Védetté vált a szegedi paprika

Az Európai Bizottság 2010. november 3-án bejegyezte a "Szegedi paprika" elnevezést az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába. A jó hír kapcsán folytatjuk márkavédelemmel foglalkozó sorozatunkat.

A „szegedi paprika” kifejezés mellett külön regisztrálták – ugyanebben a bejegyzésben – a pontosabb meghatározást tartalmazó „szegedi fűszerpaprika-őrlemény” elnevezésű terméket is.

A Bizottság jelenleg 945 bejegyzett elnevezést tart nyilván, amelyek között mindössze kilenc fűszer, ezen belül (a szegedivel együtt) négy fűszerpaprika szerepel. A nyilvántartásba vétel, azon túl, hogy védelmet biztosít az elnevezés használatával való visszaélések ellen, az azonos közösségi szimbólum révén beazonosíthatóvá és a köztudatban is egyenértékűvé teheti a hazai termékeket más tagállamok olyan híres termékeivel, mint a szardíniai sáfrány (Zafferano di Sardegna), a cseh kömény (Český kmín), vagy az espelette-i paprika (Piment d'Espelette).

Néhány tagország az utóbbi években érzékelhetően nagyobb figyelmet fordít, és nagyobb erőfeszítéseket tesz a különböző bejegyzések elnyerésére. A védett márkák kedvezőbb piaci lehetőségeit ugyanis már más országokban is felismerték. Érdemes vigyázó szemünket például a Kárpát-medencebeli szomszédainkra vetni. A hasonló gasztronómiai gyökerek révén akár még az is előfordulhat, hogy valamelyik, nálunk is nagy hagyományokkal rendelkező termék végül mégsem Magyarországhoz kapcsolódó bejegyzésben részesül.

Szlovénia például 5 bejegyzés büszke birtokosa, és ebből négyet 2010-ben ítélt oda az Európai Bizottság. A nyilvántartás alapján még 15 bejegyzési kérelmük van folyamatban, és ezen felül kettőt már közzé is tettek. A közzététel már a bejegyzés előszobája, hiszen a közzétett kérelmek esetében 4 hónapos türelmi időt határoztak meg a kifogások benyújtására. Ha ezen idő alatt nem érkezik kifogás (pl. egy másik tagállamtól), akkor a türelmi időt követően akár már 2 hónap múlva sor kerülhet a bejegyzésre.

Gondolhatnánk úgy, hogy a kérelmek és bejegyzések tekintetében az újonnan csatlakozott tagországok aktívabbak, és ily módon is igyekeznek kihasználni az Unióhoz való tartozás előnyeit. Ám erre rácáfol az, hogy például Németország – amely tekintélyes bejegyzett terméklistával rendelkezik – 2010-ben 11 bejegyzéssel, 5 közzététellel és 6 új kérelem benyújtásával finoman szólva is aktívan vette ki a maga részét a bejegyzési versenyben.

A gourmand franciák sem tétlenkedtek időközben. 2010-ben 13 bejegyzéssel, 10 közzététellel és 6 új kérelemmel erősítették pozícióikat. Az összesen 228 érintett termék 32%-a (73 db) természetesen a híres francia sajtok közé tartozik.

A „dolce vita” életérzés fontos része a minőségi alapanyagokból készült finom ételek élvezete. Ki más is lehetne hát képzeletbeli dobogónk élén, mint az olaszok? 2010-ben 29 bejegyzéssel, 33 közzététellel és 7 új kérelem benyújtásával szilárdították meg első helyüket az európai márkavédelem területén.

A hollandok 7 év bejegyzési szünet után 2010. december 3-án kapták meg a Gouda és az Edam sajtokra vonatkozó Oltalom alatt álló Földrajzi Jelzést (OFJ). Az OFJ jelölés egyik alapfeltétele, hogy a termék előállításának legalább egy lépése az adott földrajzi területen történjen. Így a jövőben senki nem kerülheti ki a hollandokat, aki a mostantól védett Gouda vagy Edami sajtot szeretne gyártani, és ezeken a neveken kívánja azokat forgalomba hozni. Ellenkező esetben komoly büntetésre számíthat. Ügyes megoldás a holland piacvédelemre, nem igaz? 

