Tavaszi árpa - 2010

A 3. táblázat letöltése pdf formátumban (92 kB): Tavaszi árpafajták termése (t/ha) kísérletenként, 2010

A táblázat tanulmányozása során azonnal szembetűnnek a rendkívül gyenge alföldi termések. Amik, mint már említettük, a belvizek miatt megkéső aratás következményei. Ennek ellenére az öt alföldi kísérletből három szignifikáns, tehát a kései aratás negatív hatása nem a kísérleti hibát növelte, hanem egységesen sújtotta fajtákat. Ennek köszönhető, hogy a fajták egymáshoz viszonyított relatív termései gyakorlatilag az összes kísérletben hasonló volt, amint az a táblázat utolsó sorában közölt korrelációs együtthatók szignifikanciájából és kellően magas értékeiből kitűnik. Egyedül a karcagi kísérlet adatai nem korreláltak a többivel, de olyan más években is gyakran előfordul, hogy 1-2 kísérlet jelentősen különbözik a többitől. 8-10 kísérlet esetén ez a fajták összteljesítményét gyakorlatilag nem befolyásolja.
A relatív termések hasonlósága még szembetűnőbben megmutatkozott a dunántúli és az alföldi kísérletek átlagait összehasonlítva. Mert bár a köztük levő abszolút különbség  meghaladja a 3 t/ha-t, a korrelációjuk igen szoros (r=0,87).  Az országos átlaggal való kapcsolatuk pedig még szorosabb. Tehát a szokatlanul csapadékos 2010-ben mindkét országrészben ugyanazok a fajták szerepeltek jól és gyengén.
Az átlagos évjáratokban ez általában nem így van. Ugyanis az évek többségében az Alföldön az aridabb, a Dunántúlon pedig a humidabb típusok vannak relatív előnyben.
A 3. táblázat utolsó oszlopában megadott „Dunántúli előny” (azaz a két termőtájon elért átlagos termések különbsége), valamint az 5-6 táblázatokban megadott fajtatulajdonságok összevetése alapján 2010-ben az állóképes, Pyrenophora teres-sel (hálózatos levélfoltosság) ellenállóbb, nagytermőképességű, nagy ezerszemtömegű, teltszemű, kis fehérjetartalmú fajták szerepeltek  relatíve jobban a Dunántúlon mint a Alföldön. A fajták „Dunántúli előnyének” mértékét a fajták szárazságtűrése nem befolyásolta (4. táblázat).

Söripari tulajdonságok

A söripari  szempontból fontos tulajdonságok alakulását a 5. táblázatban tekintjük át. A helyenkénti adataikat a 7-10 táblázatokban ismertetjük.

Termés

A táblázatban a dunántúli termésadatokat szerepeltetjük, mert bár a relatív termések nagyfokú azonossága miatt a következtetéseink ugyanazok lennének az országos átlagok alapján is, de a dunántúli adatok szemléletesebben mutatják, hogy a vizsgált fajták termései hogyan viszonyulnak egymáshoz az átlagosnál humidabb viszonyok között. Mint látható, ilyen körülmények között a fajták több mint fele között alig van terméskülönbség. A legnagyobb termést adó Grace-től  a 11-ik helyezésű Andrea csak 4%-kal maradt el, ami a szigfnifikáns differencia felét is épphogy csak meghaladta.

Söripari termés

Az osztályozottsággal súlyozott söripari termésnél azonban már lényegesen nagyobbak a fajták közti különbségek. Még a legtemőképesebb fajták között is 15-20 % különbségek adódtak. A legnagyobb söripari termést a Calcule, a Mauritia és a GK Habzó adta.

Osztályozottságok-ezerszemtömeg

A csapadékos időjárás ellenére az osztályozottság, azaz a 2.5 mm hasítékú rostán fennmaradó szemek aránya, kifejezetten gyengének tűnik. Még a legjobban szereplő fajták is épp hogy csak elérték a söripari szabvány szerinti 70%-os limitet.
A kísérleti helyek közül a fajták átlagos osztályozottsága egyedül Keszthelyen érte el a söripar igényeit már kielégítő 80%-os szintet. Feltehetően azért, mert ott  kétszer is permeteztek a gombabetegségek ellen. Valószínűleg a többi helyen sem ártott volna. A védekezés ellenére a fajták egymáshoz viszonyított osztályozottságai azonban Keszthelyen sem különböztek a gyengébb osztályozottságú helyekétől. Ott is ugyanazok a fajták a szerepeltek jól, mint a többi helyen. Azaz a Calcule és a GK Habzó.
Az osztályozottság mellett megadtuk még a fajták un. szuperosztályozottságát is, azaz a 2,8 mm hasítékú rostán fennmaradó szemek arányát. Hivatalosan ilyen minőségi kategória nincs, bár nyilvánvaló hogy a söripar számára az a kedvező, ha minél nagyobb az telt szemek aránya. Mi azonban nem csak ezért vizsgáltuk a fajták szuperosztályozottságát, hanem azért is, mert a 2,8 mm hasítékú rostán fennmaradt szemek mennyisége megbízhatóbban jelzi a fajták közötti osztályozottságbeli különbségeket, mint a 2,5 mm-es rostával kapott adatok.
2010-ben a legjobb szuperosztályozottságot a Calcule, a GK Habzó és Henrike  fajták mutatták.
Az ezerszemtömegek is 20-40%-kal elmaradtak a korábbi években megszokott értékektől. Átlagban a 40 g-t sem érték el. E tekintetben az alföldi és a dunántúli helyek alig különböztek egymástól. Az ezerszemtömeg egyedül Keszthelyen volt elfogadhatóan magas, véleményünk szerint a kétszeri fungicidpermetézésnek köszönhetően. Emiatt ismételten felhívjuk a figyelmet, a gombakártevők elleni védekezés fontosságára.

