Növekedés- szabályozás

Változások a hormonháztartásban

Az azol hatóanyag jelentős hatással van a növényi növekedésében oly fontos gibberelin hormonra, annak anyagcsere-folyamatát gátolja. 72 g/ha metconazol (1,2 l/ha Caramba) alkalmazása után a repce hajtásaiban mért gibberelin-tartalom(GIB) 28-ról 12 pmol/g értékre csökkent. Ez az érték jól korrelál azzal a további méréssel, melyben a kezelt növények magassága 45%-kal csökkent a kezeletlen kontrollal szemben. A metconazol kezelés hatására a citokininek(CITO) mennyisége is mintegy 20%-kal megnőtt a növényekben, ezzel szemben 20%-kal csökkent az etilén-termelés(ETIL). Az auxin-idol-ecetsav(IES) ill. az abszciszinsav(ABSZ) termelésében nem volt jelentős változás.

Az őszi kezelés hatására  a redukált gibberelin termelés megakadályozza a repce túlnövését. A növények kompaktabbak maradnak, így lényegesen nagyobb eséllyel viselik el a tél viszontagságait, a kifagyás és a szárazság okozta kipusztulás jelentősen csökken. A "visszafogott" növekedés hatására a növény által termelt asszimilátumok  jelentősebb részben a gyökérzetbe  kerülnek. A gyökérzetben felhalmozott tápanyag mennyisége és a korai, tavaszi fejlődés intenzitása szoros összefüggésben állnak egymással.

A tavaszi kezelés szintén a gibberelin-termelés csökkentését és ezáltal a hajtáscsúcs növekedésének visszafogását okozza, de a repce optimális fejlődésének alakításában más folyamatok veszik át irányítást. A kezelés hatására ismét több asszimilátum kerül a gyökérzetbe, ezáltal a mind a gyökerek hossza, mind felületük nagysága növekszik. Ebből adódóan  egyrészt jelentősen javul a víz- és tápanyag-hasznosítás, másrészt a növény erőteljesebben ¿kapaszkodik¿ a talajban megelőzendő ezzel az állomány nem kívánatos, későbbi megdőlését.

A citokininek elsősorban a gyökerekben képződnek és innen jutnak el a földfeletti hajtásokba. A gyökértömeg növekedésével ezért együttjár a hajtásokba eljutó citokinin mennyiségének a növekedése is. Ez a változás együtt a csökkent gibberelin mennyiséggel a főhajtás apikális dominanciájának megtöréséhez vezet. Az oldalhajtások számának növekedése lesz az előbb leírt hormonális változások szemmel is látható hatása. Az oldalhajtások száma pedig alapvetően befolyásolja a termés nagyságát, hiszen akkor számíthatunk jó termésre, ha az állományt erőteljesen fejlett, sok oldalhajtással rendelkező egyedi növények alkotják. Az oldalhajtásokon képződik ugyanis a teljes termés 60-70%-a. A csökkenést etiléntermelés összhangban a magasabb citokinin-tartalommal és a megnövekedett számú oldalhajtással tovább javítja az asszimilációs teljesítményt.  

A gyökérzetre gyakorolt hatások

Az őszi kezelés hatására bekövetkező szárrövidítés és az erőteljes klorofilképződés (zöld színhatás) a termelő szemével nézve is azonnal felismerhető. A változások jelentős része azonban a föld alatt játszódik le: növekszik a gyökérzet hossza és ezzel együtt az össztömege is. Ez a növekedés a raktározó- és hajszálgyökerek esetében is már az ősz folyamán mérhetővé válik. Hasonlóan nagy jelentőségű a tavaszi kezelés hatása a gyökérzetre: jobb vitalitás, nagyobb gyökértömeg, jobb tápanyag- és vízhasznosítás jellemzi a kezelt állományokat.

Az őszi kezelésben részesült állományok a tavasz folyamán nagyobb gyökértömeggel rendelkeznek, a megnagyobbodott főgyökér tartalékaiból indul meg az erőteljesebb regenerálódás, a több tartaléknak köszönhetően pedig ezek az állományok lényegesebben jobban tűrik az időjárás okozta stresszhelyzeteket. A jobb tápanyag- és vízhasznosulás következtében nagyobb számban képződnek oldalhajtás-kezdemények és a becők is erőteljesebb növekedést mutatnak. Összességében mind a föld alatt mind a föld felett egy erőteljesebb növényszerkezet alakul ki, ami egyrészt növeli a többlettermés kialakulásának lehetőségét, másrészt csökkenti a stresszhelyzetek által okozott terméscsökkenés valószínűségét.

A kezelések időzítése, hatásai

A fent vázolt hatások elérésére akkor van a legtöbb lehetőségünk, ha az őszi kezelést a növények 4-6 leveles állapotában végezzük el, 0,5-1,5 l/ha dózissal. Természetesen a kijuttatandó mennyiség függ az adott fajta vagy hibrid növekedési erélyétől, az állomány általános fejlettségétől és a prognosztizálható későbbi időjárási körülményektől. Igen korán vetett hibridek  esetében javasolható az őszi mennyiség  megosztva történő kijuttatása.

Az őszi kezelés legfőbb hatásai:

• szárrövidítés, télállóság javítása
• a gyökérzet megerősítése
• a stressztűrőképesség növelése
• az oldalhajtásokat létrehozó rügyek kialakulásának serkentése
• védelem gombabetegségekkel szemben

Az őszi kezelés hatásának fokozására mindenképpen javasolt a tavaszi kezelés elvégzése is az állomány 30-40 cm-es magasságánál 0,5-1,0 l/ha dózissal.

A tavaszi növekedésszabályozást az állomány 30-40 cm magasságánál célszerű elvégezni 0,5-1,5 l/ha dózissal, a kijuttatás kombinálható más növényvédelmi - rovarölőszeres vagy gyomirtó - kezelésekkel. A dózis pontos mértékét a fajta állóképessége ill. az állomány sűrűsége határozza meg.  A tavaszi kezelés hatékonysága leginkább a kifejezetten dús, buja állományokban  érzékelhető. Tartós tavaszi szárazság esetén ne alkalmazzuk a regulátorokat!

Az tavaszi kezelés legfőbb hatásai:

• a főszár rövidítésével és erősítésével az állóképesség javítása
• a megdőlés veszélyének csökkentése
• a virágzás szinkronizálása
• az érés szinkronizálása
• a betakaríthatóság javítása, a betakarítási idő csökkentése

Amennyiben a termesztés során csak egy kezelést tervezünk be,  úgy az mindenféleképpen az őszi legyen!