Az elmúlt 2 évben sokat javítottunk a pozíciónkon, így Magyarország mára az európai mezőny közepén helyezkedik el. Legújabb sikerünk eredményeképpen már négy Oltalom alatt álló Eredetmegjelölést (OEM) tudhatunk a magunkénak. Az OEM jelölés egyébként szigorúbb a fent említett OFJ jelölésénél a tekintetben, hogy a termék előállításának minden lépése az adott földrajzi területen kell, hogy történjen.

A szimbólum jelenléte valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal az nagyobb bizalmat élvez. A bejegyzés napjától kezdődően a Szegedi paprika csomagolásán, címkéjén már feltüntethető az "oltalom alatt álló eredetmegjelölés" felirat, illetve az uniós szimbólum.

A rendelet 2010. november 23-án lépett életbe. Az unióban ekkortól már nem lehet forgalomba hozni szegedi paprika néven olyan terméket, amely nem a védelmet jelentő szigorú előírásoknak megfelelően készül. Minden előállító egyedi azonosítót kap, amely alapján bármikor visszakövethető, kitől származik a termék. Így a vásárló biztos lehet benne, hogy a sorszámozott, logóval ellátott csomagolásban eredeti szegedi paprika van.

A termék hírnevét erősen megtépázta a néhány évvel ezelőtti paprikabotrány. Az ágazat azóta sem heverte ki, hogy aflatoxinnal szennyezett külföldi paprika került több hazai őrleménybe. Az ágazat szereplői szerint a védelem azonban kiszűri majd a hamisítókat, mivel szigorúan körülhatárolja a készítés módját.

A szegedi paprika hosszabb ideje küzdött az eredetvédelem megszerzéséért. Jaksa Lajos, az Országos Fűszerpaprika Tanács Egyesület elnöke tavaly januárban egy szegedi konferencián elmondta: a magyar terméknek már nem csak a spanyol paprikával kell megküzdenie a piacon; az olcsó kínai paprika átvette a dél-afrikai, és lassan a dél-amerikai import pozícióját is.

„Az uniós védelem az első lépés ahhoz, hogy a magyar, és azon belül a szegedi paprika visszaszerezze a becsületét, amikor eláraszt minket a dél-amerikai és kínai paprika” – mondta Molnár Albert. A röszkei Paprika Molnár Kft. tulajdonosa annak kapcsán nyilatkozott, hogy az Európai Bizottság felvette a "védett származási helyen előállított termékek" (appellations d’origine protégées, AOP) listájára a szegedi paprikát. Molnár Albert hangsúlyozta: bárki csatlakozhat a szegedi paprikát előállítókhoz, aki a szakmai szabályokat, az előírt technológiát betartja. Nem az a cél, hogy kisajátítsák a módszert, hanem hogy betartsák, és betartassák a szabályokat.

Lánya, Molnár Anita egyébként jelenleg a  francia baszk vidéken lévő Espelette-ben tanulmányozza, hogy hogyan kezelik az ottani eredetvédett paprikát, hogyan építették ki a rendszert, és erre milyen uniós pályázatok léteznek. 

A bejegyzés eredményeként az uniós nyilvántartás immár hét magyar földrajzi árujelzőt tartalmaz. A fűszerpaprika-őrlemény mellett a Szegedi (téli)szalámi, a Budapesti téliszalámi, a Csabai (vastag)kolbász és Gyulai (páros)kolbász, valamint a Hajdúsági torma és a Makói (vörös)hagyma szerepel a nyilvántartásban. Következő cím várományosaink a Gönci kajszibarack és az Alföldi kamillavirágzat, melyek 2010 szeptemberében és júliusában kerültek közzétételre. Ha senki nem emel kifogást az Európai Bizottságnál ezek bejegyzése ellen, akkor remélhetőleg hamarosan újabb jó híreknek örvendhetünk.


A szegedi paprika története

Szegedi fűszerpaprika-őrlemény: a kedvező adottságokkal rendelkező szegedi tájkörzetben hagyományos módon megtermelt fűszerpaprika-növény tövön beérett, utóérlelt, majd megszárított termésének megőrlésével készül.

