő mennyiségű termés kötődni. Ilyen esetekben az alsóbb szinteken található oldalhajtások határozzák meg a betakarított termés mennyiségét. A szárbaindulás kezdetén ezért ajánlott az állományok kezelése az ismert növekedés-szabályzókkal. Ezzel a beavatkozással visszafogjuk a főhajtás növekedését és elősegítjük az oldalhajtások fejlődését.

A tápanyagutánpótlás általános elvei

A N-trágyázás a repceállományok tavaszi fejlődésének legfontosabb meghatározója.  A tavaszi N-utánpótlás további fontos célja az ősz folyamán már kialakult termőképletek megőrzése, csökkenésük elkerülése. Irányszámként a 6 kg N/100 kg termés tápanyagigényt használja a gyakorlat. Tehát egy 4 to-s terméselváráshoz 240 kg N hatóanyagra van szüksége a növényeknek hektáronként. Ebből levonva a talajban hozzáférhető N-készletet kaphatjuk meg a tényleges tápanyag-utánpótlást jelentő mennyiséget hektáronként, amely értéket még módosítanunk kell az adott állomány állapotára ill. az időjárási helyzetre jellemző értékekkel. Az elméletileg kalkulált mennyiséget akár 20-40 kg-mal is érdemes változtatni  a sajátosságokat alapul véve.

Természetesen a N-utánpótlás gazdasági optimuma mindig a maximális terméshez számított érték alatt található, a következő tényezők függvényében:

1.  a termőhely terméspotenciálja
2. az állomány állapota, az elvárható termés nagysága
3. időjárási körülmények
4. termény árak (a repce piaci értéke)
5. műtrágya árak

Az időjárási körülmények alakulása a gazdaságilag optimális tápanyag-utánpótlást ± 50 kg/ha nagyságban is módosíthatják, a műtrágyázás időpontjában viszont ezek még nem előre láthatók, ezért elsősorban az állomány reálisan megítélt terméspotenciáljához érdemes  igazodni. Ugyancsak jelentős mértékben függ az optimális dózis a repce ill. a műtrágya árak alakulásától.

Jó tápanyag-feltáródású talajokon erőteljesebben csökkenthető a N-adag, mint pl. a könnyű vagy éppen kiszáradásra erőteljesen hajlamos területeken. Áttelelés után gyengének ítélt állományoknál, különösen a vegetáció késői megindulása esetén viszont nem célszerű csökkenteni a kijuttatandó tápanyag mennyiségét. Amennyiben a tápanyagfelvételre kellő idő áll rendelkezésre, a tápanyag-formuláció nem döntő jelentőségű. Hasonlóan rugalmasan reagál a repce az 1. és 2. N-adag kijuttatásának időpontjára. Természetesen szem előtt tartandó, hogy tápanyaghiány nem léphet fel a kijuttatás idejéig. Azok az állományok, amelyek már ősszel is hiánytüneteket mutattak, igénylik a korai utánpótlást.

A N mennyisége mellett a kijuttatás ideje és a megosztás mértéke befolyásolja döntő mértékben az eredményességet. Ezt a döntési helyzetet minden évben az időjárási körülmények és az állomány állapotának, a fajta/hibrid tulajdonságainak tükrében kell újraértékelni. Az első N-adag a gyökérzet és a levélzet regenerációját segíti elő. Különös kemény telek, erőteljes levélveszteség után szükséges a gyors regeneráció elősegítése korán kijuttatott nagy mennyiségű tápanyaggal. Azon állományok számára, melyek a tél folyamán alig veszítettek levélzetükből még szinte teljes egészében rendelkezésre áll az ősz folyamán elraktározott nitrogén. A túl korai N-utánpótlás ilyen esetben luxusfogyasztást idéz elő, a N ekkor a generatívval szemben a vegetatív fejlődést segíti elő, hatalmas méretű növények alakulnak ki, melyekben megbomlik az anyagcsere egyensúlya. A hatalmas méretű növények által okozott árnyékhatás jelentős mértékben akadályozhatja az – elsősorban a fény hatására meginduló – oldalhajtás növekedést. Komoly problémák merülnek fel a termékenyülés és terméskötődés terén, az érés folyamán a hatalmas levélzet a saját terméskezdeményekkel fog konkurálni a tápanyagért. Jó növényállományok, kedvező terméskilátások esetén kedvező gazdaságos  az egyéb növényvédelmi kezelésekkel kombinált 3. N-adag, természetesen folyékony formában. Különösen a gyengébb termőhelyeken javasolható ez kijuttatás. Ezzel szemben azokon a termőhelyeken ahol igen rövid vegetációval, tavaszi aszállyal kell számolni elégséges a kétszeri (erőteljes első adaggal), néha az egyszeri kijuttatás is.

