A szőlő atkaproblémája és a vegyszeres megoldás

A rövidebb hajtások, a sárguló, deformálódott levelek, a kisebb fürtkezdemények vagy a leveleken megjelenő gubacsok gyakran az atkafertőzés világos jelei. A szőlőn károsító legfontosabb atkafajok közül a szőlő-levélatka és a szőlő-gubacsatka okozza a legtöbb problémát, de a takácsatkák közül is károsíthat a piros gyümölcsfa-, a kétfoltos takácsatka, sőt az utóbbi időben a szilva takácsatka. A szőlőhöz szorosan kötődő két atkafaj, a szőlő-levélatka és a szőlő-gubacsatka már korán, a fakadás után megkezdi a károsítást. Ebben az időszakban a növény is érzékenyebb a károsításra, ami a gyakorlott szem számára gyorsan láthatóvá válik. A levélatka hajtásrövidülést, ízköz-törpülést, súlyosabb esetben levél- és virágszáradást is okozhat. A gubacsatka a fiatal leveleken okozza a nagyobb kárt, jellegzetes levélgubacsainak kialakításával, de az előzőhöz hasonlóan szintén megtámadhatja a virágzatot is. Az ilyen levél és virág súlyosabb esetben elszárad. Mivel a gubacsatka többnyire a levél fonákán létrehozott gubacsokban tartózkodik, a növényvédő szeres védekezés a gubacsok kialakulása után már csekély eredményt ad.

Szőlő-levélatka tünetei

Az atkák jellemzője az is, hogy gyorsan alkalmazkodnak a változó életkörülményekhez. Az utóbbi évtizedek átlaghőmérséklet emelkedése kedvez az atkafajok gyorsabb felszaporodásának a vegetációs időszakban. Az is megfigyelhető, hogy egyes fajok elterjedésében és kártevővé válásában is szerepet játszik/játszhat a felmelegedés (pl: szilva takácsatka). Alkalmazkodóképességük nem csak a környezeti és az éghajlati tényezők változásával szemben kiváló, hanem az atkaölő szerekkel szembeni érzékenységük megváltoztatásában, azaz a rezisztencia kialakításában is. Ezért különösen fontos, hogy az atkák elleni védekezések szervezése során mindent megtegyünk a rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében. Ezen a területen akkor lehetünk sikeresek, ha az alkalmazott atkaölő szer felhasználására a vegetáció folyamán minél kevesebbszer kerül sor, pontosan dozírozunk, jó permetlé fedettségre törekszünk, és olyan megoldást választunk, amely kíméli a hasznos élő szervezeteket. Ezek mellett természetesen folyamatosan figyeljük a rezisztencia kezdeti tüneteit. Ha a hatékonyság csökkenése már megfigyelhető egy atkaölő szer esetében, akkor ügyelni kell arra, hogy a helyettesítő készítmény más hatásmechanizmussal rendelkezzen.

A Bayer CropScience által kifejlesztett és néhány éve bevezetett Envidor új mérföldkőnek bizonyult az atkakártevők elleni védekezésben. Biológiai aktivitására jellemző, hogy az atkák minden fejlődési alakja ellen hatékony, beleértve a tojást és a megtermékenyített nőstényeket is. A nőstények termékenysége már egy órával a kezelt levélfelülettel való érintkezés után nagymértékben csökken, a rakott tojások száma közelíti a nullát. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy ha a nőstényt szubletális dózis éri és nem pusztul el, az általa rakott tojások terméketlenek lesznek. Az Envidor hatása kezdetben nem látványos, mert a kezelés után 8-10 nappal is láthatunk élő alakokat, de 2-3 hét elteltével az atkák kártétele megszűnik, a mozgó alakok eltűnnek. Elektronmikroszkópos felvételeken a nyugalmi állapotban (pl. nimfakrizalis) lévő állatok lába rendellenesen fejlődik, ami csapdaként az adott nyugalmi állapotban tartja őket pusztulásukig. Ez a tünet eddig egyetlen más atkaölő szernél sem volt megfigyelhető.

Hatásmechanizmusát még nem minden részletében ismerjük, de a kutatók azt tapasztalták, hogy a kezelést követően az atkák zsírkoncentrációja radikálisan lecsökkent, amiből arra következtetnek, hogy ez az atkaölő szer zsír-bioszintézis gátló. Az Envidor-t egyedi hatásmechanizmusa alkalmassá teszi arra is, hogy az atkafajok között gyakran előforduló, egyes hatásmechanizmusokkal szemben rezisztensé vált fajok ellen is sikerrel alkalmazzuk. Felhasználását egy vegetációban csak egy alkalommal javasoljuk, mert a készítmény hatástartama hosszú. Ez annak is köszönhető, hogy kíméli az atkák természetes ellenségeit, és amikor a hatóanyag hatása lecsökken, akkor már a predátor szervezetek tartják kordában az atkapopulációt.

A védekezés szükségességére az előző évi fertőzésből, a nyárvégi egyedszámból, és a tél folyamán, de legkésőbb a fakadás előtt elvégzett rügyvizsgálatból következtethetünk. A védekezést a szőlő-levélatka és a szőlő-gubacsatka ellen lehetőleg a vegetáció elejére időzítsük. Különösen fontos ez a gubacsatka esetében. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az Envidor engedélyokiratában a szőlő-gubacsatka nem szerepel, azonban a Bayer által végeztetett vizsgálatokban a készítmény hatékony volt e kártevővel szemben is. Nem győzzük hangsúlyozni a kezeléskor az optimális kisjuttatási időpont betartásának fontosságát, hiszen csak akkor kapunk megfelelő hatást, ha az Envidor-os kezelés a levélen mozgó alakok ellen irányul. Ez az időpont a szőlő 2-3 leveles állapotára tehető. Az ekkor elvégzett kezelés a levélatka ellen is hatékony, de ez utóbbi ellen a későbbi permetezés is jó. A takácsatkák ellen az időzítési optimum az áttelelt tojásból való 50-60 %-os kikelés (piros gyümölcsfa takácsatka), vagy az áttelelt nőstények által lerakott tojások 50-60 %-os kelésére tehető (kétfoltos takácsatka). Mivel ez utóbbi a későbbi időpont, vegyes populáció esetén (levélatka és takácsatkák együttes károsításakor) ehhez időzítsünk. Gubacsatka esetében azonban csak a szőlő 2-3 leveles állapota az optimális!

Lovász Csaba
Bayer CropScience