A paprika őshazája Dél-Mexikó, Közép-Amerika és az Antillák szigetcsoportja. Az őslakó indiánok orvosság és fűszer gyanánt használták. Kolumbusz Kristóf tengeri úton akarta elérni a keleti Fűszer-szigeteket. Az Újvilágból azonban nem az ismert fűszerekkel, hanem – többek között – egy addig sohasem látott ajándékkal, egy paprikanövénnyel tért vissza.

A növény kezdetben Európa barokk főúri kertjeit díszítette, illetve kereskedelmi utakon eljutott Törökországba is. Innen balkáni közvetítéssel került hazánkba. Az 1500-as évek második felében Széchy Margit főrangú asszony kertjét is díszítette már egy vörös törökbors nevű növény (ekkor még indiai bors vagy pogánybors névvel is illették). A paprika elnevezés a 18. században bukkant fel először, mint a bors délszláv nevének (papar) kicsinyítő képzős alakja, s ezután a magyar használat által vált egyetemes, nemzetközi szóvá.

Szegeden 1748-ból találjuk az első feljegyzést egy piarista számadáskönyvben, melyben a paprika szó szerepel. Kezdetben orvosságként használták hideglelés (váltóláz) ellen, csak később vált a magyar konyha meghatározó fűszerévé.

Míg a termelés a 19. század közepéig a családi ellátás keretein belül maradt, a századfordulóra a feldolgozás már ipari méreteket öltött és a kereskedelem jelentőssé vált. A paprikatermesztés a régióban Szeged-Alsóvárosról indult, a Szegedhez közel eső feketehomokos területeken, a Tisza „áradmányos” földjén. 1934-ben zárt körzetté nyilvánították Szeged környékét, így az ezen kívül termelt fűszerpaprikából készült őrleményt tilos szegedi paprikaként forgalmazni.

A betakarítás kizárólag hagyományos kézi szedéssel történt, amit akár háromszor, négyszer is elvégeztek, és ezzel biztosították azt, hogy csak a tövön beérett legjobb minőséget adó termés kerüljön további feldolgozásra. Híres, Szegedhez szorosan kapcsolódó kép a házak oldalán lógó fűszerpaprika-füzérek sora.

A szegedi paprika egyedülálló minőségének genetikai alapját a Szeged környékén nemesített, államilag elismert fűszerpaprika-fajták jelentik. Ezek alkalmazkodtak legjobban a tájkörzet adottságaihoz, ugyanis nemesítésük folyamatában felhasználták az e vidéken egy évszázad alatt kialakult eredeti ízt, aromát, színt adó fűszerpaprika-populációt.

A szegedi paprika különleges volta nemcsak a több száz éves törődésnek, a felhalmozódott szaktudásnak és a hagyományok erényeit követő feldolgozásnak köszönhető, hanem annak is, hogy Magyarországon nagyon kedvezőek a feltételek a melegkedvelő fűszerpaprika számára. A szegedi tájkörzetben olyan hőmérsékleti, napfény- és csapadékviszonyok uralkodnak, amelyek valamennyi fűszerpaprika-termő terület közül itt a legkedvezőbbek.

A mai kor emberének fokozottan szüksége van vitaminokra, antioxidáns anyagokra. A fűszerpaprikát elsősorban fűszerként használjuk, pedig a benne rejlő vitaminok, antioxidánsok mind szervezetünk védelmét szolgálják. Szent-Györgyi Albert Nobel-díja,
a C-vitamin és a szegedi paprika szorosan összefonódott fogalmak, egyik a másikat tette világhírűvé. De a színt adó karotinoidok, a provitaminok, a kapszaicin, a paprikamagban található tokoferolok mind-mind a 21. század anyagai. A paprikát korábban is használták már gyógyszerként, de ma is gyártanak belőle gyógyhatású készítményeket. A jövőben is egészségünket szolgáló fűszerként fogyaszthatjuk az immáron védett szegedi paprikát.

Források: http://www.fvm.hu, http://www.pickmuzeum.hu, http://www.delmagyar.hu

Varanka Mariann
http://www.agrostratega.blog.hu