Tápanyagellátás

Meszezés

 

A repce a talajokkal szemben legigényesebb kultúrák közé tartozik. Kis vetőmagmérete miatt különösen fontos a finommorzsás talajszerkezet. A megfelelő mész-ellátottság nem csak a talajszerkezet és talajélet szempontjából meghatározó hanem a növény tápanyagellátást is jelentősen befolyásolja. A repce a meszezésre  a termésnövekedés mellett magasabb olajtartalommal is reagál.

 

A mész szerepe a talajokban:

 

• a pH érték szabályozása
• a talajszerkezet stabilitásának javítása, megőrzése
• a talajélet, mikrobiális tevékenység fenntartása

 

A repceterületek meszezésének irányelvei:

 

• a repce számára a 6-7 közötti talaj pH kívánatos. Agyagos homoktalajokon pH 6, homokos vályog esetén pH 6,5 , vályogtalajok esetén pH 7 a kívánatos érték
• amennyiben az optimális tartományban található a pH, úgy 1,2-1,7 to/ha CaO  fenntartó meszezés elegendő
• a meszezés végrehajtásának legkedvezőbb időpontja az elővetemény tarlójára történő kijuttatás és sekély bedolgozás
• mésztartalmű műtrágyák alkalmazása csökkenti a repce gyökérgolyvás fertőzésének kialakulását. A magasabb pH-érték csökkenti a gyökérgolyva fertőzést

 

Alaptrágyázás

 

A repce meghálálja a magas szintű, kiegyensúlyozott tápanyagellátást, mivel közel háromszor annyi tápanyagot vesz fel a talajból mint a gabonafélék. Az alábbi táblázat tartalmazza a repcetalajok optimális tápanyagszintjeit:

 

 

	talajtípus	tápanyag-tartalom, mg/100 g talaj
foszfát	valamennyi	10-20
	könnyű	8-15
kálium	közepes	10-20
	nehéz	15-25
	könnyű	7-10
magnézium	közepes	10-20
	nehéz	10-20

 

 

Foszfát

Az őszi foszfáttrágyázás elősegíti a gyökérképződést, növeli a növények télállóságát. Javítja a betegségekkel szembeni ellenállóképességet valamint a tavaszi vegetációs indulást.

7 pH feletti talajokon vízoldékony P-műtrágyákat célszerű alkalmazni.

 

Kálium

A kálium erősíti a szöveteket és szabályozza a sóháztartást, ezáltal javítja az állóképességet és betegség-ellenállóságot. A megfelelő K-ellátottság meghatározó hatással bír a termésstabilitásra mivel emeli a becőnként magszámot, az ezermagtömeget és az olajtartalmat.

 

Jellemzően elegendő a vetés előtti egyszeri kijuttatás. Könnyű ill. alacsony agyagtartalmú talajokon, ahol a K₂O-szükséglet hektáronként meghaladja a 240 kg-ot, célszerű őszi és tavaszi kijuttatásban megosztani a mennyiséget.

 

Magnézium

A megfelelő szintű magnézium-ellátottság biztosítja a termés szempontjából fontos zöld levélszín kialakítását. Amennyiben a meszezés vagy a K-műtrágyázás során magnézium-tartalmú   műtrágyát használunk, nincs szükség pótlólagos Mg kijuttatásra.

 

• jó kultúrállapotú talajok esetén célszerű az őszi kijuttatás
• könnyű talajokon vízoldékony Mg-formák tavaszi kijuttatása lehetséges
• akut hiány esetén levéltrágya - pl. keserűsó - felhasználása enyhítheti a hiányt

 

Az alaptrágyázás során kijuttatandó tápanyag mennyiség meghatározásánál elsősorban a mag által felvett mennyiségből kell kiindulni, mivel a repceszalma a betakarítás után a földön marad.

