A repce sorsa már ősszel eldől

E sorok írásakor alig kezdődött a nyári növények betakarítása, érdemben mintegy 50%-a az őszi árpának került a magtárakba 4 t/ha átlaggal. Ez a múlt évi 3,37 t/ha –os országos átlaghoz viszonyítva egy kicsit bíztató az ez évi eredmények tekintetében. A betakarítás előre haladtával a napi, aktuális problémák megszaporodnak, de ezek mellett már gondolni kell az őszi vetések pontosítására, a vetésszerkezet kialakítására.  A következő év megalapozásában elsőként a repce termesztésével kapcsolatos feladatok jelentkeznek.

A repce helyzete felértékelődött az utóbbi időben, vetésterülete 2007. óta a korábbi évekhez képest gyakorlatilag megduplázódott. Ebben az évben is mintegy 240 ezer hektár vár betakarításra. A vetésterület emelkedése a jelentősen megnőtt és várhatóan tovább növekvő ipari felhasználásnak köszönhető. A megnövekedett kereslet a felvásárlási árakban is megmutatkozott, így a repce a cukorrépa után az egyik legjövedelmezőbb növény lett / 1. sz. táblázat/.

Forrás: Aki

A jelentősen megemelkedett vetésterület, a megnövekedett gazdálkodói kör ellenére a termésátlagok nemhogy csökkentek volna, hanem emelkedtek. A többi növényhez viszonyítva a terméssabilitása is a jobbak közé tartozik. 2004-től az országos termésátlag nem volt 2 t/ha alatt, míg 2004. előtt nem volt 2 t/ha meghaladó az országos átlag.

A megemelkedett területe országosan a negyedik legnagyobb területen termesztett növénnyé emelte. Egy-egy üzemen belül is mindnagyobb szereppel bír egyrészt, mint kitűnő kalászos elővetemény másrészt, pedig mint nagy biztonsággal jövedelmezően termeszthető növény.

Tudjuk-e a repce jövedelmezőségét megtartani illetve növelni és hogyan?

Mint minden növénynél a jövedelmezőség szempontjából kiemelt a termés stabilitás, ami örvendetes, hogy a repcénél a növekvő vetésterület ellenére ez nem romlott, sőt mint korábban említettem a repcénél viszonylag elfogadható. A problémát abban látom, hogy ez a repce genetikai potenciáljához a7-8 t/ha- hoz viszonyítva – melyet fajtakísérleti, de üzemi eredmények is igazolnak-, alacsony szinten valósul meg. Továbbá félő, hogy éppen a jövedelmezősége, és egyéb okok miatt a további területnövekedés - mintegy 300 ezer ha nagyságig - indokolt lenne, de romlana a hozamstabilitás, ami a rontaná a repce pozícióját. További vetésterület emelkedés csak abban az esetben történhet, ha az évenkénti termésszintek ingadozása nem romlik még emelkedő hozamok esetében sem.

Mi a jelenlegi realitás, mi érhető és valósítható meg?

Példaként felhozom a Fejér megyében átlagos viszonyok között 2800 ha-on gazdálkodó Simon Kft.-t. A repce vetésterületük hosszúévek óta átlagosan 280 hektár körül alakul, amelyen 2004- ben 5 t/ha üzemi átlagot értek el és attól kezdve nem volt 4 t/ha alatti a repce termésátlaga a gazdaságban.  Természetesen ezek az eredmények okszerű és nem kevés ráfordítással érhetők el.  Míg 2004- ben egy hektár repce termelési költsége 170 000 Ft volt addig ezt 2010-ben ez 270 000 Ft-t tett ki.  