A gyakorlat számára valójában azt ajánlást érdemes megfogalmazni, hogy mindenkor olyan tápanyag-utánpótlási stratégia alkalmazása célszerű, amely lehetővé teszi a jó években a maximális termés elérésének lehetőségét, gyengébb évjáratokban viszont a fajlagos termelési költségeket nem emeli irreálisan magas szintre. Franciaországi tapasztalatok alapján a repceállományok által az ősz folyamán felvett N-mennyiséget a korábbiaknál erőteljesebben figyelembe lehet venni a tavaszi adagok számításánál. A tél után is erőteljes állományok, korai vegetációindulás, a szokásosnál magasabb hőmérsékletek azok a körülmények, amelyek a kontinentális éghajlatú termőhelyeken lehetővé teszik a tavaszi N mennyiségének csökkentését.
A hatékony N-hasznosítás ugyanakkor nem elválasztható a más tápanyagokkal (foszfor, kálium) valamint nyomelemekkel történő megfelelő ellátottságtól. Ezek közül kiemelendő a kén és a bór szerepe.

Kén:

• az elmúlt évtizedek műtrágyázási szokásai valamint a környezetvédelmi előírások szigorodása miatt napjainkban bárhol kialakulhatnak S-hiányos területek
• a 00-repcék térhódításával jelentősen lecsökkent a repcék glükozinolát-tartalma, így a növényben tárolható S nagyságrendje is
• a kén jelentős mértékben meghatározza a N-hasznosulás mértékét, kénhiány következtében a repcében  bekövetkező terméscsökkenés nagysága eléri a 10%-ot
• 30-50 kg/ha kén kora tavaszi kijuttatása megnyugtatóan biztosítja az repceállományok tápanyagigényét, a tápanyag-utánpólásnak a repcetermesztés állandó, elhagyhatatlan technológiai elemei közé kell emelni

Bór:

• a bór könnyen kimosódik a talajokból, különösen a könnyű talajokon ügyeljünk a megfelelő ellátottságra, szárazság esetén 30%-kal növeljük a bór-adagot
• speciális bórtrágyát kell használni, ezek lehetnek bórtartalmú szilárd műtrágyák és folyékonyak egyaránt
• a bórtrágyázás javasolt időpontja tavasszal, a vegetáció beindulásának kezdetén van
• általában 200-300 g/ha biztosítja a repce optimális fejlődését
• akut hiány esetén levéltrágyaként is szóba jöhet
• a folyékony bórtrágyázás jól kombinálható más (regulátor, rovarölő) növényvédelmi kezelésekkel

Kártevők

A rovarkártevők megjelenésének időpontja, intenzitása a változó körülmények miatt szinte évről-évre más, így elengedhetetlenül fontos, hogy a területeket állandó ellenőrzés alatt tartsuk az állományok mindenkori magasságában elhelyezett sárga tálakkal, korai kitavaszodás esetén akár már február második felében is megjelenhetnek az első egyedek. Egyre inkább kialakulóban van az a gyakorlat, miszerint az egyes kártevők elleni védekezéseket ún. beavatkozási küszöbértékhez kötik. Ezek a  küszöbértékek részben a védekezési költségek csökkentését teszik lehetővé, másrészt – a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve – csökkenthetik az általános vegyszerterhelést. A felhasználható szerek jelentős része méhekre veszélyes így virágzás alatti védekezés esetén különös gondot kell fordítani a szerválasztásra és a kijuttatás időpontjára. 

