Jelenlegi hely

A kukorica tenyészideje a különböző termesztési feltételek tükrében

A kukorica hibridek a sok-sok jellemző tulajdonság mellett
egymástól az éréshez szükséges időtartam hosszában is jelentősen
különböznek. Az adott termőhelyen alkalmazható tenyészidőt az aktív
hőösszeg határozza meg. Az északi országokban aránylag szűk az eltérő
tenyészidejű hibridek választéka. Minél délebbre megyünk, a választékunk
egyre bővülhet. A Magyarországon a kukorica termőhelyek adottságai
alapján a FAO 100-tól FAO 600-ig terjedően vethetünk hibrideket. A
tenyészidő használat azonban számos megfontolást rejt magában.

Ha áttekintjük, hogy az elmúlt hét évtizedben miként változott a
termesztett hibridjeink tenyészideje, érdekes tanulságokat szűrhetünk le
(Berkó J., Horváth J. 1993).
Az adatok szerint 1938 és 1960 között a
FAO 300 és FAO 400-as hibridek határozták meg a termesztés volumenét, a
FAO 500-as hibridek aránya jellemzően 15-17% körüli vagy az alatti
volt. A FAO 200 hibridek gyakorlatilag ismeretlenek voltak.
Az
1960-as évek elejétől ugrásszerűen megnőtt a FAO 500 - FAO 600-as
hibridek aránya, köszönhetően az első magyar beltenyésztéses hibrid
megszületésének és annak, hogy a termelők a hosszabb tenyészidőben a
nagyobb termés ígéretét látták és tapasztalták meg.
A hosszabb
tenyészidő miatti nagyobb szemnedvesség tartalom az akkori energiaárak
miatt nem jelentett lényeges termelési költségnövekedést, így valójában
senki sem foglalkozott azzal, hogy milyen nedvességű kukoricát kellett
megszárítani. A késői hibridek vetésterülete a szárításra fordított
energiaárak növekedésével gyorsan csökkent. A késői hibridek
termesztésének kockázatát a cső fuzáriumos megbetegedés is növelte.
Miután egyértelműen kimutatható volt, hogy a sertéstelepek
állategészségügyi gondjai a késői kukoricák szemtermését károsító
fuzárium gombák által termelt toxinokkal függnek össze, a hosszú
tenyészidejű (FAO 600) vagy annál későbbiek gyakorlatilag elvesztették
jelentőségüket.
Különös módon a hetvenes és nyolcvanas években a
korai és középkorai hibridek aránya nem változott. Az eltűnő FAO 600-as
és a fokozatosan csökkenő FAO 500-as hibridek helyét a FAO 200-as
hibridek foglalták el. Az 1975-1987–ig terjedő időszakban pedig az igen
korai hibridek aránya megtöbbszöröződött.
Az 1970-től a 90-es
évekig, a termelési rendszereknek köszönhetően a kukoricatermesztés
aranykorát élhettük meg. Pontos, táblára lebontott adatok alapján
születtek a hibriddel és az alkalmazandó technológiával kapcsolatos
döntések.
A rendszerváltással bekövetkezett gazdasági változások
leromboltak szinte mindent, ami a kukoricatermesztés magas színvonalát
lehetővé tette. Hosszú, viszontagságos időszak után mondhatjuk, hogy a
kukoricatermesztésnek újra rangja van. A termésátlagaink azt
bizonyítják, hogy elvileg mind a biológiai háttérrel, mind a technológia
szakmai részével a dolgok rendben vannak.
Nem egészen így áll ez a
termesztéshez felhasznált anyagok és a kukorica felvásárlási árával.
Gyakran küzdünk a túltermeléssel, a túltermelésből adódó
kiszolgáltatottsággal. A termesztés feltételeit a rapszodikus időjárás
kiszámíthatatlanná teszi, a műtrágya árának megduplázódása óriási
önköltség-növekedéshez vezet. A kukoricabogár megjelenése a kukorica
monokultúra megszüntetését követeli meg. Arra sem gondolhatunk, hogy a
száraz évek kedvezőtlen hatását öntözéssel csökkentsük, mert hiányzik az
öntözés feltételeinek megteremtéséhez szükséges tőke.