Nem alacsonyak ezek a költségek és sajnos azt kell mondani, hogy a többi szántóföldi növénynél sem sokkal kevesesebből lehet megúszni. A legnagyobb hibát akkor követjük el a megszerezhető jövedelemmel szemben, ha spórolásból elhagyunk vagy részlegesen oldunk meg egy-egy szükséges agrotechnikai elemet. Nem azt kell számolni, hogy egy-egy elem elhagyásával látszólag megtakarítunk hektáronként pár ezer forintot, hanem azt, hogy emiatt mekkora jövedelemtől estünk el. Az ilyen jellegű spórolás hiba a korábbi állóeszköz beruházásainkkal szemben is, hogy forgóeszköz hiány miatt nem azzal a hatékonysággal működhetnek, mint ami elvárható lenne. 

Alapvető fontosságúnak tartom a költségszemléletű gazdálkodásról a jövedelem szemléletű gazdálkodásra való áttérést.  Ez azt jelenti, hogy azt kell számolni egy-egy ráfordítással mekkora jövedelemtöbbletet lehet elérni és nem azt, hogy egy –egy elhagyásával mennyit takarítunk meg. Az beruházások hatékony működtetéséhez biztosítani kel a szükséges forgóeszközöket is, csak így tudjuk a korábbi terheket törleszteni és az új beruházások alapját megteremteni.

Mi befolyásolja leginkább a termés stabilitást?

- az éghajlati tényezők

- a talaj tulajdonságai

A szántóföldi növénytermesztést adott területen a mindenkori éghajlati tényezők mellett kell, hogy végezzük, hatásaik jelentő mértékben kihatnak a termés mennyiségét és annak minőségét. Kedvezőtlen hatásaikat okszerű talajhasználati eljárásokkal, az agrotechnikai eljárások / fajta, talajművelés, növényvédelem, tápanyagellátás/ jól megválasztott alkalmazásával akár közvetlenül, vagy csak közvetve, de jelentősmértékben tudjuk mérsékelni. Ezek a termésstabilitást növelő eljárások, ráfordítások egyben termésnövelő és minőség javító hatással is bírnak. Az egyes elemek eltérő mértékben, de együttesen, egymástól nem függetlenül hatnak. Ez azt jelenti, hogy ezeket a növényigényén túlmenően egymáshoz viszonyítva is optimalizálni kell, mert a jövedelmezőséget csak így tudjuk növelni.
Általánosságban elmondható, hogy jellemzően a ráfordításokat viszonylag magas termésszintre határozzuk meg kivéve a tápanyag ellátást. Igaz ez a repcére is, amit a többi növényhez viszonyítva talán egy picit jobban műtrágyázunk. Épen ezért a meghatározó elemek közül a tápanyag ellátás problémájára világítok rá, már csak azért is mert tapasztalatom szerint a magasabb átlagot elérő és az alacsonyabb átlagot elérő gazdaságok között a tápanyagellátásban van a legnagyobb különbség. A fajtahasználat, a növényvédelem területén kisebbek a különbségek. Általánosan elmondható, hogy fajtakiválasztást alapos, megfontolt sok körülmény, tényezőt figyelembevevő tájékozódás előzi meg. A lehető legkedvezőbbet választjuk. A növényvédelmet a körülmények és növény igényének megfelelően optimálisan igyekszünk biztosítani.  Mind a fajta, mind a növényvédelem eldöntésénél is természetesen számolunk, de a vezérelv a szükségletek meghatározása és megoldása. A tápanyag ellátásnál sok esetben, nem egészen ez a helyzet, nem pontosítjuk a szükségletet a vásárlást nem minden esetben előzi meg alapos döntés-előkészítés.  A műtrágya vásárlásánál a legolcsóbbat vásároljuk, legyen az alap, fej vagy lombtrágya. Egészen biztos, hogy nem a 15-15-15 összetételű vagy a 400 Ft/l áru lombtrágya a legjobb vétel, még akkor sem, ha ezek egységára legalacsonyabb.

Ezek után nézzük mire is van szüksége a repcének?