 

 

	tápanyagfelhasználás	4 to/ha termés esetén
		felhasználás(kg/ha)
Tápanyag	mag	szalma	összesen
P2O5	72	24	96
K2O	40	160	200
MgO	20	28	48

 

Egy 4 tonnás repceterméshez tehát a következő alaptrágyázás javasolt:

 

 

		műtrágyázás, kg/ha
a talaj ellátottsága	P2O5	K2O		MgO
		homok, agyagos homok	homokos vályog, agyag
nagyon alacsony	130	140	175	80
Alacsony	130	140	175	50
Megfelelő	70	100	100	20
Magas	35	50	50	0
nagyon magas	0	0	0	0

 

Az elővetemény szalmájából a szántóföldön maradó rész tápanyagtartalmát természetesen az össz-tápanyagmérlegben figyelembe kell venni.

 

Kén

 

A károsanyagok kibocsátására vonatkozó törvényi előírások szigorodásával, a szénnel üzemelő erőművek visszaszorulásával jelentősen lecsökkent az atmoszférából a talajainkba jutó kén mennyisége, számítások szerint ez ma már nem több mint 5-15 kg/ha/év. Tekintettel azonban a hozamok általános növekedésére valamint az egyoldalú - számottevő S hatóanyagot nem tartalmazó - műtrágyázásra, a jövőben lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani e tápanyagra.

A kén számos módon befolyásolja a növények fehérje-, zsír- és szénhidrát-szintézisét, különösen az olajosmagvú és fehérje növényeknél, melyekről közismert, hogy jelentős S-igényűek. A növény által SO₄-formában felvett kén a cisztein és metionin aminósavak felépítésében vesz részt. A megfelelő S-ellátottság biztosítja a nitrogén hasznosulását az anyagcsere folyamatokban, ugyanis a nitrátok amidokká ill. aminósavakká történő átalakulását kéntartalmú enzimek irányítják. Ezen kívül a fontos szerepet tölt be a kén a kloroplasztok és klorofill felépítésében. Egyes - az anyagcsere folyamatokban felszabaduló - nehézfém szennyeződések megkötését és méregtelenítését is jellemzően kéntartalmú vegyületek  biztosítják.

A  repce jelentős S-igénye egyrészt fehérjenövény jellegéből, másrészt a Brassica fajokra jellemző magas glükozinolát-tartalmából adódik. A glükozinolátok, mind másodlagos beltartalmi anyagok  szulfát-S tárolására alkalmasak, így a növény ezekből tudja fedezni az anyagcsere-folyamataihoz szükséges ként. A 00-repcék nemesítésével és elterjedésével viszont jelentősen csökkent a növényekben a glükozinolát-tartalom, így a modern fajták lényegesen érzékenyebben reagálnák a kénhiányra, mint a régebbi 0-fajták.

 

Kénhiányra hajlamosító körülmények

 

A termőhely és talajadottságok:

• ipari létesítményektől távol, számottevő S-utánpótlás nélkül az atmoszférából
• könnyű talajok ( kimosódás veszélye)
• humuszban szegény talajok
• talajvízszint nagyon mélyen található (nincs szulfátutánpótlás talajvíz emelkedésekor)
• talajtömörödés, egyéb a gyökérfejlődést gátló tényező

 

Növénytermesztés körülményei:

• magas kénigényű növények a vetésforgóban
• magas termésszint
• szervestrágyázás hiánya, egyoldalú műtrágyázás

 

A kénhiány megállapítása  az állományok egyszerű szemrevételezésével általában nehézségekbe ütközik, mivel a S-hiány tünetei nem egyértelműek az egyes fejlődési szakaszokban.

 

Kezdeti fejlődésben

• A fiatal levelek kivilágosodnak, világoszöldek, elsősorban a levélszélen, a belső területek ill. a levélerek tovább tartják sötétzöld színüket
• csökkent biomasszatermelés, levélátmérő kisebb, levélnyelek keskenyebbek
•  a levelek merevek és deformáltak 

 

Szárbainduláskor

• a fiatal levelek márványozottak (idősebb levek márványozottsága Mg-hiányra utal)
• levéldeformációk: kicsi, keskeny levelek, a levélszél befelé csavarodik, a fiatal levelek ?kanálalakú? elváltozása
• a levelek fonákán antociános elszíneződések (P-hiánnyal összetéveszthető)
• csökkent növekedési erély, levélben szegény "elseprűsödő" növények

 

Virágzáskor

• virágzás késve, elhúzódva indul meg: "zöld szigetek" az állományokban
• kisebb sziromlevelek, melyek akár teljesen fehérre is kivilágosodnak