Napjaink kukorica termesztésének gazdaságosságát többek között, a
vetésváltás és a betakarításkori szemnedvesség fogja erősen motiválni.
Mindkettő szorosan kapcsolódik a kukorica tenyészidejéhez.
A
vetésváltást a kukoricabogár megjelenése tette újra aktuálissá, miután
igazolódott, hogy a bogár elleni védekezés egyik hatékony módszere. Ne
feledjük el azt sem, hogy a vetésváltáshoz viszonyítva ugyanolyan
terméseredményt monokultúrában csak nagyobb műtrágyaadagokkal tudunk
elérni. A műtrágyaárak égbeszökkenése után mondhatjuk, hogy már nemcsak a
bogár elleni védelem, hanem a tápanyag visszajuttatás költsége is
indokolttá teszi a vetésváltást.
Könnyű azt mondani, hogy váltsunk
növényt. A magyarországi vetésszerkezetet ismerve nem is olyan egyszerű
ez a kérdés. A vetésváltáskor elsősorban a kukoricával közel azonos
területen termesztett kalászosokra gondolhatunk. Ahhoz, hogy a
kalászosok előveteménye kukorica lehessen, korán betakarítható kukorica
hibridet kell termelnünk. Egyre többször hangzik el az a meghökkentő
kijelentés is, hogy vessünk kukorica után repcét. A kukoricát ebben az
esetben pedig legkésőbb augusztus elején be kellene takarítani!

A szemnedvesség minimum elvárásaiban az elmúlt 20 évben jelentős
változások álltak be. A hetvenes években elfogadott 30%-os
betakarításkori szemnedvesség ma már 18-20% alattinak mondható. Bár a
nemesítés a szárítási költségek mérséklésében hatékonyan tudott
közreműködni a gyors vízleadású hibridek piacra vitelével, napjaink
termesztési gyakorlatát figyelembe véve, a betakarításkori szemnedvesség
a jövedelmezőség szempontjából továbbra is a hibridválasztás fontos
eleme marad.
A különböző tenyészidejű hibridek betakarításkori
szemnedvességének és a termőképességének összehasonlítása végett az 1.
táblázatban 2003-tól kezdődően az MgSzH fajtajelöltek kísérletéből
kigyűjtöttük a standard hibridek adatait. Azért választottuk bemutatásra
a standard hibridek teljesítményét, mert azok ismertek és a
köztermesztésben széles körben használtak. Az adatok tehát nem elvontak,
azok egybevágnak a szántóföldi tapasztalatokkal. A standard hibridek
hosszabb ideig szerepelnek állandó összetételben, cseréjük jól jellemzi a
hibridérték növekedését.

A termőképesség (t/ha) és a betakarítási szemnedvesség (%) adatait
2003-tól 2008-ig tüntettük fel a táblázatban úgy, hogy a FAO 300
éréscsoport standardjainak abszolút értéke mellett a FAO 200 és FAO 400
hibrideknél az eltéréseket adtuk meg.

1. táblázat
Az egyes tenyészidő csoportok standard hibridjeinek termésszintje és a betakarításkori szemnedvesség-tartalom

 

 

Tenyészidő

Kísérleti évek

2003

2004

2005

2006

2007

2008

átlag

Termőképesség t/ha

FAO 200 standard hibridek eltérése a FAO 300 hibridekhez viszonyítva

 

-0,48

 

-1,34

 

-0,81

 

-1,26

 

-0,43

 

-1,51

 

-0,97

FAO 300 standard hibridek átlaga

 

8,48

 

12,40

 

11,89

 

 

12,27

 

5,85

 

12,41

 

10,55

FAO 400 standard hibridek eltérése a FAO 300-hoz viszonyítva

 

-0,09

 

0,00

 

+0,52

 

-0,10

 

+1,16

 

-0,12

 

0,23

Betakarításkori szemnedvesség-tartalom %

FAO 200-as standard hibridek eltérése a FAO 300-hoz viszonyítva

 

-1,4

 

 

-1,29

 

 

-1,89

 

 

-1,51

 

-0,7

 

 

0,08

 

 

-1,11

FAO 300-as hibridek standard szemnedvessége %

 

15,97

 

21,96

 

 

21,78

 

 

17,78

 

 

15,39

 

 

15,36

 

 

18,04

FAO 400-as hibridek szemnedvessége a FAO 300-hoz viszonyítva

 

+2,26

 

 

+1,61

 

 

+2,42

 

 

+2,66

 

 

+1,46

 

 

+1,2

 

 

+1,94

Forrás: Az MgSzH kukorica fajtajelöltekkel végzett kisparcellás kísérleteinek évenként közzétett eredményei.

A standard hibridek adatai alapján a korai és középérésű hibridek
csoportja között termőképességben alig, vízben viszont viszonylag nagy a
különbség. Az igen korai hibridek terméspotenciálja a koraiakhoz
viszonyítva jelenleg közel egy tonnával kisebb, de jóval alacsonyabb a
betakarításkori szemnedvességük is.
Torzítja az eredményeket, hogy a
FAO 200-as kísérletek zömmel nem a tipikus korai termőhelyeken voltak
beállítva, és esetenként túlérésben lettek betakarítva.

