Egy régi-új kezdeményezés

Ki ne emlékezne szívesen a helyi piacok és vásárok sajátos hangulatára, a termelő és a vásárló között kialakult személyes kapcsolatra, az árucserével járó játékos alkura vagy a beszerzett friss portéka illatára, zamatára. Mindez a múlté lenne?

Egyre többen tekintik a piaci bevásárlást hasznos szabadidős elfoglaltságnak, programnak. Mások a közvetlen termelői kapcsolatot, megint mások a kedvező árú, megbízható terméket értékelik. A termelők sem járnak rosszul, ha maguk értékesítik a terméket, mert így megkerülhetik a kereskedelmi láncokat, és az egyébként ott lecsapódó árrésen megosztoznak a vevővel. Az is előnyös tulajdonsága ennek a hagyományos értékesítési csatornának, hogy a termék készpénzért cserél gazdát, így az eladónak nem kell hónapokat várni az áru ellenértékének megérkezésére.

A világ gazdaságilag fejlettebb felén korábban szembesültek már a túltermeléssel, az értékesítési nehézségekkel és a megerősödött kereskedelmi láncok beszerzési gyakorlatával; mi csak pár éve próbáljuk újratanulni ennek a játéknak a szabályait. Mivel ez a „játék” a megélhetésről, sőt, mostanában inkább a túlélésről szól, nagy a tétje. Ilyenkor néha talán jobb egy máshol jól működő, bevált ötletet gyorsan megvalósítani – új szögből felülvizsgálva a régi tapasztalatokat –, mint éjszakákon át a konyhaasztalnál gyűrögetni a homlokunkat és félni a másnaptól.

Ilyen ötlet lehet az eredetileg Németországból, Svájcból és Japánból a 60-as években kiinduló kezdeményezés, a CSA (Community Supported Agriculture), ami magyarul közösség által támogatott mezőgazdaságot jelent. Az ottani kisebb gazdaságok termelői ugyanis hamarabb találták szembe magukat a kereskedelem marcona beszerzőivel és a túlmanipulált piaccal, ám okosan rájöttek, hogyan kerüljék ki a velük való, sokszor esélytelen összecsapást, és kapcsolódjanak össze közvetlenül a környékbeli fogyasztókkal. A kezdeményezés mára elképesztő méretekben elterjedt a világon, és számtalan formában valósul meg. Ausztráliában (és nem csak ott) pl. az ilyen farmok láncba szerveződtek (Food Connect), és olyan piaci erejük van, hogy könnyedén felveszik a versenyt a vezető kereskedelmi láncokkal. Újraéledtek a korábban bezárt termelői piacok is, és vannak olyan régiók, ahol ma már nagyobb a fogyasztói kereslet, mint amennyit a helyi termelők ki tudnak elégíteni.

Szerencsére már itthon is találhatunk ilyen módon működő gazdaságot. A termelők és a fogyasztók közötti út lerövidítésére más lehetőségek is kínálkoznak, ilyen például a nálunk mostanában terjedő, ún. szociális bolthálózat. Jelenleg már több olyan üzlet is működik hazánkban, ahol a vásárlók közvetlenül a termelőktől szerezhetik be az alapvető élelmiszereket. A szociális bolthálózat üzleteiben többek között zöldség, gyümölcs, tejtermék és hús vásárolható, a vezető élelmiszerkereskedő láncok árainál 20-40 százalékkal olcsóbban.

A közösség által támogatott mezőgazdasági termelés sikerének kulcsa maga a közösség. Az egy-egy termelő köré szerveződött közösség, illetve a termelők összefogása. Az alaprendszer maga nagyon egyszerű, civil kezdeményezés, elnökök és bizottsági tagok nélkül. Adott egy vagy több termelő, aki termel (zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, tojást, csirkét, sonkát, mézet stb.). A közelében lakik számos család, akik esznek (zöldséget, gyümölcsöt, tejet, tojást, csirkét, sonkát, mézet stb.), és az élelmiszereket be is kell szerezniük valahonnan. A családok a gazdálkodási év elején, megállapodáskor előre (vagy részletekben) fizetnek, cserébe jogosultak a termények egy részére, azok beérési ideje szerint, a termelő által garantált minőségben. Minden családra jut hetente vagy megállapodott időszakokban egy doboz vagy rekesz.

A termelő pedig hetente megtölti a családok dobozait, rekeszeit minden földi jóval, arányosan aszerint, hogy éppen miből mennyi termett. A kockázatot közösen viselik, együtt sírnak, ha elverte a jég a barackot, együtt örülnek, ha extra nagy tojásokat tojtak a tyúkok. Az esetleges felesleget pedig a termelő a helyi vállalkozásoknak (pl. éttermeknek) értékesíti, vagy a hálózaton belül becseréli más árura. A rutinos termelők kis tájékoztatókat, hírleveleket is elhelyeznek a dobozokban, bennük receptekkel illetve információkkal például arról, milyen termény érik be a jövő héten, vagy mikor és hol lesz „szedd magad” akció. A rendszer mindenkinek jó, akinek mégsem tetszik, és nem tudja, vagy nem akarja elfogadni a közösségi szabályokat, továbbra is mehet nyugodtan a korábban megszokott helyekre vásárolni.

Miért jó a termelőnek?

• Mert előre tud kalkulálni, sőt, a befizetések miatt sokkal könnyebben tud gazdálkodni.
• Mert a szervezési munkákat elvégzi, a megállapodásokat megköti már télen vagy akkor, amikor úgysincs sok munkája, és utána már csak a termeléssel és az áru terítésével kell foglalkoznia.
• Mert csak a közelében lévő, közösen megállapodott felvevő pontig kell szállítania az áruját, ezzel költséget takarít meg, és a környezetet sem terheli a szállítással.
• Mert az árujáért magasabb árat kap, mintha a sokszor nyomott felvásárlási áron kellene eladnia.
• Mert személyesen ismeri a vevőit, nem egy arctalan tömegnek termel.

Miért jó a fogyasztónak?

• Mert az ilyen áru mindig frissebb.
• Mert személyesen megismeri a termelőt, aki a láthatóság miatt még nagyobb felelősséggel és odafigyeléssel termel.
• Mert a pénzével a helyi gazdálkodást és így az ismerősei, szomszédja, rokonai munkahelyét támogatja.
• Mert azonos vagy sokszor olcsóbb áron frissebb, háztáji vagy bio élelmiszerekhez jut, a minőségről és a termelésről akár a saját szemével is meggyőződhet.
• Mert évente legalább egyszer megnézheti a termelést is, ami családi programnak is kiváló.
• Mert egy kicsit magáénak érezheti a farmot (sőt, sokszor valóban van benne tulajdonrésze is), a gyerekek pedig olyan zöldségeket is meg szoktak enni a „saját” farmjukról, amit egyébként nem lehet beléjük imádkozni.

A közösség által támogatott mezőgazdasági termelés ötlete tehát életképesnek tűnik. A külföldi és hazai tapasztalatokból okulva talán könnyebben kivédhetőek a rendszer gyermekbetegségei is. A már bejáratott, szépen működő, sikeres gazdaságokat persze lehet irigyelni – de gondoljunk bele, egyszer ők is a nulláról kezdték. Érdemes tanulni tőlük.

Varanka Mariann
http://www.agrostratega.blog.hu/