Tárolás

A repcét  gyakran emlegetik az első árbevételt hozó árunövénynek. Ennek okát nem csak a korai, júniusi betakarításban kell keresnünk, hanem a repcéhez kapcsolódó kereskedelmi gyakorlatban is. A repce ugyanis már hosszú-hosszú évek óta szinte az egyetlen olyan áru, melynek gyors értékesítése nem okoz nehézséget,  a felvásárlók  igyekeznek a szerződéskötést követően  igen rövid időn belül átvenni a terményt és kifizetni az ellenértéket. Számos előnnyel jár ez a bevett gyakorlat a nehéz pénzügyi helyzetű termelők számára, de egyúttal azt is jelenti, hogy nincs túl sok lehetőség egy későbbi, kedvezőbb piaci helyzetben magasabb áron történő értékesítésre. Márpedig ilyen esetek repcében éppúgy előfordulnak, mint más árunövényeknél.

A repce ma már éppúgy a humán táplálkozásban, az állati takarmányozásban és ipari alapanyagként is számottevő nyersanyag. Ez a széleskörű felhasználhatóság is megköveteli - a kedvezőbb értékesíthetőség lehetőségén túl - hogy a betakarítás után szakszerűen tároljuk a repcét, megakadályozva  az esetleges minőségi romlást és mennyiségi veszteséget.

A repce jellemzői

A repce a gabonához hasonlóan még "él" a betakarítás után, kapcsolatban, cserefolyamatokban áll környezetével. A repce lélegzik, nedvességet ad át a levegőnek. Magas zsír(lipid)-tartalmának köszönhetően kevesebb víz megkötésére képes, mint a gabonafélék. A biztonságos, hosszú távú tárolás előfeltételeként számontartott nedvességtartalom nemzetközi felső határa 7%, szemben a gabonák 14 %-ával.

A repcemagban a nedvesség - szemben a gabonával -  egyenetlenül helyezkedik el, erős ingadozásokat mutat és a lipidtartalma miatt ezt az erős ingadozást szinte lehetetlen kiegyenlíteni. A nedvesség elsősorban a héjon keresztül hagyja el a magot. A tárolás során anyagcsere-folyamatok zajlanak le a repcében, meleg hatására megindul a lipidek lebomlása. Ezt a folyamatot a gabonához hasonlóan 3 tényező befolyásolja: a nedvességtartalom, a hőmérséklet és az eltelt idő. A repce esetében sem szabad  lebecsülni a keverékesség tényezőt, mert az árunak ezen része mindig magasabb nedvességtartalmú, mint a repce maga, ezért a mikroorganizmusok mintegy 10-szer - 100-szor nagyobb számban települnek be a hulladék részekre. A szárazanyag-tartalomra vetített légzésből adódó veszteség a gabonánál ismert veszteségek 70%-ra tehető, a légzés során felszabaduló hő viszont 33%-kal magasabb. A betárolt repcét gyakran támadják meg atkák, elsősorban a már említett tényezők: nedvesség, hőmérséklet és idő függvényében.

Összességében kijelenthető, hogy a repce a fenti tulajdonságok, a beltartalmi összetevői (lipidek) és más jellemzői, mint például a penészgomba-fertőzéssel szembeni fogékonysága miatt nagyobb veszélynek van kitéve a tárolás során, mint a gabona.

A betakarítás körülményei

Átlagos időjárási viszonyok között a betakarított repce nedvességtartalma F_R= 7-12%, a hőmérséklet pedig a helyi viszonyoktól függően _R= 20-30 oC. Az 1. ábrából jól látható, hogy 9%-nál magasabb nedvességtartalom esetén a melegedés biztosan bekövetkezik. A repce esetében  akkor biztosított a termény hosszú távú, egészséges tárolhatósága ha adott egy 7%-nál nem magasabb nedvességtartalom (65%-os páratartalomból kiindulva) és a repce hőmérséklete  ?_R= 15 oC-ot nem haladja meg, a keverékesség pedig ne haladja meg az 1%-ot. Magasabb értékek esetén fokozódik a légzési aktivitás, megjelennek az atkák és megindul a rothadás, ezek a folyamatok pedig erősen lecsökkentik a tárolhatóság időtartamát.

Amennyiben komolyan vesszük a fenti tényezőket, és a repce minőségének megőrzése érdekében pedig ez feltétlenül tanácsos, úgy nagy körültekintéssel kell eljárnunk a tárolás során, különös tekintettel a raktár tisztaságára. A betárolás előtt és a tárolás alatt is biztosítani kell a folyamatos tisztaságot. Csak így biztosítható a szakszerű és egészséges tárolás, amelynek feltételeit az EU 93/43 (1997.07.19.) számú higiéniai irányelve is szabályozza.

