Védetté vált a gönci kajszibarack

Az Európai Bizottság 2011. május 20-án bejegyezte a "Gönci kajszibarack" elnevezést az oltalom alatt álló eredet-megjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába. Időközben elkészültek az EU-nyilvántartásba vételhez szükséges magyar bor termékleírások is. A jó hírek kapcsán folytatjuk márkavédelemmel foglalkozó sorozatunkat.

A „Gönci kajszibarack” oltalom alatt álló földrajzi jelzés használatára a Prunus armeniaca L. faj következő fajtái jogosultak: Gönci magyar kajszi, Magyar kajszi C 235, valamint Mandulakajszi, Bergeron, Ceglédi Piroska, Ceglédi bíborkajszi, Ceglédi arany, Ceglédi óriás, Pannónia. A „Gönci kajszibarack” különlegességét, országos és nemzetközi hírnevét a térség kedvező klimatikus adottságai, a gyümölcs-kertészeti hagyományok őrzése, valamint a termesztési – szüretelési – tárolási – szállítási technológia szigorú betartása együttesen biztosítja. A „Gönci kajszibarack” OFJ jelzést csak olyan kajszibarack esetén lehet használni, amely megfelel az engedélyben található paramétereknek és az egyes fajták tekintetében az ott meghatározott külső és belső minőségi jellemzőket mutatja (bővebb információ itt található). Az OFJ jelölést csomagolási egységenként kell elhelyezni. A csomagoláson feltüntethető a település neve is, ahol az adott tételt ténylegesen termesztették. A szimbólum jelenléte valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal az nagyobb bizalmat élvez.

A „Gönci kajszibarack” Magyarország legészakabbra fekvő gyümölcstermesztő tájának sajátos terméke, amely a Hernád menti Hegyalja, a Szerencsi dombság és a Cserehát hegy- és domboldalain, teraszain és fennsíkjain, 150-300 m tengerszint feletti magasságon telepített ültetvényekben terem. A tájon szinte kizárólag a magyar kajszi fajtacsoportot (fajtatípust) termesztették és termesztik ma is, amely valószínűleg 300-350 éve kezdett kialakulni. A Gönc-vidéki termesztés, illetve termék sajátosságai a következőkben összegezhetők:

  • Az itt termelt kajszibarack ugyanazon fajtája átlag 6-10 nappal később érik, mint Kecskemét vidékén, ami lehetővé teszi a hazai fogyasztási és feldolgozási szezon kiterjesztését.
  • A hűvösebb mezoklíma – amely a későbbi érés okozója – egyúttal kedvező hatású a kajszi-gyümölcs fogyasztási minőségére is: az üdítő savak és zamatanyagok az érés során lassabban bomlanak le, nem „égnek el”.
  • A tájegység Magyarországon a legegyenletesebben hideg telű, a kitavaszodás a kajszibarack ültetvények telepítésére alkalmas körzetek közül itt a legkésőbbi; ezért itt a legkisebb a kajszibarack-termesztés fő kockázata: a téli felmelegedések következtében megpattant virágrügyek fagykárosodása és a tavaszi fagykár a bimbókban, virágokban, illetve a gyümölcskezdeményekben.

A „kajszi Baraczk” név 1667-ben, Lippay János munkájában jelenik meg először (Posoni kert 3. kötet, "Gyümölcsös kert", Bécs 1667), de majd csak az 1880-as években pusztító filoxéravész ad különösen nagy lökést a gyümölcstermesztésnek a domb- és hegyvidéki szőlőterületeken. Az elpusztult szőlők helyett Gönc vidékén sok gyümölcsfát ültettek, amidőn a dombvidékek lejtőit átengedték a gyümölcsfáknak. A XIX. század második felében a gyümölcstermesztés fellendítésére különböző társadalmi szervezetek jöttek létre a megyékben. Az ő összefogásuknak nagy szerepe volt abban, hogy az 1867. évi Párizsi Világkiállításon Zemplén megye kiállított gyümölcsei aranyérmet nyertek. Különböző ország-leírások és statisztikák szerint Gönc az 1850-es évekig elsősorban cseresznyéjéről volt nevezetes. Korponay János említette először 1871-ben, hogy Gönc és környéke híres a kajszibarackjáról, amit akkor „szép mennyiségben” termesztettek. A baracktermelés igazi felfutása azonban csak az 1880-90-es években kezdődött. Göncön és térségében napjainkban mintegy 200 hektáron termelnek kajszibarackot a gazdák. Optimális esetben hektáronként 70-80 mázsát szednek le a fákról, a termés többsége konzervgyárakba, illetve piacra kerül, a többiből pálinka készül (a Gönc(z)i barackpálinka és a Kecskeméti barackpálinka már korábban EU-oltalmat kapott).

Az Európai Bizottság egyébként jelenleg 1.043 bejegyzett elnevezést tart nyilván. A nyilvántartásba vétel, azon túl, hogy védelmet biztosít az elnevezés használatával való visszaélések ellen, az azonos közösségi szimbólum révén beazonosíthatóvá és a köztudatban is egyenértékűvé teheti a hazai termékeket más tagállamok híres termékeivel.

Legutóbbi híradásunk óta 38 új bejegyzés született. Az európai márkavédelem területén élen járó országok sorrendje nem változott. Az első három ország – Olaszország, Franciaország és Spanyolország – rendelkezik az összes bejegyzés több mint felével. A benyújtott és közzétett kérelmek mennyiségét nézve semmi nem veszélyezteti vezető helyüket.

