Tavaszi árpa - 2009

(A kísérleti eredményekről beszámoltunk még az Agrofórum 2010 3. számában is.)
Az elmúlt évekhez hasonlóan, 2009-ben is a Gabonakutató Kft szervezte meg az országos tavaszi árpa fajtakísérleteket. A közreműködő partnerek a következő kutatóhelyek voltak: a Nyugat-magyarországi valamint a Pannon Egyetem Mosonmagyaróvári és Keszthelyi Mezőgazdasági Karai, az MGSZH Eszterágpusztai Fajtakísérleti Állomása, a Szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola, az AMTC Karcagi Kutató Intézete, a Putnoki Serényi Béla Gimnázium és Szakközépiskola Kutató Telepe valamint a Károly Róbert Főiskola Kompolti Fleischmann Rudolf Kutató Intézete, és természetesen a Gabonakutató Kft Táplánszentkereszti és Szegedi kísérleti bázisai. (A kísérleteket a Jedlik Ányos Pályázat DTR 2007. azonosítójú projektje támogatta.)
A kísérletekben 20 kurrens fajtát vizsgáltunk, 4 ismétléses kisparcellás kísérletekben, 6-12 m²-es parcellákon.

A kísérleti körülmények

A kísérletekben a sörárpa termesztési agrotechnika alkalmazását javasoltuk, annak ellenére, hogy a felsorolt helyek közül csak Mosonmagyaróvár, Táplánszentkereszt, Keszthely, Eszterág, Putnok és Kompolt tekinthető sörárpa termő területnek, a többi kevésbé. De a nem kifejezetten sörárpa területeken beállított kísérletek is szükségesek a fajták jobb megismeréséhez, mert e helyeken a fajták stresszreakciói felerősödnek, és így megbízhatóbb képet kaphatunk a fajták termés és minőségbiztonságáról.

A sörárpa-termesztési technológia legfontosabb elemei a korai vetés, a mérsékelt nitrogénhasználat, és szükség szerint az egyszeri vagy kétszeri fungicidhasználat.  E javaslatok közül csak a mérsékelt N-használat valósult meg általánosan. A kísérleti helyek zömében 0-50 kg/ha N-t adagoltak ki, egyedül Keszthelyen alkalmaztak ennél lényegesen nagyobb dózist, igaz, 3 részletben kiadva, ősszel, vetés előtt és szárbainduláskor összességében 109 kg/ha-t.

A korai vetés csak Eszterágon sikerült (március 9-én) és félig meddig Karcagon (március 17-én). A többi helyen sajnos, a márciusi esős időjárás miatt kitolódtak március utolsó hetére. A március végi vetés ugyan még nem megkésett, de viszonyaink közt már korántsem sem optimális. Még úgy sem, hogy a január-márciusban lehullott mintegy 140 mm csapadék, bőven elégnek bizonyult az induláshoz. A szokatlanul meleg és csapadékmentes április azonban lerövidítette bokrosodási időszakot, így a szárbaindulás már a sokévi átlagnak megfelelően május első hetére esett, a kalászolás pedig május utolsó dekádjára (május 23-30).

A növények a szokásosnál mintegy 10-cm-rel lettek rövidebbek. Hogy mégis többé-kevésbé elfogadható termésszint alakult ki, az a szemkitelést igen kedvezően befolyásoló kellően csapadékos és kánikulamentes júniusnak volt köszönhető, aminek hatása elsősorban a fajták kiváló osztályozottsági értékeiben mutatkozott meg. Az átlagtermés 4 t/ha körüli volt, ami viszonyaink közt gyenge-közepesnek tekinthető.