1. ábra

2.ábra

Az 1. és 2. ábrákból is kitűnik, hogy csak akkor teljesen biztonságos a repcetárolás, ha a termény nedvességtartalma  max. F_R= 7 % és hőmérséklete max. ?= 12 oC. Ezeket az értékeket, különös tekintettel a hőmérsékletre sokszor csak hűtött levegős szárítással lehetne biztosítani. A hagyományos, külső levegős szárítást nem kell teljesen elvetni, bár a nyári melegben  az alacsony hőmérsékleti célt nem fogjuk tudni elérni ezzel a módszerrel, ezért csak rövid ideig tartó, átmeneti tárolásra szabad berendezkedni. Gyakorlati tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a rizikómentes tárolás hossza a hőmérséklet és a nedvességtartalom függvényében az alábbiak szerint változik:

A repce későbbi sorsától függetlenül - feldolgozás vagy tárolás - célszerű a betakarított áru előtisztítása. Ezzel az eljárással eltávolíthatóak a repcénél magasabb nedvességtartalmú szennyeződések, amelyeken egyébként 100-nál is többször annyi mikroorganizmus telepedhet meg, mint magán a repce magon. Az előtisztítás pozitív hatásai egyértelműen jelentkeznek a későbbi tárolás során. Célszerű az előtisztításnál 4-5 mm-es ill. 3-3,5 mm-es körrostát és egy 1,25 mm-es résrostát alkalmazni.

Szárítás

A betakarított repce biztonságos tárolásának legjobb útja a szárítással történő nedvességtartalom csökkentés, melyre a meleg- ill. a hideglevegős szárítás egyaránt alkalmazható. A szárítás során a beáramló levegő mennyiségét a repcéhez kell beállítani, gabonabeállításnál ugyanis túl nagy lenne a légáramlat okozta veszteség. A 7%-ra beállított érték esetén ugyan a szárítóból történő kilépés után valamennyit visszanedvesedhet az áru, de további szellőztetéssel nagy biztonsággal beállítható a 7-7,5% nedvességtartalom. Ha túlzottan nedves lenne a bejövő áru, vegyük figyelembe, hogy 1 szárítási folyamatban 60-65 oC-os levegőhőmérséklet mellett a minőség megőrzése érdekében max. 6% nedvességtartalom vonható el. 

A hideglevegős, padlós szárítás akkor alkalmazható, ha viszonylag kisebb mennyiségű ill. viszonylag alacsonyabb nedvességtartalmú tételről van szó. Ennek a szárítási módnak a kialakítás viszonylag időigényes és nem minden esetben hozza meg a várt eredményt. Alkalmazása során az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

• a repce nedvességtartalma nem haladhatja meg a 11%-ot
• a levegőcsere mértéke R= 75 m³/m³ h
• reatív páratartalom 50% = ? =65%
• a garmada max. magassága 10% nedvességtartalom alatt 4 m, egyébként 2 m
• szárítócsatornák távolsága egymástól 1-2 m
• a szárítócsatorna max. hossza 17 m, kúpos csatornakialakítás esetén 12 m
• a levegő kilépési felülete a csatorna palástjának 10-20%-a
• homogén garmadakialakítás, a padlózóna és a garmada felsőbb része között kialakuló    nedvességtartalom- és hőmérséklet-különbség figyelembe vétele
• folyamatos raktárszellőztetés
• napi 0,5% nedvességelvonás lehetséges

Utókezelés, hőmérséklet ellenőrzés

A további tárolás során olyan utókezelési módokat kell alkalmazni, melyek lehetővé teszik az áru többhavi  tárolását is. Mindenekelőtt a garmada folyamatos átszellőztetését kell biztosítani légköri levegővel vagy hűtött levegővel. Alapszabályként alkalmazhatjuk a gabonánál ismert számokat, azaz ha a levegő legalább 7 fokkal alacsonyabb hőmérsékletű mind a repce, az átszellőztetés nyugodtan végezhető. Vegyük figyelembe, hogy a repcében keletkező légellenállás jóval nagyobb, mint a gabonákban, ezért  a szellőzőmotorok túlterhelésére ügyelni kell. A tárolás ellenőrzésének legjobb módja a hőmérséklet alakulásának nyomonkövetése. Az emelkedő hőmérséklet biztos jele annak, hogy olyan anyagcsere-folyamatok indultak el, amelyek a termény megromlásához, a minőség csökkenéséhez vezetnek. A repce hőmérsékletének alakulásától függően az alábbi rendszerességű hőmérséklet-ellenőrzések ajánlatosak:

?_R < 12 oC             1-szer hetente

?_R= 12,1-16 oC     2-szer hetente

?_R= 16,1-18 oC     3-szor hetente

?_R >18 oC              naponta