Az adatok országos átlagot tükröznek. Azonban az egyes termőhelyektől
függően átlagtól jelentős eltérések vannak. Éppen a 2008. év
szolgáltatott erre kiváló példát. A nyugati és északi megyékben a
hosszabb tenyészidejű hibridek szemnedvessége még október végén is 20%
felett volt, ezzel ellentétben, a dél-keleti megyékben a szárazság
következtében a szem víztartalma már szeptember közepére 15% körüli
értékre csökkent. A Gabonakutató Kft. Táplánszentkereszti Kutató
Állomása jól reprezentálja az ország hűvösebb, csapadékosabb
termőhelyeit. A 2. táblázatba az utóbbi öt év (merőben eltérő évjáratok)
szemnedvességi adatait foglaltuk táblázatba, október 15-i betakarítás
alapul véve, éréscsoportonként.

2. táblázat
A betakarításkori szemnedvesség (%) az elmúlt 5 évben október 15.-én Táplánszentkereszten.

 

 

FAO 200

FAO 300

FAO 400

2004

19,6

22,8

24,5

2005

22,3

26,2

28,5

2006

19,3

22,1

26,5

2007

16,3

18,5

21,2

2008

18,0

20,3

25,4


 

A táplánszentkereszti adatok szerint csak az igen korai hibridek
szemnedvesség-tartalma éri el azt az értéket, amit ma kívánatosnak
tartunk a szárítási költségek minimalizálása végett.
 
A
vetőmag-értékesítés becsült számai azt mutatják, hogy ma Magyarországon
szemes kukoricaként alapvetően a FAO 200-400 tenyészidejű hibrideket
termeljük. A silókukorica termesztésben meghatározó a FAO 500 hibridek
aránya, melyek szemesként történő betakarítására akkor kerül sor, amikor
kedvez az időjárás a kései hibrideknek és a gazdaság nem szándékozik a
teljes területről a kukoricát szilázsként hasznosítani.
Az utóbbi
évtizedek termesztési tapasztalata alapján egyértelműen a korai (FAO
300) hibridek termesztése a leggazdaságosabb. A FAO 400-as hibridek
terméselőnye sokszor a szárítási költségek miatt elvész, de kedvező
őszön mégis ezek a hibridek adnak „csúcs” termést. Az igen korai
hibridek termesztésére az alacsonyabb terméspotenciál miatt nehezebben
vállalkozunk. Ezt a helyzetet az időjárás bizony időnként módosítja. Pl.
nem is olyan régen, 2005 kedvezőtlen őszi időjárása miatt 2006.-ban
csak FAO 350 alatti kukoricákat akartunk termelni. Az utóbbi két viszont
egyértelműen az FAO 400-ok felé billentette a mérleg nyelvét.

Tény, hogy a szemnedvesség nagyságát a genetikai különbözőségek
megmaradása mellett elsősorban az időjárás határozza meg. Kedvező ősz
után szinte törvényszerű, hogy a nagyobb termés érdekében a hosszabb
tenyészidejű hibrideket részesítjük előnyben és abban reménykedünk, hogy
a következő év ősze hasonlóan kedvező lesz, és nem kell sokat fizetni a
szárításért. Mindaddig, amíg a tenyészidő (betakarításkori
szemnedvesség) és a termőképesség a hibridkiválasztáskor az érvelésekben
ellentétes oldalon jelennek meg, töprengeni fogunk, hogy mikor hozunk
helyes döntést. Ezt az ellenmondást akkor tudjuk feloldani, ha nem csak
az egyes évek kukorica-termesztésének jövedelmezőségét vizsgáljuk, hanem
több év gazdasági eredményét analizáljuk. Ebben a szemléletben már
helyet kap a vetésváltás, a tenyészidő és az egyes technológiai
megoldások költsége, stb. Több év gazdasági eredményének együttes
értékelése új értékrendet alakíthat ki. Mindenkinek saját magának kell,
hogy a döntéseket meghozza a saját büdzséje javára vagy kárára. Amit a
kukoricanemesítés tehet, hogy az igen korai hibridek terméspotenciálját
módszeresen növeli annak érdekében, hogy a termelő a termésmennyiség és
jövedelmezőség tekintetében a legjobb kompromisszumot választhassa.

Szél Sándor, Balassa György, Virágné Pintér Gabriella

A cikk megjelent az Agronapló Szakfolyóirat 2009. márciusi számában is

Kapcsolódó cikkek