A meleg és csapadékmentes április bár az árpák bokrosodását fékezte, de nem kedvezett a gombabetegségek kialakulásának. Táplánszenkereszten például egészen június közepéig (tejesérés) nem észleltük a megjelenésüket. Se a lisztharmatét, se a hálózatos levélfoltosságét, se a rozsdáét. A növények tünetmentesek voltak. Így lehetett a többi kísérleti helyen is, ezért a javasolt fungicid kezelések elmaradtak. Egyedül Keszhely alkalmazott kétszeri gombaölős permetezést. Lehet, hogy emiatt voltak a keszthelyi kísérlet termései kimagaslóan a legjobbak. Lehetséges, de még sem biztos, mert a fajták relatív terméskülönbségeit a permetezések érdemben nem befolyásolták, azok nagyjából úgy alakultak, mint a nem permetezett kísérletekben. Noha a fungicidhatás a fajták rezisztenciájának függvényében általában eltérő.

A fajták termése azonban összefüggött fajták a sárga törpeség vírus érzékenységével. A víruskártétel vizuális tüneteit a kísérletekben ugyan nem észleltük, de a táplánszentkereszti speciális víruskertben toleránsabbnak tűnő fajták az országos kísérletekben jobban teljesítettek, mint az érzékenyek (1. táblázat). Ez minden bizonnyal összefügghetett a viszonylag kései vetéssel, mivel az áprilisi meleg által előcsalt vírusvektor levéltetvek és kabócák a szokásosnál jóval fejletlenebb árpanövénykékre szabadulhattak rá.

Eredmények

Az 1. táblázatban a fajták összesített eredményeit tekintjük át. Az áttekintést megkönnyíti, hogy az átlagosnál a legalább 1 szórásnyival jobb eredményeket piros, a rosszabbakat pedig kék színnel jelöltük. A termésnél tehát a piros szín az átlagosnál lényegesen nagyobb, a fehérjetartalomnál viszont a lényegesen kisebb értékeket jelöli, mivel ez utóbbinál az alacsonyabb értékek a kedvezőek.

Termés: A kései vetés miatt a termés csak gyenge közepes volt. A kilenc kísérlet átlagában 4,2 t/ha. A legjobb és a leggyengébb fajta közti különbség 1 t/ha (24 %). Szintén a kései vetéssel függhetett össze, hogy elsősorban a korai és a vírustoleráns fajták teljesítettek jó. A legnagyobb termést a GK Habzó, a Mandolina és Calcule fajták adták. E fajták közül a GK Habzó a korábbi években is mindig jól szerepelt a kísérleteinkben. A Mandolina 2000 óta, elsősorban a tavalyihoz hasonló arid évjáratokban tűnt ki, míg a normál években jó átlagos termést szokott elérni. A 2009 év ugyan nem tekinthető kifejezetten aridnak, de a kései vetés a tavaszi árpánál kvázi arid körülményeket produkált, ami Mandolina jó eredményét elegendően magyarázza. A Calcule fajta a első évben szerepelt a kísérleteinkben. Egyaránt jól szerepelt a dunántúli és az alföldi kísérletekben.

Ezerszemtömeg: A kedvező szemkitelési körülmények miatt valamennyi fajta nagy ezerszemtömeget fejlesztett. Még a leggyengébb is megközelítette a 44 g-t, míg a fajták átlaga 47 g lett. A legnagyobb ezerszemtömegű fajták a GK Habzó és a Henrike, 50 g feletti ezerszemtömeggel.

Osztályozottság: Az osztályozottság a 2,5 mm hasítékú rostán áthulló szemek aránya. A söripari minőség egyik igen fontos mutatója. Minél nagyobb egy tétel osztályozottsága, annál inkább megfelel sörgyártás számára. 2009-ben valamennyi fajta igen jó osztályozottságot mutatott. A fajták átlagosan elérték a 90 %-os értéket.. De a leggyengébbé is meghaladta a 87 %-ot, ami még mindig kiválónak számít. A legjobb osztályozottságot, akárcsak az ezerszemtömegnél, a GK Habzó és a Henrike mutatta.