 

Éréskor

• a becők száma és nagysága lecsökken, alacsony magszám a becőkben
• a becők fala "sápadt" zöld
• a becők antociános elszíneződése

 

 

A S-utánpótlás szintjének meghatározása, a kijuttatás módja és ideje

 

A repce levélanalíziséből könnyen meghatározható az adott állomány S-ellátottságának szintje. Külföldi, elsősorban németországi vizsgálati eredmények alapján elmondhatjuk, hogy 0,56-0,65% S-tartalom esetén jó ellátottságról beszélünk, míg 0,36% és 0,55% között látens, 0,35% alatt akut S-hiány alakul ki.

Egy 3,5 tonnás repce betakarításakor kb. 20 kg/ha S-t vonunk ki a talajból, ugyanakkor a teljes vegetáció alatt az állomány által felvett S mennyisége eléri az 50-70 kg/ha mértéket. Ha figyelembe vesszük a talajból felvehető kb. 10 kg/ha kén nagyságrendet  (átlagos, 10:1:0,1 C:N:S esetén), valamint az atmoszférikus utánpótlást 10-20 kg/ha értékben, úgy 30-50 kg külső utánpótlás igénye jelenik meg.

A forgalomban lévő szulfáttartalmú műtrágyák között elsősorban azok ha-költsége alapján célszerű választani, mert hatásukban egyébként nincs számottevő különbség.

A szulfát a nitráthoz hasonlóan könnyen kimosódik a talajainkból, ezért nem célszerű azt ősszel kijuttatni. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha az első, lehetőleg minél korábbi tavaszi N-trágyázással egybekötve gondoskodunk a kén kijuttatásáról is.

Lombtrágyázással történő kijuttatása jellemzően nem elég hatékony ilyen nagyságrendű tápanyag kijuttatására, a hiánytünetek megjelenésekor (pl. virágzásban) történő kezelés csak részben tudja pótolni a tápanyaghiányt.

 

Összegzésként elmondhatjuk, hogy:

• az elmúlt évtizedek műtrágyázási szokásai valamint a környezetvédelmi előírások szigorodása miatt napjainkban bárhol kialakulhatnak S-hiányos területek
•  a 00-repcék térhódításával jelentősen lecsökkent a repcék glükozinolát-tartalma, így a növényben tárolható S nagységrendje is
• a kén jelentős mértékben meghatározza a N-hasznosulás mértékét, kénhiány következtében a repcében  bekövetkező terméscsökkenés nagysága eléri a 10%-ot
• 30-50 kg/ha kén kora tavaszi kijuttatása megnyugtatóan biztosítja az repceállományok tápanyagigényét, a tápanyagutánpólásnak a repcetermesztés állandó, elhagyhatatlan technológiai elemei közé kell emelni
• kén műtrágyázás hatására emelkedik a betakarított termés glükozinolát-tartalma          (+ 4-7 µmol/g mértékben), ezért már a fajtaválasztás során törekedni kell azon fajták és hibridek okszerű kiválasztására, amelyek egy intenzív, a kénműtrágyázást is magában foglaló technológia alkalmazása esetén sem reagálnak a kereskedelmi szerződésekben rögzített max. 25 µmol/g határtérték átlépésével

 

Nitrogén-ellátás

 

A nitrogén a növényi fejlődés motorja, gyakorlati szempontból a legfontosabb tápanyag. A nitrogén-adag nagysága igazodjon a termőhely, a növényi fejlődés és az adott fajta igényeihez. A szükséges tavaszi N-mennyiség meghatározásánál mindig figyelembe kell venni a talajban felvehető mennyiséget (N-_min) is. Alapmodell a számításnál, hogy 1 to elvárt terméshez 60 kg N szükséges.