Szakirodalmi adatokból gyűjtve a repce 1 tonna terméshez a következő mennyiségben vesz fel a talajból, az egyes tápelemekből / 2. sz. táblázat/.

2. sz. táblázat

Egy tonna termés előállításához szükséges tápelemek.

Forrás: Szirtes V.

A műtrágyázás célja a szükséges tápelemekkel való ellátás, a jövedelmező termesztés alapja a megfelelő mennyiségű és egymáshoz viszonyítva megfelelő arányú tápelemek biztosítása.  A mennyiségben és arányaiban optimális tápanyagok megfelelő időben és ütemben kell hogy rendelkezésre álljanak.

Milyen hatóanyag arányt kell kijuttatni?

A termesztés biztonsága megköveteli, hogy a szükséges tápelemek rendelkezésre álljanak, de a termesztés jövedelmezősége nem engedi meg, hogy feleslegesen adjunk ki akár egyetlen kilogramm hatóanyagot. A hatóanyag arányok megállapításához elengedhetetlen a talajvizsgálati eredmények felhasználása. A táblán belüli differenciálás technikai feltételei még kevés helyen adottak, de a táblák között differenciálni kell. A hatékonyság érdekében hagyjunk fel azzal a gyakorlattal, hogy a repcéket üzemen belül azonos módon műtrágyázzuk. Célszerű figyelembe venni a fajtatulajdonosok ajánlásait. Jelentős eltérések vannak az egyes fajták, hibridek igénye között.   Ha nem rendelkezünk talajvizsgálati eredményekkel, akkor csak a növény igényéből tudunk kiindulni és annak megfelelően kell az arányokat megállapítani. melyben segítség az 2. sz . táblázat.

Mennyi műtrágyát használjunk?

 A talajvizsgálatra alapozott szaktanács figyelembe veszi a talaj természetes tápanyag szolgáltató képességét és a tervezett termés szintet, így ez alapján kerül a kijuttatandó műtrágya hatóanyag aránya és mennyisége meghatározásra.

A talaj természetes tápanyag szolgáltató képességét jelentősen befolyásolja az alkalmazott talajművelési eljárások félesége és minősége. Nem részletezve ezt téma kört csupán kiemelve a repce vonatkozásában a közép mély lazítás szerepét, megjegyzem, hogy a múlt év nem volt alkalmas - a nedves talajállapot miatt- a lazítási munkákra, de ebben az évben a lehetőségeinkhez mérten ezt a lehető legnagyobb területen végezzük el. 

Ha a megállapított mennyiség meghaladja a pénzügyi lehetőségeinket, akkor a hatóanyag arányok megtartása mellett csökkentsük a mennyiséget. Figyelembe kell vennünk, hogy az különböző tápelemek nem helyettesítik egymást. Egy –egy tápelem másikhoz viszonyított magasabb adagja fokozhatja az elemantagonizmust, ami hatékonyság csökkenést eredményez.

A műtrágyázási, pontosabban a tápanyag-ellátási rendszer kialakításánál messzemenően vegyük figyelembe, hogy a repce a tenyészidő során nem egyenletes ütemben igényli a szükséges tápelem mennyiséget. Az 1. sz. ábra szemlélteti, hogy a keléstől számított 210-220 napig veszi fel a felét az összes szükségletének, majd a következő 40-45 napon pedig az összes szükségletének a másik felét. 

1. sz. ábra

A repce tápelem felvétele 3,5 t/ha termésnél
Forrás: A. Merrien, CETIOM

Tehát alapvető fontosságú, hogy olyan állapotot kell teremteni a mely a kelést követő 250-270. napon tudja a legintenzívebb felvételi időszakban biztosítani a tervezett terméshez szükséges tápelem mennyiséget. Ellenkező esetben minden egyéb ráfordítás hatékonysága csökken a rendelkezésre álló tápanyag mértékéig. Alacsonyabb tervezett termés esetén nagyobb hányadban számolhatunk a természetes szolgáltató képességgel, nagyobb tervezett terméseknél pedig mindinkább a műtrágyák által biztosított ellátásra.  
Ismerve a repce kén és magnézium igényét és felvételi ütemét azt kell mondani, hogy 3-3,5-t/ha termések eléréséhez feltétlenül szükséges a kénpótlás és bizonyos talajtípusokon a magnéziumpótlás is elengedhetetlen, megfelelő időpontban kijuttatva /2. sz. ábra/.