Szuperosztályozottság: A 2,8 mm hasítékú rostán áthulló szemek arányát értjük alatta. Hivatalosan ilyen minőségi kategória nincs, bár nyilvánvaló hogy a söripar számára az a kedvező, ha minél nagyobb az igen pocakos szemek aránya. Mi azonban nem csak ezért vizsgáltuk a fajták szuperosztályozottságát, hanem azért is, mert figyelembevételükkel a jó osztályozottságú fajták megbízhatóbban határozhatók meg, mint a sima osztályozottságuk révén. A szemkitelésre kedvező évjáratokban ugyanis (mint amilyen a 2009 évi is volt), a fajták közti genetikai különbségek az osztályozottság tekintetében nagyrész eliminálódnak. A 2,8 mm hasítékú rostával vizsgálva azonban nem. Jól mutatják ezt a kísérleti eredményeink is. Amíg a 2,5 mm hasítékú rostán vizsgálva a legjobb és leggyengébb fajta közti különbség csak 8 %, addig a 2,8 mm-sel 33 %. Így vizsgálva a legjobb osztályozottságúak a GK Habzó, a Henrike és a Xanadu fajták voltak.

Az ezerszemtömeg, az osztályozottság és a szuperosztályozottság nyilván összefügg, mivel mindhárom tulajdonság a szemtelítődési körülmények függvényében alakul. Minél kedvezőtlenebbek e körülmények, annál inkább a szemméret határozza meg a termést. Az évtized legszárazabb évében, 2007-ben például egyértelműen a jó osztályozottságú fajták adták a legnagyobb termést. 2008-ban csak az Alföld aridabb viszonyai között. 2009-ben még ilyen összefüggést sem találtunk. Mivel azonban az országosan  zavartalan szemkitelési időszak viszonylag ritka, változatlanul úgy véljük, hogy az általában szárazabb alföldi területekre történő fajtaválasztásnál a fajták osztályozottságára hatványozottan érdemes odafigyelni.

Fehérjetartalom: Hiába voltak a szemkitelés körülményei kedvezőek, hiába volt alacsony a kísérletekben kiadott nitrogén, feltehetőleg a kései vetés miatt, csak két kísérletben sikerült a söripar 11,5 % fehérjetartalom limitjén belül maradni. A két árpanemesítési kutató intézetben, Táplánszentkereszten és Kompolton. E két hely eredménye alapján felelőtlenség lenne bármelyik fajtát is kiemelni vagy megbélyegezni alacsony vagy magas fehérjetartalma miatt. Már csak azért is mert legalacsonyabb és a legmagasabb fehérjetartalmú fajta közti különbség mindössze 1 % volt, tehát épp csak elérte a hibahatárt. Hasonlóan szűk volt a különbség a  fajták között azon helyek átlagában is ahol elszállt a fehérje. A 2009 évi kísérleteinkben tehát a fajták fehérjetartalma között gyakorlatilag nem volt különbség,.

Kalászolás: A kései vetés ellenére a fajták a szokott időben kalászoltak. Május 25 és május 31 között. A kvázi arid körülmények miatt, országosan a korai fajták voltak előnyben. Kivéve Eszterágon, ahol már március 9-én sikerült elvetni a kísérletet és Keszthelyen. Ezen eredmények tökéletesen egybevágnak a régi felismeréssel, hogy az aridabb viszonyok közt a korai fajták, a humidabb viszonyok közt a későbbi fajták az előnyösebbek. Ha a többi szemponttól eltekintünk, akkor a kísérletünk alapján tehát egyfelől a korai Mandolina és a Henrike, másfelől a középkésői KH Lédi és a Mauritia.
Lisztharmat rezisztencia: A betegség gyakorlatilag nem lépett fel. Egyedül Kompolton lehetett a fajták között igen alacsony fertőzési szinten árnyalatnyi különbségeket találni. A betegség hiánya ellenére a rezisztensebbeknek ítélt  fajták jobb termők is voltak egyben. Ez azonban véleményünk szerint 2009-ben nem a jobb ellenállóságuknak volt köszönhető, hanem sokkal inkább annak, hogy a generális lisztharmat rezisztenciát biztosító úgynevezett mlo-gént napjainkra a nemesítők szinte az összes új nagy termőképességű fajtába beépítették.