Fehérjetartalom

2010-ben a kísérleti helyek zömében az átlagos fehérjetartalom 11,5 % alatt maradt. Ezen helyek átlagában  a legalacsonyabb és a legmagasabb fehérjetartalmú fajta közötti különbség 10-11 % között alakult, tehát gyakorlatilag bármely fajta megfelelhetett volna a söripar számára.

Ahol a fajták fehérjetartalma több volt mint 11,5 %, ott a fajták közti különbségek is nagyobbak voltak. Akár a 3 % is elérték. Az adatok eloszlása azonban nem egyenletes. A zömük az átlag körül tömörül, míg néhány fajta fehérjetartalma kiugróan magas.  Ezek a Scarlett, a KH Lédi és a Marthe. Tudomásunk szerint mindhárom fajta kiváló söripari minőséggel rendelkezik. Elgondolkodtató.

Agronómiai tulajdonságok

Kalászolás

A kissé kései vetés, és a csapadékos május ellenére  a fajták a megszokott időben kalászoltak. A fajták közül ugyanúgy a Mandolina volt a legkorábbi, mint a korábbi években. Hasonló koraiságú volt még a kísérletinkben első ízben szerepelt Grace és Henrike is.
A szokásosnál humidabb időjárás, valamint az aratási késlekedések miatt a kései fajták előnyét vártuk, ez azonban nem következett be. 2010-ben a tenyészidő nem befolyásolta a fajták teljesítményét.

Állóképesség

A korábbi évek száraz időjárása miatt a tavaszi árpák általában nem dőltek meg, így fajták állóképességére csak indirekten tudtunk következtetni. A 2010 évi csapadékos körülmények között azonban a fajták több kísérletben is megdőltek, így határozottan felismerhetővé vált, hogy a fajták állóképessége között jelentős különbségek vannak, amik a termés nagyságát  észrevehetően befolyásolták. A állóképes fajták általában nagy termést is adtak Kivéve a Thorgalt.
Még kifejezettebben nyilvánult meg az állóképesség hiánya. A megdőlő fajták kivétel nélkül gyengén teremtek.

Magasság

2010-ben a növények magassága elmaradt a megszokottól.. A fajták mintegy 10 cm-rel voltak rövidebbek a szokásosnál. A fajták állóképessége nem függött össze a magasságukkal.

Pyrenophora teres (Hálózatos levélfoltosság) fogékonyság.

A betegség felvételezésére csak Táplánszentkereszten került sor. A fajták fertőzöttsége az aligtól a  közepesig terjedt. A betegség azonban feltehetően nem csak itt lépett fel, ugyanis a betegségre kevésbé érzékeny fajták országosan jobban szerepeltek a fogékonyaknál.
A legkevésbé fogékony fajtáknak a Calcule, a GK Habzó, a Grace és a Szinva tűntek.

Levélrozsda és lisztharmat fogékonyságok

20-30 évvel ezelőtt a levélrozsda és lisztharmat voltak a tavaszi árpák legfontosabbnak tartott betegségei. A nemesítés azonban átütő sikert ért el velük szemben. A lisztharmattal szemben az mlo gén alkalmazásának köszönhetően mára szinte az összes fajta tartós rezisztenciával rendelkezik. Ez a táblázatunkból is kitűnik. A fajták több mint fele tünetmentes volt, de a nem tökéletesen rezisztens fajták is csak igen csekély mértékben betegedtek meg.
A nagyhatású rezisztenciagéneknek köszönhetően a levélrozsdát is sikerült erősen visszaszorítani. Feltehetőleg ennek is köszönhető, hogy a 2010-ben a fogékonyabb fajták is csak kis mértékben fertőződtek. De mellettük több fajta teljesen tünetmentesnek mutatkozott.

Vetésidőérzékenység

A vetésidőérzékenység tesztelését a táplánszentkereszti tavaszi árpa nemesítés keretében dolgoztuk ki, a fajták szárazságtűrésének ill. aridítástűrésének a megállapítására. A vizsgálataink szerint ugyanis, azok a fajták, amelyek kései vetésben a legjobban megközelítik a optimális körülmények közt született eredményeiket, azok termésbiztonsága is megbízhatóbb, elsősorban a jobb szárazság- és aridítástűrésüknek köszönhetően. E tulajdonságok mellett a fajták jobb kései vetéstűrése a vírusrezisztenciájukkal is összefügghet. 2010-ben azonban, a csapadékos évjáratnak köszönhetően, a kései vetést a humid fajták is jól tűrték.

Söripari tulajdonságok helyenként

A 7. táblázat letöltése pdf formátumban (~206 kB): Fehérje% helyenként

A 8. táblázat letöltése pdf formátumban (~63 kB): Osztályozottság% helyenként

A 9. táblázat letöltése pdf formátumban (~60 kB): Szuperosztályozottság% helyenként

A 10. táblázat letöltése pdf formátumban (~42 kB): Ezerszemtömeg helyenként

A helyenkénti termésadatokhoz hasonlóan, ezek is nagyon következetesek. Még a fehérje adatok is. Lásd a helyek korrelációit az átlagukkal a táblázatok legalsó soraiban.

Dr. Tomcsányi András