Jegyzetek a búza takarékos trágyázásához

Alacsony terményárak mellett előtérbe kerülnek az extenzív agrotechnikai megoldások (minimális trágyázás, növényvédelmi költségek csökkentése, stb.), nagyobb teret kapnak olyan helyettesítő technológiák, amelyek ronthatják az eredményt. Jól példázzák ezt a trágyázás helyettesítését célzó „olcsó” technológiák, amelyek megtérülése (a körülményektől függően) gyakran kétséges. A nehéz időszakokban sordöntővé válik a műveletek és felhasznált anyagok hatékonysága. Nem mindegy, hogy 100 kg kiszórt N-hatóanyagból csak 30 kg, vagy jó esetben 180 kg lesz a növény számára felvehető. Ez utóbbi „csodára” akkor van esélyünk, ha a trágyázásnál a csapadékeloszlás kockázatát és a talajban élő hasznos mikroorganizmusok működését egyaránt figyelembe vesszük.

„Ingyen napszámosokkal”

Aki „nyomott terményárak” mellett is a jövedelem reményével akar búzát termelni, annak fokozottan ügyelnie kell a talajban zajló mineralizáció védelmére, előnyeinek kihasználására. "Két kézzel szórja a pénzt" az, aki tavasszal, a mikroflórát gátló nitrogén (N) mennyiségeket juttat ki a területére, vagy ősszel nem segíti a cellulózbontást megfelelő adagokkal. Nem csupán azért, mert nem használja ki a „természet ajándékát”, hanem mert egyúttal rombolja is a talajéletet. Ám a természet nem mindenütt egyaránt bőkezű. A 3-4% humusztartalmú talajokon a mikrobiális tevékenység 3-4-szer annyi felvehető nitrogént képes termelni, mint a kevés szerves anyagot tartalmazó homokon. Az aktivitást a klíma, a talajművelés és a trágyázás egyaránt módosítja. Ezek függvényében 1 % humuszból a mikroflóra évente 15-20 kg felvehető nitrogént szabadíthat fel hektáronként. A humuszban gazdag talajokon az ”ingyen napszámosok” milliárdjainak köszönhetően 40-60 kg/ha N-hatóanyaggal csökkenhet a műtrágya szükséglet.

A talajélet fenntartása sokat segíthet tehát a „szűkebb esztendőkben”. Nehézség ugyanakkor, hogy hiányzik a szerves trágya, alig van a talajéletet regeneráló (pl. pillangós) növényünk, miközben megnőtt a nagy „PK-fogyasztók” (olajosok) aránya a vetésszerkezetben. A negatív tápanyagmérleget a kiváló adottságú talajok jobban viselik, mint a közepesek. Szántóink többségén ma 1-3 év, kisebb részén (humuszban gazdag, PK-val kiválóan ellátott, mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású talajok) 4-6 év a műtrágyaelvonás „tűrési időszaka”. Másképpen fogalmazva, például a foszfor (P) teljes megvonásával, a termékenyebb talajokon 4-6 évenként, átlagosan 1 t/ha-ral csökkenhet az elérhető búzatermés, miközben az évjárati ingadozások növekednek (aszályos években nagyobb terméscsökkenések).

Őszi nitrogén: hangsúlyosság és arányosság

Csökkentett trágyázás mellett felértékelődik az őszi nitrogén (N) kijuttatásának jelentősége. A N-alaptrágya segíti az elővetemény szár és gyökérmaradványainak lebontását, a mélyebb talajrétegben felvehető tápanyagot biztosít, mérsékelve ezzel a párologtatást, fokozva az aszálytűrést. A nitrogén tavaszi fejtrágyaként túlsúlyos alkalmazása kockázatos (részleges bemosódás, gátolt mineralizáció, stb.) Száraz tavaszi időszakokban kiszórva, gyakran el sem éri a gyökérzónát. Ilyenkor a műtrágya hasznosulása 10% alatt maradhat. A többi egyrészt „kidobott pénzként”, másrészt felesleges „környezeti teherként” jelentkezik. Kísérleteink alapján, sík területen, a N-szükséglet felét vetés előtt, másik felét tél végén, fejtrágyaként kijuttatva lehet a legjobb eredményeket elérni. Lejtős területeken, laza talajokon indokolt a tervezett N-mennyiséget három részre osztva, csökkenteni az adagokat. Hazai klímán a második (szárbaindulásra időzített) fejtrágya már ritkábban alkalmas a termés növelésére, mint az első (tél végi).