Hálózatos levélfoltosság fertőzés: 2009-ben ez a betegség sem károsított. Táplánszentkereszten is csak a tejesérésben fedeztük fel a növényeken, amikor már számottevő kárt nem tudott okozni. Ahhoz azonban elég volt, hogy a fajták fogékonyságára következtessünk belőlük. A legellenállóbbaknak a GK Habzót, a KH Lédit és Xanadut találtuk.

Rozsda fertőzés: A törperozsdát is csak Táplánszentkereszten észleltük, és ott is csak az érés közepe táján lépett fel. A fajták fogékonysága között ugyan viszonylag nagy különbségeket találtunk, de semmi jel nem mutatott arra, hogy a betegség kései fellépte a termést érdemben csökkentette volna. A legkevésbé fogékonynak a Calcule, a Bojos, a Mauritia és Pasadena mutatkozott.
Vírustolerancia: Mivel szerológiai vizsgálatokat nem végeztünk, nem tudjuk, hogy  az általunk tapasztalt vírustolerancia melyik vírussal szemben tette ellenállóbbá az árpanövényeket, az árpa sárga törpeség vírusával-e vagy  a búza törpeség vírusával. Esetleg mindkettővel. A kísérletben a vírus kártétel rejtve maradt, vizuális tünetek nem utaltak rá. Nem így a speciális víruskertünkben, ahol nagyon ritka vetésben, nagyon későn vetve a vírusos növények már felismerhetőek voltak. A legellenállóbbnak a Calcule, a Mandolina és a GK Habzó mutatkoztak. Mivel évek óta sejtjük, hogy egyes fajták kiváló aridítás- és kései vetéstűrése nem csak a klimatikus stresszekkel szembeni jobb ellenálló-képességüknek, hanem vírustoleranciájuknak is köszönhető, így nem lepődtünk meg hogy pont ez a három toleráns fajta adta legnagyobb termést az időjárási okok miatt megkésett vetésű kísérleteinkben.

Növénymagasság: A megkésett vetés miatt a fajták nem érték el a normál években megszokott magasságukat. Átlagosan 10 cm-rel lettek rövidebbek. 64 cm-re nőtt a legmagasabb, 55 cm-re a legalacsonyabb.  És bár kétségtelen, hogy a legállóképesebb KH Lilla és Xanadu a legalacsonyabb fajták közé tartozott, összességében mégsem volt elmondható, hogy a kísérletünkben a növénymagasság és az állóképesség összefüggött volna. Az alacsonyszárúak között is voltak erősebben megdőltek, és a magasabb szárúak közt is majdnem tökéletesen állva maradók.
Állóképesség: A vizsgált fajták állóképessége elfogadhatónak tűnik. Ezt annak ellenére kijelenthetjük, hogy a rövidre nőtt száruk miatt, csak néhány kísérletben volt megdőlés. De még ezeken a helyeken sem volt köztük jelentősebb különbség. Ami a 9 fokozatú skálán mérve még a leggyengébb és a legerősebb szalmájú fajták között sem haladta meg a 3 skálafokozatot. És bár e különbségek a fajták teljesítményét alapvetően nem befolyásolták, Eszterágon és Keszthelyen az állóképesebb fajták észrevehetően jobban szerepeltek mint a többi helyen.

A tavaszi árpa fajtatulajdonságok csoportosulása

A kísérletben mért fajtatulajdonságok főkomponens analízise a fajtatulajdonságokat alapvetően két csoportba sorolta (2. táblázat). Az egyikbe a fajták termésnagyságával legjobban összefüggő tulajdonságok kerültek. Eszerint 2009-ben a termés nagysága leginkább a fajták koraiságával, lisztharmat-rezisztenciájával, és vírus toleranciájával függött össze. Az említett tulajdonságokban élenjáró fajták állóképessége némileg gyengébb volt. A termés és a fehérjetartalom negatív összefüggése a fajták eltérő nitrogénhasznosítási képességére utalhat.

