Szármaradványok, áldás vagy átok?

A növénytermesztés eredményességét, az elérhető jövedelem nagyságát az ökológiai lehetőségeken túl, az alkalmazott agrotechnikai tényezők jelentősen befolyásolják.  Az agrotechnikai stratégiában kiemelt szerepe van a tápanyag ellátásnak. A közvetlen termésnövelő és minőség javító hatáson kívül az okszerű tápanyag ellátás nagy befolyással bír a termésstabilitásra, mely az évenkénti kisebb mértékű termésingadozásban mutatkozik meg. A tápanyag ellátás alatt nem csak a műtrágyázást kell érteni, hanem mindazokat az agrotechnikai műveleteket, eljárásokat, amelyekkel a talaj tápanyag szolgáltató képességét hosszú távon fenn tudjuk tartani, illetve növelhetjük azt. Ilyen megközelítésben a tápanyag ellátásnak, a talajerő gazdálkodásnak fontos része a szervesanyag gazdálkodás, melyben az utóbbi időben meghatározó szerep jut a tarló és szármaradványoknak.

A gyorsan változó világ a mezőgazdasági termékek minőségével szemben fokozott követelményeket támaszt, de ezek nem minden esetben mutatkoznak meg a termények felvásárlási árában.  A modern termelőeszközök, biológiai és kémiai anyagok ára fokozatosan emelkedik. A jövedelmezőség a minőség megtartása mellett a termés mennyiségi növekedését követeli meg. Az elvárások szükségessé teszik a rendelkezésre álló erőforrások maximális kihasználását, illetve olyan eljárások bevezetését, melyekkel a hatékonyság növelhető. A tápanyag gazdálkodás területén is alkalmazni kell azokat az eljárásokat, melyekkel növelhetjük a talajok tápanyag-szolgáltató képességét.

Ha tápanyag ellátásról, talajerő gazdálkodásról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gyökér, szár és levél maradványoknak a talaj szerkezetére és tápanyag szolgáltató képességére gyakorolt hatásait. A talajban fizikai, kémiai és biológiai folyamatok játszódnak le, a nagy mennyiségű szerves anyag bevitellel ezeket a folyamatokat jelentősen befolyásoljuk. A bevitt szerves anyaggal, csak abban az esetben tudjuk a talaj szerkezetét, a tápanyag-szolgáltató képességét javítani, ha a lebomlás feltételeit hozzáértéssel, szakszerűen megteremtjük. Mindez műtrágyázással kiegészítve válik ideálissá a termesztett növények és a talajban élő mikroorganizmusok számára, így biztosítjuk a hosszan fenntartható jövedelmező gazdálkodást.

Az idei - több hosszantartó száraz periódussal is jellemezhető - időjárási körülmények között a növények jelentős föld feletti szártömeget produkáltak.  A lebomlási feltételek elégtelen megteremtésével kisebb szártömeg is kedvezőtlen hatást gyakorol a következő növénykultúra számára. A nagytömegű tarló és gyökér maradványok kettős problémát okozhatnak.

   - nehezítik az agrotechnikai műveleteket (talajmunka, vetés, növényvédelem...)

   - a növények tápanyagellátásában átmeneti zavart okozhatnak

Az agrotechnikai műveletekben okozott nehézségek:

Az el nem bomlott szerves anyag nem hogy javítaná a talaj szerkezetét, fizikai tulajdonságait, művelhetőségét, és annak vízháztartását, inkább rontja. A talajban a nem kellően aprított, megmaradt szárrészeken túl üregek maradnak, ez rontja a vetés minőségét, romlik a mag csírázása.  A soron következő gépi munka minősége is romlik. Ezeket a problémákat a nem megfelelő méretű szármaradványok fizikális jelenléte okozza. Kiemelt fontosságú az időben és jó minőségben végzett tarlóhántás. A tarlóhántással a megfelelően aprított és a talajfelszínen egyenletesen terített maradványokat keverjük a talajjal. A tarlóhántásnak nem az a célja, hogy a szármaradványokat teljesen eltüntessük, sőt ajánlatos a nem teljes az aláfordítás, így a lebontási folyamatok gyorsabban, intenzívebben zajlanak. Tehát a megfelelő méretű aprítással és a tarlóhántással alapozzuk meg a lebomlási folyamatokat.  

A növények tápanyagellátásában okozott zavarok:
Elsősorban a bemunkált szármaradványok kémiai összetételére vezethetőek vissza. A nagy mennyiségben leszántásra került szármaradványok szén tartalma magas, míg a nitrogén tartalma alacsony.
A növényi maradványok főleg cellulózt, hemicellulózt, keményítőt, lignint és pektint tartalmaznak. A talajban élő mikroszervezetek tevékenységének eredménye a szerves anyag lebomlása, átalakulása. A mikroszervezetek az átalakítást, a lebontást, enzimek segítségével végzik. A különböző vegyületcsoportok bontását különböző enzimek végzik, így csak cellulózt vagy csak keményítőt vagy csak fehérjét képesek bontani. A talajba dolgozott szármaradványok lebomlásában a legfontosabb a szén- és nitrogénvegyületek átalakulása.
 Ez két módon mehet végbe:
   - aerob
   - anaerob körülmények között.

Számunkra az a kedvezőbb, ha a lebontási folyamatok  levegős körülmények között játszódnak, mert így a folyamat végterméke széndioxid, víz és a növény számára felvehető tápelemek.  Ezért is nagyon fontos az optimális körülmények megteremtése.
A levegőtlen körülmények között nem a korhadás, hanem inkább a rothadás a jellemző folyamat, melynek a végeredménye az elillanó metán, kénhidrogén, ammónia.