A védekezés során alkalmazott szerek tekintetében érdemes felhívni a figyelmet a szer-rotáció szükségességére! Nálunk eddig még nem tapasztalt jelenség, de pl. Németországban már szomorú valóság, hogy piretroid-rezisztens fénybogár populációk jelentek, nem kis nehézséget okozva a védekezésben.

Védekezés betegségekkel szemben

A repce termőterületének bővülésével párhuzamosan egyre inkább szembesülni kell a gombabetegségek kártételének növekedésével is. A  csapadékos ősz és tél átlag feletti hőmérséklettel kísérve kedvező fertőzési feltételeket biztosított. Hogy az ősz folyamán végrehajtott triazol kezelések (ott ahol egyáltalán volt) milyen mértékben gátolták a fertőzés kiterjedését, még nem lehet megmondani. Amennyiben a vegetáció megindulásakor is nedves, csapadékos körülmények fognak uralkodni, úgy nagy valószínűséggel számolni kell nagyobb fertőzési nyomással. Ezeket a körülményeket a tavaszi triazol kezelések meghatározásánál magasabb dózisok kijuttatásával célszerű ellensúlyozni, különösen ha ezt az állományok erőteljes fejlettségi állapota és a kedvező terméskilátások is indokolttá teszik.

A jó és az igen jó repceállományokban  mérlegelni kell a virágzásban végrehajtott kezelés költsége és az annak hiányában fellépő esetleges terméskiesés egyenlegét. A virágzás hosszú ideje alatt előforduló párás, csapadékos periódusok jelentősen növelik további gombabetegségek fertőzésének valószínűségét. Amennyiben a kezelés végrehajtása mellett születik döntés, törekedni kell arra, hogy nagy vízmennyiséggel dolgozva, helyes fúvóka kiválasztással valamennyi növényi rész egyenletes fedettséget kapjon.

A betakarítás időpontjának helyes meghatározása

A repce szárazanyagtömegének 75% a virágzás után alakul ki, azaz a magasabb termés hosszabb érési folyamatot is jelent. Továbbá a triazolok és más a virágzásban használt gombaölőszerek „zöldítő” hatása is ismert, melyek eredményeként a kezeletlen állományokhoz képest akár 6-10 napos érési különbség is kialakulhat. Számos gombaölőszer hatással van a növényi hormonháztartásra javítva ezzel a becők stabilitását, csökkentve a pergési hajlamot. Ekkor különösen nehézzé válik a betakarítás időpontjának helyes megválasztása. Míg a legfelsőbb becőkből már kiperegnek a magok, az állományok aljában még nem zárult le az érés folyamata. Különösen  450 hajtás/m2-nél sűrűbb állományokban látható ez a jelenség. A felpattant becők már 2% termésveszteségnél is jól láthatók az állományokban. Ezzel egyidőben az növények alsóbb szintjein több becő érik be, mint amennyi fenn kipereg.  A legfelső már beérett becők a legutolsó virágokból képződtek, ezek vegetációs ciklusa volt a legrövidebb, így az itt képződött becőkben csak jóval kisebb termés tud kialakulni, mint a középső vagy legalsóbb szinteken. Az elvégzett vizsgálatok azt igazolták, hogy a legfelsőbb szintek becőiben beérett magok ezermagtömege 1-2 tizeddel kisebb mint az alsóbb szintekén. Érdemes tehát a betakarítás időpontjának meghatározásakor nem csak a legfelsőbb becők pergését figyelembe venni, hanem kivárni azt az időpontot, amikor már a legalsó szintek becőiben is a tipikus beérett repcemagokat találjuk.

Blum Zoltán
RAPOOL Hungária Kft.
www.rapool.hu