2. sz. ábra

A kén és a magnézium hatása a termésre
Germany, humuszos homok, N adag: 2x 100 kg N/ha
REF: RC Hanninghof (1999)

Mikroelem kérdés:

A 2. sz. táblázat mutatja, a repce tápelem igényét  mikroelem vonatkozásában is. A 3. sz. ábra mutatja a szükséges mennyiségen kívül a felvételi ütemét ezeknek az elemeknek.

3. sz. ábra

A repce tápelem felvétele 3,5 t/ha termésnél
Forrás: A. Merrien, CETIOM

A nagyobb / 3-3,5 t/ha/ tervezett és várt terméseredmények, a fő és mezo tápelemek hatékonysága a mikroelem ellátottságtól függ. Ismerve talajaink ellátottságát, a mikroelemek esetenként korlátozott, nehezített felvételi lehetőségét pótlásukról feltétlen gondoskodni szükséges. A 3. sz. ábra mutatja a repce számára kulcsfontosságú mikroelemeket és azok időbeni szükségességét.

1. sz. ábra

A repce kulcsfontosságú elemei

Mint látható már korai fejlettségi stádiumban az őszi időszakban jelentkezik irántuk fokozott igény. Épen ezért javasolt a lombtrágyák használata ősszel a termésbiztonság, a télállóság növelése mellett javítják az őszi regulátoros kezelések hatékonyságát. Ismételten kiemelem a magasabb termésátlagok elvárásánál az őszi lombtrágyázás jelentőségét, melyet a 4. sz. ábra is szemléltet.

1. sz. ábra

Lombtrágya kezelések hatása az őszi káposztarepce termésére

1= 1 L/ha YaraVita™Bor ősszel, tavasszal és virágzáskor
2= 2 kg/ha YaraVita™Brassitrel ősszel
3=1 L/ha YaraVita™Bort ősszel+ 3 kg/ha YaraVita™Brassitrel tavasszal
4= 2 kg/ha YaraVita™Brassitrel ősszel + 2 kg/ha YaraVita™Brassitrel tavasszal+ 1 L/ha YaraVita™Bor virágzáskor
A 2. sz. ábra és a 4. sz. ábra igazolja a magasabb termések esetén a mezo, - és mikroelemek szerepét és jelentőségét.

Összefoglalva: a repce sorsa már ősszel eldől, mert a sikeres repcetermesztés alapja a jól áttelelt megfelelő állománysűrűségű, egészséges, gyommentes tavaszi növény állomány. Ehhez a jól megválasztott fajták, hibrideken kívül szükséges a környezeti tényezőkhöz alkalmazott gondos őszi agrotechnika, melynek fontos eleme a tápanyag ellátás. A megfelelő összetételű és mennyiségű alaptrágya közrejátszik az egészséges, megfelelő fejlettségi állapot eléréséhez az átteleléshez és biztosítja a növények tápanyag szükségletét az intenzív felvétel időszakában is. Az őszi lombtrágyázás pedig fokozza a regulátorok hatását elősegítve a télállóságot. A repcetermesztésnél is vegyük messzemenően figyelembe, hogy a tervezett terméshez szükséges tápelemeknek rendelkezésre kell állni a szükséges mennyiségben és egymáshoz viszonyítva is megfelelő arányban. Tudnunk kell, hogy a tápelemek nem helyettesíthetőek sem egy mással sem semmi mással.

Dr. Térmeg János
szaktanácsadó