Hosszabb időszakot tekintve, alapvető feltétel a harmonikus NPK-arányok fenntartása. Tartam-kísérletünkben a 22-27 éve trágyázatlan parcellák 1,5-2 t/ha terméséhez képest az arányos (2:1:1 – 3:1:1) NPK adagok 6-8 t/ha-t adtak. A hosszú távú, egyoldalú N-trágyázás csak a minőséget stabilizálta, a termést 4-5 évenként átlagosan 1 t/ha-ral csökkentette. A szűk (1:1:1) NPK aránynál mért 5 t/ha körüli termések „takarmány” (18-22% sikér, B2-C1), ugyanakkor a 2:1:1 és 3:1:1 NPK aránynál elért 6-8 t/ha termések malmi-javító minőségűek (30-35%, B1-A1) voltak. Őszi alaptrágyaként (a termőhelyi adottságoktól függően) 1:1:(1) NP(K) arányt célszerű alkalmazni, kerülve a P-túlsúlyos (pl. MAP nitrogén kiegészítés nélkül!) őszi alaptrágyázást, a pentozán-hatások kialakulásának lehetőségét. A kálium (K) hatóanyagot - takarékos trágyázási változatokban - a termőhelyeink többségén mellőzhetjük. A február végén, március elején (tél vége-bokrosodás) végzett N-fejtrágyázással kell beállítani a harmonikus 2:1 - 3:1 NP arányt. A mikroflórát kímélő, előnyeit kihasználó, visszafogott műtrágyázás a csökkentett adagokra és harmonikus NP-arányra alapozható. Kísérleteink alapján (az alacsony búza árak időszakaiban) két trágyázási modell közül választhatunk tehát:

Átmeneti, vagy stabilizáló lehetőségek

• Elsősorban a jó P-ellátottságú talajokon, lehetőség van a csökkentett adagú, kizárólag N-hatóanyaggal végzett trágyázásra. Az okszerű N-mennyiség a teljes tenyészidőre ilyenkor maximum 60-90 kg/ha hatóanyag. Ennél többet nem célszerű alkalmazni, hiszen a könnyen felvehető P-hatóanyag hiányában romlik a hasznosulás. A mikroflóra teljesítménye úgy használható ki legjobban, ha a N mennyiség felét ősszel, az elővetemény maradványaival talajba forgatva, másik felét tél végén (a lehető legkorábban) juttatjuk ki az állományra. Ez a módszer rövidtávon jól használható, rendszeres alkalmazása azonban kimeríti a talaj P-készletét, csökkenti a termékenységét. A tavaszi adag növelése az őszi alaptrágya rovására hatékonysági kockázatot jelent, hiszen a cellulózbontó és a nitrogénkötő baktériumok tevékenysége egyaránt gátolt lehet. Ez különösen száraz tavaszokon drámai hatásúvá válhat.
• A jobb adottságú és jobb finanszírozó képességű gazdaságokban alkalmazható módszer a mérsékelt adagú, közel 3:1 NP arányú trágyázás. Ebben az esetben is fontos, hogy az őszi N-adag (szármaradványtól függően) érje el a 40-50 kg/ha mennyiséget, de a télvégén, tavasszal az egyszeri adag ne haladja meg a 40-50 kg/ha-t. Ennek megfelelően 80-100 kg/ha N + 25-40 kg/ha P hatóanyagokkal magasabb szinten stabilizálható a termés mennyisége és minősége, kevésbé érvényesül a talajzsarolás.

Búza fajtáink között egyesek (GK Kalász, GK Garaboly) jól tűrik az egyoldalú, takarékos N-trágyázást, míg mások (GK Csillag, GK Békés, GK Petur) igénylik a rendszeres PK-ellátást. Az alacsony tápanyagszinteken (pl. 80-30-30) a jó minőségű fajták előnyösebb helyzetbe kerülnek, hiszen termőképességük kisebb, minőségük nagyobb szerepet kap a bőtermő fajtákhoz képest.

A kényszerű takarékosság (termőhelytől és vetésszerkezettől függően) növekvő termelési kockázattá válik. Amit ínséges időszakban kiveszünk a talajból, azt később nagyobb költségekkel, előbb-utóbb vissza kell pótolni.

Dr. Petróczi István Mihály
Gabonakutató Nonprofit Kft.