 

• a N mennyiségén túl annak időbeli kijuttatása és elosztása meghatározó
• a terméselvárást reálisan határozzuk meg, hogy elkerüljük a gazdaságtalan túladagolást
• magas terméselvárásnál ill. hibridek esetenként javasolható a kalkulált N-adag 20 kg-os növelése

 

Őszi N-trágyázás

 

A repce optimális őszi fejlődéséhez hektáronként 50-60 kg N-t igényel. Ennek ellenére a jó állapotú talajokon, időben történő vetés után, rendben fejlődő állományoknál nincs szükség N-kijuttatásra. A repce mellékgyökereivel nagyon jól tudja hasznosítani ősszel a talaj N-készleteit. Vegyük figyelembe, hogy a N jobban hat a szár feletti részekre, mint a gyökérre. A túlzott őszi N-kínálat egyenes következményei a nemkívánatos szárbaindulás, gyengébb télállóság, fokozottabb rovarkártétel.

 

• alapvetően őszi N-műtrágyázásra csak a gyengén fejlett állományok, nagyon későn elvégzett vetések esetén van szükség
• egy max. 40 kg/ha mértékű kijuttatás a sekély, gyenge tápanyagtároló-képességű talajokon indokolttá válhat

 

Tavaszi N-trágyázás

 

A repce jelentős N-igénye nagyon korán jelentkezik, a tavasszal robbanásszerűen meginduló növényi fejlődés jelentős N-mennyiséget igényel. Kora tavasszal ugyanakkor a hideg talajok N-szolgáltató képessége még erősen korlátozott, így szükséges a külső tápanyag-pótlás. Míg az igény alatti, alacsony N-adagok alacsony termést eredményeznek, ugyanakkor a túlzott ellátást is kerülni kell, mert ilyen esetben a nemkívánatos vegetatív növekedés, gyenge állóképesség és fokozottabb betegségfogékonyság jelentkezik.

 

• a tavaszi N-mennyiséget 2-3 adagban célszerű kijuttatni, hogy a vegetációs periódushoz illeszkedjen a tápanyagellátás
• általában az 1. adaggal a teljes mennyiség 2/3-a kerüljön kijuttatásra, a fennmaradó rész a második és harmadik menetben kerüljön  ki (lehetséges ettől eltérés az állomány fejlődésétől függően)
• hideg, nehéz talajokon is az első adaggal kerüljön ki a N döntő mennyisége
• könnyű talajokon a kimosódás elkerülése miatt az 1. adag a 90 kg-ot ne haladja meg
• az 1. adagot korán, hómentes járható talajra kell kijuttatni

 

Az 1. N-adag

 

A vegetáció kezdetén kijuttatott N-célja a gyökér- és levélképletek, a termőrügy kezdemények regenerációjának elősegítése. Ezenkívül olyan fehérjék is beépítésre és eltárolásra kerülnek, melyek a későbbi termőképletek létrehozásában vesznek részt.

Az 1. adag nagyságát az állomány állapota és a talaj N-készlete határozza meg. Ezt a mennyiséget a mindenkori körülmények határozzák meg, általában 80-120 kg/ha N kijuttatása javasolt.

 

erőteljesen fejlett állományok esetén:

• a növények erőteljes levélzettel (10-12 levél/növény) rendelkeznek, a tél folyamán csak néhány levelet veszítettek el
• ezek az állományok még jelentős N-tartalékokkal rendelkeznek, így ezek első műtrágyázása későbbre halasztható
• ezzel megakadályozható a túl korai szárbaindulás és a túlzott vegetatív fejlődés
•  az 1. N-adagot csökkentsük a teljes N-igény 30-40%-ára, a gyakorlatban ez 60-80 kg/ha N

 

gyenge fejlettségű állományok esetén:

• a tél végén gyenge állapotot mutató állományok túlzott N-ellátása elkerülendő, hogy megakadályozzuk az idő előtti szárbaindulást
• ezekben az állományokban először a gyökérzet, az oldalhajtások valamint a  virágok létrehozásáért felelős  termőképletek fejlődését kell megalapozni
• a teljes N-mennyiség 50%-át, mintegy 100 kg N/ha-t javasolt kijuttatni

 

megfelelő, jó fejlettségű állományok esetén:

• a növények jól átteleltek, levélzetük is megfelelő
• cél a magas terméselváráshoz szükséges N kijuttatása
• a teljes mennyiség 60%-ának kijuttatása biztosítja, hogy a már meglévő termőképlet kezdemények biztosan fejlődjenek
•  mintegy 120 kg N/ha kijuttatása célszerű

 

Az 1. adag nagyságát még a következő tényezők módosíthatják:

• 4 to/ha feletti terméselvárás                           + 20 kg N/ha
• hideg, lassú tápanyagfeltáródású talajok         + 20 kg N/ha
• 3 to/ha alatti terméselvárás                            - 20 kg N/ha

 

2. N-adag

 

Meghatározza a becőképződést ill. megakadályozza az oldalhajtások számának csökkenését, továbbá biztosítja a legintenzívebb fejlődési fázis tápanyagigényét.