A talaj és a növények számára az a kedvezőbb, ha a talajba forgatott szármaradványok gyorsan lebomlanak.

Mitől függ a lebomlás sebessége:
             
   - a szármaradványok aprítási méretétől, kémiai összetételétől
   - a talaj állapotától / hőmérséklet, vízellátottság, levegőzöttség, pH/

  A talajban élő mikroszervezetek a számukra szükséges szén mennyiséget a talajban lévő szerves anyagból, az életműködésükhöz szükséges szervetlen tápanyagokat a talajból veszik fel. A nagy mennyiségű szerves anyag talajba juttatásával a korábban kialakult egyensúlyt megbontjuk. A mikroorganizmusok egyes csoportjainak felszaporodási lehetőséget biztosítunk a szerves anyag bevitellel. A lebontás kezdeti időszakában a mikroorganizmusok a kellő felszaporodásukhoz szükséges tápanyagokat - elsősorban a nitrogént - a talajból, a növények számára is felvehető formában rendelkezésre álló készletekből fedezik és építik be szervezetükbe. Tehát átmenetileg immobilizálják, csökkentik a növények számára felvehető nitrogén mennyiségét. Ez az úgynevezett káros pentozán hatás.
 
Ezzel a pentozán hatással kell számolni abban az esetben, ha a beforgatásra kerülő szerves anyag C/N aránya tágabb, mint 30/1.
Jellemző C/N arányok:  a talajok állandó szerves anyagának         8-10:1           
                                       pillangósok, hüvelyek                            15-30:1
                                       kukorica, búza maradványok                 80-120:1 körül van

Ezért szükséges a nagy mennyiségű gyökér és szármaradvány talajba forgatásával egy időben nitrogén kiegészítést adni. Általában a javasolt mennyiség 8-10 kg bemunkált szerves anyag tonnánként. Ez a nitrogén bevitel, a lebontáshoz szükségesen felül szabad, a növények számára is hozzáférhető tápanyagot ad, ami biztosítja a kultúrnövények normális növekedését és fejlődését, mindaddig, amíg a mikroorganizmusok elhalása, humifikálódása majd mineralizálódása után felszabaduló tápanyagok is felvehetővé válnak.

Nagyon fontos annak a megállapítása, hogy amíg a mikrobák intenzív szaporodása folyik, addig a növény számára csak az a hányad felvehető, ami a mikrobák igényeinek kielégítése után megmaradt! Később a mikrobák szaporodása és elhalása egyensúlyba kerül, majd az egyensúly fennmaradása mellett egyre több lesz az elhalt mikroba, ennek révén a hozzáférhető tápanyagmennyiség is.
Azoknál a gyökér és szármaradványoknál, amelyeknél a nitrogén tartalom magasabb a lebontás is gyorsabb, míg, amelyeknél a nitrogén tartalom alacsonyabb a lebontás sebessége is lelassul.

A lebontás sebessége nagymértékben függ a mindenkori talajállapottól. A bontást végző mikroorganizmusok legaktívabbak 25-40 Co-on  A lebontás sebessége 25 Co alatt fokozatosan csökken. Vízigényük nem nagy, de zavartalanul csak nedves talajban működnek. Erősen savas illetve erősen lúgos környezetben az aktivitás csökken, kedvező a 6-8 pH tartomány.

A szerves anyag lebontását a talajban hosszú évek alatt kialakult mikro flóra végzi, mely jellemző a talajra és klimatikus viszonyokra. A lebontás sebességét, intenzitását az ezt végző mikroorganizmusok felszaporodási üteme, mennyisége határozza meg. A piacon többféle baktériumkészítményt árusítanak a szármaradványok lebomlásának gyorsítására. Ezek olyan baktériumokat tartalmaznak, amelyek a levegő nitrogénjét veszik fel és kötik meg,(N-fixáló baktériumoknak is nevezik). A másik csoport olyan baktériumokat tartalmaz, amelyek a szárban lévő hosszú cellulózmolekulákat bontják fel. Ezekkel a készítményekkel tehát a talajban jelen lévő mikroorganizmusokat szaporítjuk számban és fajösszetételben Úgy kerül összeállításra, hogy sokkal hatékonyabban és gyorsabban működjenek, mint a természetes mikroflóra részei, a használatuk tehát aktívan segít a nagy szártömeg lebontásában. De a kívülről bevitt szervezetek felszaporodására is csak akkor számíthatunk, ha egyúttal kedvező körülményeket biztosítunk számukra.

Összefoglalva:. A szár, és gyökérmaradványok, a szervesanyag legjelentősebb pótlási lehetősége talajaink számára. Áldás mindazok számára, akik ennek a jelentőségét felismerik és kedvező hatásainak – minden vonatkozásban- maximális kihasználására tudatosan készülnek. Ma már rendelkezünk a szár felaprításához, a bedolgozásához, esetleges mulcsos technológiához szükséges eszközökkel. Rendelkezünk különböző készítményekkel, amelyekkel a talaj természetes mikrovilágát kiegészítve a lebomlási folyamatok elősegíthetőek. A rendelkezésre álló eszközök termelési viszonyokhoz adaptált, egymásra épülő, szakszerű alkalmazásával sokat tehetünk a talajvédelem, a talajerő-gazdálkodás területén. 

Dr. Térmeg János
szaktanácsadó