A többi ország sorrendje lényegében nem változott, egyedül Litvánia tudott előre lépni három helyet. Magyarország továbbra is a középmezőnyben helyezkedik el. A bejegyzés eredményeként az uniós nyilvántartás immár nyolc magyar földrajzi árujelzőt tartalmaz. A Gönci kajszibarack mellett a Szegedi fűszerpaprika-őrlemény, a Szegedi (téli)szalámi, a Budapesti téliszalámi, a Csabai (vastag)kolbász és Gyulai (páros)kolbász, valamint a Hajdúsági torma és a Makói (vörös)hagyma szerepel a nyilvántartásban. Következő cím várományosaink az Alföldi kamillavirágzat és a Magyar Szürkemarha hús, melyek 2010 júliusában és 2011 márciusában kerültek közzétételre. Ha senki nem emel kifogást az Európai Bizottságnál ezek bejegyzése ellen, akkor remélhetőleg hamarosan újabb jó híreknek örvendhetünk.

Hazai élelmiszereink védelmének érdekében a következő nagy lépés boraink eredetvédelme lesz. 2009. augusztus elsejétől hatályosak a borok eredet-megjelölésére és földrajzi jelzésére vonatkozó új európai uniós szabályok. Az EU eltörölte a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, a földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor és a szűk értelemben vett asztali bor fogalmát. E helyett a következő három termékkategóriát vezette be: Oltalom alatt álló eredet-megjelöléssel ellátott bor (hivatalos rövidítése: OEM) Oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor (hivatalos rövidítése: OFJ), továbbá a Földrajzi jelzés nélküli bor (hivatalos rövidítése: FJN). Az európai borreformtól azt várják, hogy az európai borszektor versenyképesebb legyen és piacszerűbben működjön.

 

Oltalom alatt álló eredet-megjelöléssel ellátott bor (OEM)

Ebbe a kategóriába tartozhat a védett eredetű bor és a meghatározott termőhelyről származó bor is. Ezek minőségét és jellemzőit alapvetően egy adott földrajzi környezet és az ahhoz kötött természeti tényezők határozzák meg. Ez a bor csak a megnevezett földrajzi területen, az ott termett szőlőből készülhet. Ilyenek pl. a tokaji szamorodni vagy a tokaji aszú borok, az egri bikavér, az izsáki sárfehér pezsgő, a móri ezerjó, a badacsonyi vagy a somlói fehér borok legtöbbje, a villányi kékfrankos.

 

Oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor (OFJ)

Ide a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor és a tájbor kerülhet. Olyan különleges hírnévvel vagy egyéb jellemzőkkel rendelkező borok, amelyek a megjelölt nagyobb földrajzi területhez kapcsolhatók (pl. Zemplén, Duna), és legalább 85 százalékban az ott termett szőlőből készültek. Elkészítését is az adott földrajzi területen kell elvégezni.

 

Földrajzi jelzés nélküli bor (FJN)

A borkategóriába az asztali bor, a tájbor, és az úgynevezett minőségi bor egyaránt bekerülhet. Ide tehát lényegében minden bor besorolható. Egy másik megközelítés szerint ebben a kategóriában a pincetechnológia, a borász elképzelése érvényesül, a technológia dominál. Így az FJN borok a „birtok borok” jelzőt is viselhetik.

 

A három kategóriából az OEM és az OFJ kategóriákhoz kell termékleírásokat készíteni, hiszen ezeknek a boroknak lesz földrajzi eredet-jelölése. Ennek érdekében nemrég elkészültek az EU-nyilvántartásba vételhez szükséges magyar bor termékleírások, és ezzel a hazai borágazat új állomáshoz érkezett. A Vidékfejlesztési Minisztériumba összesen 34 db termékleírás érkezett. Közülük 29 db a védett eredetű (OEM), 5 db pedig a földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott termékkategóriába tartozik.

A termékleírásokban az egy-egy földrajzi eredet-jelöléshez kapcsolódóan számos szakmai kérdésre is ki kell térni. A legfontosabb a földrajzi eredet pontos leírása, és a névhez tartozó határok megjelölése, a körzetek, települések, dűlők felsorolásával és térképi megjelölésével együtt. A második fontos terület a fajták listája, majd a szőlészeti és a borászati technológia leírása következik. A borok és bortípusok felsorolásán kívül azok érzékszervi tulajdonságait is részletesen le kell írni, hiszen ezzel bizonyítjuk a termőhely és a hagyományok arra gyakorolt hatását. Ezen túlmenően a borok kiszerelését, valamint a termelés ellenőrzését is tartalmazza a termékleírás.

A hivatalos tájékoztatás szerint az új kategóriák a fogyasztók átláthatóbb tájékoztatását szolgálják. A magyar borászok egy része azonban nincs megelégedve az új szabályozással. Attól tartanak, hogy a kívánt pozitív hatások nem fognak bekövetkezni, mert túlságosan enyhék az előírások. Vannak azonban bizakodók is, akik úgy vélik, az egységes európai rendszer még akkor is előnyökkel jár, ha a magyar szabályozók megengedőbbek. A választ idővel majd a piac fogja megadni.

Korábbi elemzéseinkben bemutattuk, hogy a márkázott termékek itthon és külföldön is előnyben vannak a többi termékkel szemben, valamint azt, hogy az élelmiszer-termelés és –feldolgozás területén a márkázás egyik módja az eredet-megjelölés, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés használata lehet. Bízunk benne, hogy ez a magyar borok esetében sem lesz másképpen.

Források: www.kormany.hu, www.boraszat.hu, www.inforadio.hu

Varanka Mariann
http://www.agrostratega.blog.hu

Kapcsolódó tartalmak

Márkavédelemmel foglalkozó sorozatunk legutóbbi cikkében a „Szentesi paprika" és a „Tepertős pogácsa” elnevezések uniós oltalom alatt álló eredet-megjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába t...