 

• 3-4 héttel az 1. adag után, a szárbaindulás kezdetén kerüljön kijuttatásra
• adagja általában 60-80 kg N/ha, de az 1. adag meghatározásánál  alkalmazott stratégiát figyelembe kell venni

 

3. N-adag (virágzásban)

 

A becőtermékenyülést javítja ill. megakadályozza a virágok és becők "elrúgását". Ezenkívül biztosítja az optimális magfejlődést és lehetővé teszi a magas olajtartalom kialakulását. A virágzáskori N-trágyázás általában csak a  magas terméselvárású állományokban gazdaságos.

 

• a biztos és gyors hatás érdekében folyékony N-t kell használni
• a virágzás előtt kijuttatott 10-15 kg N/ha kedvező hatással van a hozamra
• más növényvédelmi kezelésekkel jól kombinálható

 

Miroelemek

 

Magas termések eléréséhez a repcében is nélkülözhetetlen a mikroelem megfelelő szintű jelenléte, ezek közül is különösen fontos szerep jut a bórnak és a mangánnak. Hozzáférhetőségüket jelentősen befolyásolj a talaj pH értéke, pótlásuk más növényvédelmi kezelésekkel együtt, kombinációban jól megoldható.

 

Bór

 

A repce más fajokkal összevetve jelentős - 200-400 g/ha - bór-igénnyel rendelkezik, leginkább a virágkezdemények kialakulása és a magképződés közötti időszakban.  A bór leginkább a sejtek növekedésére és a termésképződésre van hatással. Látens hiánya esetén a gyökér közepe barnásan elszíneződik, magával hordozva az elégtelen virágzati és termésfejlődés veszélyét.

 

• a bór könnyen kimosódik a talajokból, különösen a könnyű talajokon ügyeljünk a megfelelő ellátottságra, szárazság esetén 30%-kal növeljük a bór-adagot
• speciális bórtrágyát kell használni, ezek lehetnek bórtartalmú szilárd műtrágyák és folyékonyak egyaránt
• a bórtrágyázás javasolt időpontja tavasszal, a vegetáció beindulásának kezdetén van
• általában 200-300 g/ha biztosítja a repce optimális fejlődését
• akut hiány esetén levéltrágyaként is szóba jöhet
• a folyékony bórtrágyázás jól kombinálható más (regulátor, rovarölő) növényvédelmi kezelésekkel

 

Mangán és cink

 

• magas pH-jú talajokon vagy szárazság esetén akadozhat a növények Mn és Zn ellátása
• szükség esetén levéltrágyázással kezelhető a hiányuk
• más növényvédelmi kezelésekkel együtt kijuttathatók

 

Réz

 

• részhiány elsősorban az erősen átszellőzött homoktalajokon, valamint a könnyű, humusztartalmú termőhelyeken alakulhat ki
• minél magasabb a pH érték, annál nehezebb a növény számára a réz felvétele
• szilárd formában történő kijuttatása javasolt
• akut hiány esetén levéltrágyázás is eredményes

 

 

Molibdén

• hiány ritkán jelentkezik, mivel magas termés esetén is csupán 5-20 g a hektáronként felvett mennyisége
• hiánya savanyú talajokon magas nitrát-trágyázás esetén jelentkezhet
• a magasabb pH érték javítja a molibdén felvételét, megfelelő meszezéssel tehát kezelhető
• szilárd műtrágyaként kijuttatva 0,5-1,0 kg/ha a dózisa
•  levéltrágyaként 100 g/ha juttatható ki

Jelenlegi információink szerint a vas-, cink- és klór-ellátás talajainkban biztosított.