A tulajdonságok másik csoportja a szemnagyságot jellemző tulajdonságok közti szoros korrelációra utal. Tehát az ezerszemtömeg és az osztályozottsági értékek közti erős összefüggésre. Ami persze természetes. Ami némileg meglepő volt, hogy e tulajdonságok 2009-ben a terméssel kevésbé függtek össze, mint azt más években tapasztalhattuk. Mint már említettük, ennek véleményünk szerint feltehetőleg az az oka, hogy szemkitelésre kedvező körülmények a fajták teljesítőképességét az átlagosnál kevésbé differenciálták. A nagy szemű fajták általában a magasabbak és a levélfoltosságra rezisztensebbek közül kerültek ki.
A növénymagasság és a rozsdarezisztencia egyik tulajdonsággal sem függött össze.

Termések helyenként

A kísérletenkénti terméseredményeket a 3. táblázatban ismertetjük. A táblázatból látható, hogy a helyenkénti termésszintek nagyon különböztek egymástól. Kimagaslóan magas volt a termés Keszthelyen és Eszterágon. Feltehetőleg a humidabb körülmények miatt. Eszterágon minden bizonnyal az is meghatározó szerepet játszhatott a kiváló eredmények születésében, hogy itt tudták a legkorábban, még optimális időben, már március 9-én, elvetni a kísérletet.

Keszthelyen és Eszterágon a fajták egymáshoz viszonyított teljesítményei is észrevehetően különböztek a többi helyen született eredményektől. Elsősorban a humidabb igényű állóképesebb fajták voltak előnyben a többi helyhez képest. A két hely átlagában a KH Lilla, a Calcule és a GK Habzó szerepelt a legjobban (3. táblázat).

Aridabb viszonyok közt lényegesen kisebb volt a termés. Szembetűnően kedvezőtlenek lehettek a körülmények Szarvason, ahol a termésátlag a 2 t/ha-t sem érte el. Mivel azonban a fajtakülönbségek nem különböztek érdemben a többi arid helyen tapasztaltaktól, a kísérletet nem volt indokolt kizárni az értékelésből. E helyeken a GK Habzó és Mandolina fajták adták a legnagyobb termést.
A kísérleti helyek termésadatainak főkomponens analízisével a termőtáji elkülönülést még árnyaltabbá tehetjük. A 4. táblázatból látható, hogy az országos fajtaátlagok alapvetően az alföldi arid körülményekre jellemzők. A fajták humid viszonyok közti viselkedésére pedig a keszthelyi és eszterági kísérletekből következtethetünk. A mosonmagyaróvári, a táplánszentkereszti és a szegedi eredmények pedig mindkét régió hatásait tükrözték.

Dr. Tomcsányi András, Gabonakutató Nonprofit Kft.

1. táblázat
Tavaszi árpa fajtatulajdonságok, 2009

Piros: Nagyon jók.  Az átlagnál 1 szórásnyival jobbak.  (A fehérjetartalomnál, a kalászolásnál, a magasságnál, a  P. teres és rozsda fert %-nál ez számszerüleg a kisebb értékeket jelenti)
Kék:  Gyengék. Az átlagnál 1 szórásnyival rosszabbak. (A fehérjetartalomnál, a kalászolásnál, a magasságnál, a  P. teres és rozda fert %-nál ez számszerüleg a nagyobb értékeket jelöli)

2. táblázat 
Tavaszi árpa tulajdonságok csoportosulása, 2009. (Főkomponens súlyok) 

3. táblázat
Termésátlagok helyenként, t/ha

Piros: Nagyon jók (Az átlagnál több mint 1 szórásnyival nagyobb)
Kék: Gyengék, (Az átlagnál több mint 1 szórásnyival kisebb)

4.  táblázat
A kísérleti helyek súlya a termőtájak szerinti fajtateljesítmények kialakitásában. (Főkomponens súlyok)